Fazekas István: Pilátus éjszakája
Történelmi dráma egy felvonásban
A szerző a darab inspirációiról
A rumpo (rumpere, rupi, ruptus) ige, amelyből a korrupció szó is származik, eredeti értelme szerint a szív kettéhasítását jelenti. Mikor is válhat a jelképes értelmezés helyett nyilvánvalóvá ez az etimológia? Akkor, amikor egy bírósági eljárásba a politika beleavatkozik. Amikor egy bírót megzsarolnak. Amikor egy bíró zsarolható. Szenvedés és küzdelem kell ahhoz, hogy az ember a kereszt teológiáját megértse. A kettéhasított szív szenvedése és igaz küzdelme.
Szereplők:
Pilátus – (Quintus Pontius Pilatus) Tiberius császár prefektusa, Júdea helytartója
Claudia – (Claudia Procula) Pilátus felesége
Történik Kr.u. 33-ban, Niszán hó 14. napjának késő délutánjától a következő nap reggeléig, Jeruzsálemben.
1. kép
(A jeruzsálemi helytartói palota, Pilátusék hálóterme. Balra boltíves bejáró, jobbra ajtó, középen egy félkör alakú étkező-ágy, úgynevezett „szigma”látható, előtte egy alacsony, háromlábú asztal. Az asztalon egy jókora, sisakos Minerva-mellképpel díszített boroskancsó és apró csecse-becsék, poharak, fibulák. A jobb sarokban termetes hálóágy, tarka hímzésű takaróval leterítve, néhány cirádás vánkos, kispárna. Az ágy végében hanyagul leejtett színes stóla és palla, mellettük egy elefántcsontnyelű bronztükör. Oldalt egy perzsa faliszekrény, polcain könyvek, papirusz-és pergamentekercsek. A vajszínű mennyezetet zöld levéldíszes freskó díszíti. Balról vidáman dúdolgatva belép Claudia. Középkorú, szép arcú, csinos nő, akinek fekete hajkoronája toronyalakúra van púposítva. Átlátszó kék tunika van rajta, lábán bőrszandál.)
CLAUDIA (egyik aranyfülbevalóját keresgélve): Csak nem a Léthéből ittam az imént, hogy egy pillantás alatt ily rövid lett az eszem? Fülönfüggők nélkül nem mehetek! (Lehajol, benéz a hálóágy alá.) Hol lehet? Hová tűnhetett? (Legyintve) Na, mindegy, felpróbálok egy másikat! Ez volt a legszebb! Ha legalább Fulvia megláthatta volna! Mert biztosan ott lesz ő is. Efelől nem kételkedem. (Elmosolyodik.) Sebaj! Így is hálás vagyok az isteneknek: Sábátkor végre színházba megyünk! (Lelkesülten pördül egyet-kettőt.) Színház! Színház! Jupiterre mondom, sose örültem még színháznak ennyire! És görög előadás! (Szemével a padlót vizslatja, közben énekel) „Őrölj, malom, őrölj, mert maga Pittakosz őröl, pedig ő Mütiléne királya.” (Az asztal egyik lábánál felfedezi az elveszett ékszert.) Na, végre, előkerültél, te kis piszok! (Felveszi, nézegeti, kuncog.) Kinek rebegjek most hálaimát? A külléné hegyi csalfa énekesnek? Annak a kis tolvaj Mercuriusnak, ki örökké csak tréfál velem? De jó, hogy előkerült! (Huncutkásan elhúzza a száját.) Hm. Szegény Pilátus bánta volna! Már arra gondoltam, akármennyire is utálom Jeruzsálemet, mégiscsak belevetem magam, s Pilátussal járok egyet a bazársoron. Ezek a zsidók szerfelett nagy kupecek, biztosan sok szép árujuk van! De jobb ez így. Ha reggel elindulunk haza, Cézáreába, este még tonsorhoz is elmehetek. De mit is beszélek? Haza? Ez a föld nekem sose lesz a hazám. Róma! Nekem Róma a hazám. Az örök város, az az én otthonom! A világ köldöke. (A fülébe rakja a függőket, kezébe veszi a tükröt, táncolgatva nézegeti magát. Mikor épp a baloldali bejáratnak háttal áll, a tükörben megpillantja Pilátust.) Csak nem az én Herkulesem?
