október 9th, 2017 |
0Tornai József: Önszócikk
Tornai József édesapja, Tornai Gyula 1889-ben született, édesanyja, Jákli Rozália 1893-ban. A devecseri parasztlegény és a borsosgyőri parasztlány Dunaharasztira költözött, telkükre vályogházat építtettek. Apja ekkoriban váltókezelő a Soroksári úti rendező-pályaudvaron. A költő 1927. október 9-én jött a világra negyedik gyerekként. 1933 és 1937 között az elemi iskola négy osztályát végezte el, 1937-től 1941-ig a helyi polgári iskolába járt. Ott csodálkozott rá Petőfi, Arany, Vörösmarty, Tompa, Berzsenyi verseire. Tizenöt évesen megírta első maradandó költeményét, A Hívó Hangot. 1941-ben rossz bizonyítványa miatt nem vették föl gimnáziumba.
1942-től a budai Kossuth Lajos Kereskedelmi iskolába jár. Ott barátkozik össze Juhász Ferenccel. Érettségi után segédmunkás a Sertésvágóhídon. 1949 és 1961 között diszpécser a Csepel Autógyárban. 1951-ben megnősült. 1952-ben születik lányuk, Veronika. Kapcsolatba lép Szabó Lőrinccel. 1955-ben megjelennek első versei az Új Hangban és a Magyar Csillagban. Néhány versével szerepel egy 1957-es antológiában (15 fiatal költő 105 verse).
1959-ben megjelent első önálló verseskönyve, a Paradicsommadár. Ebben az évben Budapestre költöznek. 1960-ban meghalt édesapja, 1961-ben édesanyja. Úgy dönt, kilép a munkahelyéről. Szabadúszó lett. Részt vesz a Belvárosi Társaság heti kétszeri beszélgetésein. Közeli barátságba kerül Csoóri Sándorral, Hernádi Gyulával, Gyurkó Lászlóval és másokkal. Házassága megromlik. Kialakul szerelme Rátkay Ildikóval. 1970 első válogatott verseinek (A bálványok neve) az éve, ebben vannak későbbi barátjának, Veress Pálnak a linometszetei. 1971-ben megszületett fia, Szabolcs. 1977-re elkészül a törzsi népek költészetéből összeállított fordításaival, a Boldog látomásokkal.
1975-ben József Attila-díjat kap. 1976-tól a Kortárs munkatársa. A nemzetiek oldalán csatlakozik az ellenzéki szervezkedéshez. 1978-ban négy hónapot az Egyesült Államokban tölt, ahol közben felesége csatlakozik hozzá.
1980-ban megjelent első prózai műve, a Nap jár a homoktetőkön,1982-ben első esszékötete, amelyben Adyról, Sinkáról, népköltészetről, néprajzról ír (Az ihlet sötét és világos foltjai), és A Lemenő Nap Dombja, gyermekkorának történetei. 1984-ben boltokba kerül vallomásos esszékötete, a Vadmeggy. 1988-ban második válogatott kötete (Mezítláb, énekelve) és D. H. Lawrence válogatott verseinek (Az érintés föltámadása) fordítása lát napvilágot. 1991-ben a Tevan Kiadó A Rossz virágai címmel megjelenteti Baudelaire összes verseinek fordítását. 1992-ben az Írószövetség elnökévé választották. Mágia és metafizika címmel esszéi 1995-ben jelennek meg, a Minden, ami virágzik című verseskönyve és A kiűzetés modern formáinak esszéi 1998-ban. E két könyvért Arany János-díjjal jutalmazzák. Elkészül esszészerű önéletrajza (Leszálltam anyám öléből, 2000). 2001-ben Babérkoszorú-díjat kap. 2002 Az emberiség görbe fája (esszék), 2004 az összes versek (Csillaganyám, csillagapám, I‒II) és a Villámsújtotta kor című kritikáknak, 2006 egy esszékötet (Léda megerőszakolása) és a Kirké és Odüsszeusz mítosza című regény megjelenésének az éve. A Himnuszok az éjszakához (1994) és A második eljövetel (2010) válogatott műfordításainak a gyűjteménye. A szabadgondolkodó esszéi 2009-ben, a Csillaganyám, csillagapám III‒IV. kötete 2011-ben jelent meg. 2012-ben lett Prima-díjas és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
2012 őszén a rá támadó súlyos betegség idején és azt követően öt új verseskönyve és egy esszékötete készült el (Semmi ellen, 2012; Az esztétikai nihilizmus (esszék), 2013; Éjfél, 2013; Hirdetve törvényt, 2014; Vízesések robaja, 2015; Világtojásban, 2016).
2013. március 15-én megkapta a Kossuth-díjat, 2014-ben a Nemzet Művésze címet.
Illusztráció: Tornai József