(Balról fehér tógában, alatta ujjatlan tunikában, belép Pilátus. Erős testalkatú, középkorú férfi. Tekintete kissé borus.)
PILÁTUS: De az!
CLAUDIA (vidáman megfordul, majd – látva Pilátus gondterheltségét – halványan elkomorul): Csak nincs rajtad máris a Nessus-ing?
PILÁTUS: Nincs. (Átöleli Claudiát) Szerelmem! Kissé fáradt vagyok.
CLAUDIA: Mintha mást is látnék az arcodon!
PILÁTUS: Már kora reggel kibosszankodtam magam.
CLAUDIA: Nocsak.
PILÁTUS: Megnéztem, hogy haladnak a vízvezetékkel.
CLAUDIA: És?
PILÁTUS: Három hónapja, hogy itt jártam. Azóta alig csináltak valamit. Purim után az egyik emelőgép elromlott. Marcus szerint ezért álltak sokat. Csak azt nem tudom, mért nem faragták addig a köveket? A Szoros kapunál meg megállított Priscus. A szokásos tolakodó idiotizmusával. Aztán a kliens-fogadás után volt egy vizsgálatom. Egy igen különös ügy.
CLAUDIA (Pilátus szájára téve mutatóujját, halkan): Csitt! Hagyjuk a hivatalt a hivatalnak. A színházról beszélj nekem! Mit fognak előadni? Tudod már?
PILÁTUS: Egy Szophoklész-darabot.
CLAUDIA (felvisít): Szophoklész? Ő a kedvencem.
PILÁTUS: Az Aiaszt játsszák majd.
(Pilátus az asztalhoz lép, tölt egy pohár bort Claudiának, aztán magának is. Isznak.)
CLAUDIA: Melyik is az?
PILÁTUS: Amelyiknek a közepén a főhős a kardjába dől.
CLAUDIA: Az egy kicsit érthetetlen. Helyénvaló az, hogy egy darab közepén meghal a főhős, aztán a végszóig ott fekszik halva a színpadon?
PILÁTUS: Én ma értettem meg Aiasz lázadását.
CLAUDIA (csodálkozva): A lázadását?
PILÁTUS: Igen, azt. Lázadását a sorsunkkal játszadozó istenek ellen.
CLAUDIA: Megkövezi Jupiter, ki az istenek ellen lázad.
PILÁTUS: Gondolod?
CLAUDIA: Biztos vagyok benne. (Iszik.) És mivel lázad Aiasz az istenek ellen?
PILÁTUS: A halálával.
CLAUDIA: A halálával? (Kétkedőn felnevet.) Azt hittem a szégyen miatt öli el magát.
PILÁTUS: Meghal, mert nem tűri, hogy sorsa bábjáték legyen.
CLAUDIA: Mielőtt megjöttél volna, eltűntek a függőim. Amiket Damaszkuszból hoztál nekem. Akkor arra gondoltam, járhatnánk egyet a bazársoron! De, Fortunának hála, előkerültek!
PILÁTUS: Egy kicsit kiszellőztetném én is a fejem. A Kidrón közelében van egy Taverna. Zsidók nem látogatják. Valamelyik katona tréfából a falára felrajzolta Tiberius képét. (Gúnyosan nevet egyet.) Ez botrány az ittenieknek. Ott megvacsorázhatunk.
CLAUDIA: Nincs itt valami liget?
PILÁTUS: Liget?
CLAUDIA: Ahol sétálhatnánk.
PILÁTUS (kapva a szón): Járjunk egyet az Olajfák hegyén! Gyaloghintón elmegyünk a patakig. Legalább megnézhetjük…
CLAUDIA: Micsodát?
PILÁTUS (zavartan): Hogy hol fogták el.
CLAUDIA: Kit?
PILÁTUS: Akinek az ügyét vizsgáltam.
CLAUDIA: Ő nyugtalanít?
PILÁTUS: Nem is tudom.
CLAUDIA: Ne foglalkozz most vele! Dobd le a tógát magadról, öltözz át, s hívd Gaiusékat is! Én is egy aranyhímzéses tunikába bújok. Sétálunk, aztán eszünk valami nagyon finomat!
PILÁTUS (félre): Vészt sejtetőn morajlik Jeruzsálem. Alig várom, hogy elkotródjunk innét.
(Pilátus balra el. Claudia egy darabig rendezget, aztán a szín lassan elsötétül. Sófárok zengése, majd zsidó zeneszó hallatszik.)
2. kép
(A szín kivilágosodik, de már nem annyira, mint korábban. Belép Pilátus és Claudia, mindketten sötét tunikában. Pilátus kezében egy égő olajmécs, amit beszélgetés közben lerak az asztalra.)
CLAUDIA (miközben a szandálját rángatja le a lábáról): Azt mondja Cornelia, alig fogott bele a mesébe, nyomban elaludtak a gyerekek. (Leül, lábfejét nyomkodva) Fárasztó egy perszóna ez a Lucretia! Láttad a haját? Szörnyű! Nem is tudom, az ura hogy bírja elviselni! Mi van veled, Pilátus? Te, aki Gaius társaságában örökké csak mókázol, egész este úgy viselkedtél, mint akinek halottja van! Hányszor feldobta neked a jókedv labdáit, de te? Te, mint aki megkukult!
PILÁTUS: Claudia! Nem tudunk reggel elindulni.
CLAUDIA: Akkor indulunk délben. (Jobbra kimegy az ajtón, hálóruhába öltözik, közben befelé csicsereg.) Milyen derűs hangulatot árasztanak a régi kőfalakra támaszkodó olajfa-ligetek! Csupa költészet az a hegy! Akárki is ez a te embered, jó ízlésre vall, ha szeretett oda járni. (Bejön hálóingben.) Mit mondtál, hogy is hívják?
PILÁTUS: Jeshua.
CLAUDIA: Jeshua? Az nem szabadítót jelent?
PILÁTUS: De.
CLAUDIA: Már a neve is veszélyes Rómára. Persze attól még lehet jó ember. És ártatlan is lehet.
PILÁTUS: Úgy vélem, ártatlan.
CLAUDIA (csodálkozva): Akkor? Elengeded és kész. Béke vele!
(Pilátus bort tölt mindkettőjüknek, isznak.)
PILÁTUS: Már elengedtem.
CLAUDIA: Nem értelek.
PILÁTUS: Elengedtem, de foglyom lett újra, s a foglya lettem én magam is, azt hiszem.
CLAUDIA (lábával toppantva): Ne rejtvényekben beszélj!
PILÁTUS: Valami émelyítő dolog történt ma velem.
CLAUDIA (ijedten): Micsoda?
PILÁTUS: A zsidó Nagytanács vezetői burkoltan megzsaroltak.
CLAUDIA: Róma helytartóját? A császár barátja cím tulajdonosát? (Felfortyanva) Fogasd le mind, s jelentsd fel a szíriai legátusnál a zsiványokat! Vagy írj a császárnak egyenest!
PILÁTUS (hosszan maga elé nézve): Ma értettem meg Aiasz lázadását.
CLAUDIA: Már mondtad. Ide figyelj, Pilátus! Engem nagyon érdekel a színház, érdekel az Aiaszról való teóriád is, ám ebben a pillanatban sokkal jobban érdekel: az én uram, Poncius Pilátus, Júdea helytartója zsarolható? (Közelebb lép Pilátushoz, farkasszemet néz vele.) Tudom, hogy férfi vagy. Hiszek benned, Pilátus!
PILÁTUS (vontatottan, melyből kis gunyorosság is kihallható): Nem szeretem a hívőket, mert aki hisz, abban szenvedély van, s a szenvedély kiszámíthatatlan.
CLAUDIA (arcul legyinti Pilátust): Te álszent! Eddig bezzeg ez a szenvedély éltetett.
PILÁTUS (elkapva Claudia kezét): Most is ez éltet, kis rimám!
CLAUDIA (dühösen sziszegve): Beszélj!
PILÁTUS: Mi nem hisszük az isteneket, mert hit nélkül is tudjuk, hogy vannak. Azt mondjuk, ismerjük törvényeiket, s ha ismerjük, akkor törvényeik szerint kiszámíthatóak. Ám mégis kényük-kedvük szerint játszanak velünk.
CLAUDIA: Az istenek azt csinálnak, amit akarnak…
PILÁTUS: Ám akkor nincsenek törvényeik.
CLAUDIA: Pilátus! Miket zagyválsz itt össze nekem! Azt mondd, amivel megzsaroltak!
PILÁTUS: A zsidók is úgy vannak vele, hogy tudják, hogy van istenük. Ismerik törvényét, s Jehova a törvénye szerint kiszámítható.
CLAUDIA: Nocsak. S Jehova nem játszik velük?
PILÁTUS: Ha játszik is, nem kénye s kedve szerint.
CLAUDIA: Csak nehogy zsidó légy a végén, Pilátus! (Felkacagva) A te korodban az már fájdalmas lehet. (Gúnnyal) Még el is vérezhetsz a végén.
PILÁTUS: Ide figyelj, Claudia! Amikor ma Jézus ügyét vizsgáltam…
CLAUDIA (közbevágva): Kiét?
PILÁTUS: Jeshuáét.
CLAUDIA (hirtelen az ágyra huppanva): Aha. Akkor?
PILÁTUS: Eszembe jutott Szophoklész Aiasza.
CLAUDIA: És?
PILÁTUS: Nézd! Ha egy istennek nincsenek törvényei, akkor az nem igazán isten.
CLAUDIA (felülve): Jupiter arany oszlopaira mondom, tebenned megbuggyant a bor, amit ma megittál és szétnyomta az eszedet!
PILÁTUS: Ha pedig minden törvénye kiszámítható, akkor nem állhat az emberek fölött.
CLAUDIA: Ezek szerint a zsidók istene ember, vagy maguk a zsidók is istenek.
PILÁTUS: Így van. De mert igaz egyik sem lehet, kell lenni ennek az istennek egy olyan törvényének, mely kiszámíthatatlan.
CLAUDIA: A törvény azért törvény, hogy kiszámítható legyen.
PILÁTUS: De van egy, amelyik nem az.
CLAUDIA: Melyik az?
PILÁTUS: Amit Jeshua hirdet.
CLAUDIA: Milyen törvényt hirdet ez a te embered?
PILÁTUS: A kegyelem törvényét.
3. kép
(Claudia felkel az ágyról, lassan bontani kezdi a haját, közben sétálgat.)
CLAUDIA: Megkegyelmezek neked, Pilátus. (Odalép Pilátushoz, megsimogatja.) Mondd el a történetét!
(Leülnek az étkező-ágyra, Claudia tovább bontogatja a haját, majd fésülködni kezd.)
PILÁTUS: Amikor reggel a Prefektusi Hivatal kapujához értem, a ciprusfa alatt néhány zsidó előkelőség várakozott. Közelükben a templomőrség katonái nevetgéltek, akik egy megkötözött férfit álltak körül. Kajafás…
CLAUDIA (közbevágva): A szimatoló?
PILÁTUS: Milyen jól érted már az arámit! A neve valóban azt jelenti. Szóval, Kajafás kivált a csoportból és odalépett hozzám. Ő a Nagytanács vezetője.
CLAUDIA: Aki a római katonák hullaszagára azt mondta egyszer, hogy az neki olyan, mintha liliomok illatoznának?
PILÁTUS: Valami ilyesmit. Azt suttogja nekem: Hégemon, van itt egy nagyon veszélyes bűnöző, aki azt állítja magáról, hogy az Isten fia. Rámordultam: vallási ügyekkel nem foglalkozom. Nono, teszi hozzá, sok egyéb bűne is van. S ahogy a sunyi tekintetét az arcomra folyatta, közben az egyik ujjával tekergetni kezdte azt a gusztustalanul kócos szakállát.
CLAUDIA: Nem állhatod, mi?
PILÁTUS: Tudja az eblelke! Mind a begyemben van már évek óta, de az Annás-Kajafás klán különösen! Egy korrupt bűnbanda az egész. Markukban tartják Jeruzsálemet. Csak a hatalom érdekli őket, semmi más, s az is főleg a pénz miatt. Gondold csak el! Annás a legfőbb vizsgálóbírájuk, a veje, Kajafás, meg a legfelsőbb bírói testület feje. Na és ki a templomőrség parancsnoka? Nem fogod elhinni! Jonatás, Annás nagyobbik fia.
CLAUDIA: Szép kis horda. Mért nem ítélkeztek ők ennek a Jeshuának az ügyében?
PILÁTUS (simogatni kezdi Claudia haját): Mert vijjogó dögkeselyűk, azért! Mindjárt rátérek. Hozzátok ide a vádlottat, mondom neki. Egy nyílt arcú, erős testalkatú férfit vezettek elém. Mi a neved?, kérdeztem tőle arámiul. Jeshua Ben Joseph, hégemón, feleli. Mivel vádolnak? Istenkáromlással, mondja ő, s erőteljes hangja egyszerre oly szelíd és határozott volt, hogy egy pillanatra meghőköltem. Közben hallottam a templomőrség katonáinak duruzsolását, akik épp egy Malkus nevű bajtársukkal viccelődtek, akinek állítólag Jeshua egyik tanítványa karddal levágta a fülét.
CLAUDIA: Akkor mégiscsak egy veszélyes gazember lehet…
PILÁTUS: Nanananana…Várj egy kicsit! A Nagytanács kiadta a parancsot az elfogatására, s amikor imádkozott, akkor törtek rá a templomőrök. A kardos tanítvány csak a védelmére kelt. Malkus büszkén mutogatta a fülét a reggeli fényben, s többektől is elhangzott, hogy látták, amint Jeshua a fűből felkapta annak levágott részét, a helyére illesztette, s még ott a helyszínen meggyógyította azt.
CLAUDIA: Akkor valami csodadoktor lehet. Biztos sokat járt Egyiptomban.
PILÁTUS: Mikor végzett a gyógyítással, azt mondta a vérengző tanítványnak: „Akik kardot fognak, kard által vesznek el. ”[1]
CLAUDIA: „Hová loholtok, gazfickók? Kétélű kard jobbotokban mért suhog?”[2] Tán Horatiusnál olvastam.
PILÁTUS: Hallva a zsidó katonák beszédét, megkérdezem tőle, orvos vagy?, mire mit felel?
CLAUDIA: Mit?
PILÁTUS: Ács a mesterségem.
CLAUDIA: Egy ács, aki gyógyít és bölcselkedik. Ez valóban különös.
PILÁTUS: Galileából származol?, kérdeztem tőle, mert az álefet és az ájint túlságosan mélyről és érdesen görgette. A galileai Názáretből jöttem, felelte. Ott is élsz? Ott. Ekkor eszembe villant, hogy tegnap borozás közben Heródes tréfának szánva említett valamit.
CLAUDIA (játékos gúnnyal): Valld be, hogy leginkább a szír fuvolásnők miatt mentél el a békelakomára!
PILÁTUS: Claudia!
CLAUDIA: Na és mit említett az a tökkelütött tűzokádó?
PILÁTUS:. Hogy egy názáreti csodarabbi, akinek eredetileg ács a foglalkozása, őt rókának nevezte.
CLAUDIA: Egyre rokonszenvesebb ez a Jeshua.
PILÁTUS: Szóltam a testőrségnek, hogy vegyék át a templomőrségtől a foglyot, s vigyék Heródeshez.
CLAUDIA (kitépve magát Pilátus öleléséből): Átküldted a rókának, ki visszamarni nem rest sohasem?
(Claudia felpattan, tölt magának, iszik. Pilátus is feláll, tölt, Claudia duzzogva nézi.)
PILÁTUS: Mivel Heródes még Jeruzsálemben van, a galileaiak fölött ő az illetékes.
CLAUDIA (megenyhülten, poharát Pilátusra emelve): Sorsod a sorsom! Egészségedre!
PILÁTUS: Óvjanak az istenek, szerelmem!
CLAUDIA: De mért nem a zsidók ítélkeztek fölötte?
PILÁTUS (halványan elmosolyodva): Mert már azzal, hogy ide, ebbe a büdös porfészekbe betettem a lábam, zablája lettem dühüknek.
CLAUDIA: Vigyázz, te, gőgös! Minerva megleckéztet!
4. kép
(Pilátus megemeli a kancsót, észleli, hogy üres. A kancsóval a kezében kifelé indul.)
CLAUDIA (kényeskedve): Hová megy az én uracskám?
PILÁTUS: Egy jobbfajta szőlő tüzes levéért.
(Pilátus el. Claudia sétálgat, felveszi a tükröt, nézegeti magát, illeg-billeg.)
CLAUDIA: Jeshua! Milyen szép ez a név! Olyan fenséges és mégis bánatos. (Énekelni kezd.) „Őrölj, malom, őrölj, mert maga Pittakosz őröl, pedig ő Mütiléne királya.”
(Pilátus kancsóval a kezében belép. Tölt mindkettőjüknek, isznak.)
PILÁTUS (csettintve a szájával): Hol áll ehhez a Heródes bora!
CLAUDIA (elismerően bólint): Hm. Gondoldó? Honnét való?
PILÁTUS: Krétáról hozta Zerah.
CLAUDIA: Már megint üzletelsz vele?
PILÁT US: Ő a legjobb borkereskedő.
(Claudia leül az étkező-ágyra, hálóingjét felhúzza térdig.)
CLAUDIA: Legjobb? Mindjárt mondok egy cifrát! Nyomogasd meg a lábamat!
(Pilátus leül, ölébe veszi Claudia lábát, s a talpánál masszírozni kezdi.)
PILÁTUS: Milyen kívánatos vagy, Claudia! Iuventas istennő hogy vigyáz rád!
CLAUDIA: Erősebben! Mivel zsaroltak meg? Nyögd már ki! (Pilátus kicsit megszorítja a lábfejét.) Héj, Herkules! Ne olyan hevesen!
PILÁTUS: Arra célozgattak, feljelentenek Tiberiusnál, hogy nem vagyok méltó a császár barátja címre, ha nem végeztetem ki ezt a Jeshuát.
CLAUDIA: Annyi hatalmuk nincs, mint Pannoniában egy házőrző kutyának, s ezek ugatnak Tiberius helytartójának?
PILÁTUS: Délben Heródes visszahozatta a foglyot, mondván nincs hatásköre, mert már nem istenkáromlás, hanem Róma elleni lázítás ellene a vád.
CLAUDIA (felháborodva): Variálnak?
PILÁTUS: Heródes írt egy levelet is, miszerint a vádlottban bűnt nem talált.
CLAUDIA: Amit tenni készülsz, Iustitia pallosával tedd! Itt te Róma vagy! S hogy mi az igazság, azt csak Róma mondhatja meg!
PILÁTUS (halkan mélázva): Igazság?
(Pilátus tölt, mindketten isznak.)
CLAUDIA: Önkörödből kívülre nem kerülhetsz! S ha kit győzni akarsz, le csak akkor győzheted, ha nem győz előbb rajtad ő. Ha a császár helytartóját megzsarolták, Rómát támadták meg álnokul.
(Pilátus iszik, majd poharát lassan az asztalra teszi. Megtörli a száját.)
PILÁTUS: Amikor elkezdtem a vizsgálatot, Kajafás az egyik oszlop mellől így károgott: ez az ember azzal lázítja a népet, hogy nem kell a császárnak adót fizetni.
CLAUDIA: Néhány éve nem ő dugta el a Rómának begyűjtött adót?
PILÁTUS: Meghallgattam a vádlottat és a tanúkat, s megszüntettem az eljárást. Abban a pillanatban üvöltözni kezdtek, hogy van még egy vád, amiben vizsgálatot kérnek, miszerint ez a Jeshua királynak teszi magát.
CLAUDIA: Nevetséges.
PILÁTUS: De mégis szörnyen komoly. (Homlokára téve az egyik tenyerét) Megkérdeztem a vádlottól, te vagy a zsidók királya? Mire valami olyasmit mondott, hogy az ő országa nem ebből a világból való.
CLAUDIA (elmélázva): Magányos lehet.
PILÁTUS: Képtelenség, tudom, de úgy éreztem, ezen a rút földi tündöklésen túl valóban lehet valami országa. (Elméláz, majd felsóhajt.) Látva, hogy a tanúk hamisak, s hamis ellene minden vád, megértettem, hogy politikailag fontos mindez Kajafáséknak. Előző nap a Nagytanács ugyanis már tárgyalta Jeshua ügyét, s ha nem érkezem a városba, megkövezik.
CLAUDIA: Ilyesmihez is van joguk?
PILÁTUS: Bizonyos szakrális ügyekben igen, de csak akkor, ha valamelyik római vezető magisztrátus nincs a közelben. Átláttam rajtuk, s tudtam, azért hozták elém, s változtattak a vádon, hogy ítéljem halálra én. Hogy kedvezzek a zsidóknak – ha már a béke ideje van – gondoltam, úgy járok el, ahogy Egyiptom kormányzója azzal a bolonddal, amelyik királynak képzelte magát. Kapóra is jött, hogy Heródes Jeshuát királyi palástban küldte vissza hozzám. Mintha jelezné, háborodottnak véli. Egy ostorral megcsapattam, a fejére töviskoronát téttettem.
CLAUDIA: Volt szíved hozzá?
PILÁTUS: Kivitettem a kapu elé. Na, így vigyétek körbe a városon – mondtam az ott kornyadozó zsidóknak –, bűnt ugyanis nem találtam benne! Reméltem, ha politikailag veszélyes is az Annás-Kajafás klánra, ez a megszégyenítés veszélytelenné teszi majd. Ám veszedelmesebb lehet rájuk nézve, mint gondoltam, mert a zsidók hörögni kezdtek: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.”[3]
CLAUDIA (dühösen okoskodva): Kedvezni akartál a zsidóknak. Ezért mertek megzsarolni! Feléledt a disznó a lelkükben. Felismerték, hogy elgyávultál! Különben kushadtak volna! Vigyázz, Pilátus, ne légy a történet bolondja!
PILÁTUS: Adtam magamnak egy éjszakát.
CLAUDIA: Meglapul a farkas a csahos kutyáktól?
PILÁTUS: Kutyák? Méregkeverők. S méregkeverőkkel a harc balvégzetűvé lehet hirtelen. Nem hiányzik nekem még egy lázadás Júdeában!
CLAUDIA (gúnnyal): Ki korcsokat dédelget, elfajzottá könnyen idomul…
PILÁTUS (fellobbanva): Miattad és a gyermekek miatt lettem ily óvatos.
CLAUDIA: Óvatos? A császár helytartójának a császáron kívül óvakodnia kitől kellene?
PILÁTUS (rekedtes suttogással): Éppen róla van szó!
CLAUDIA (csodálkozó ijedelemmel): Mit beszélsz?
PILÁTUS: Jól hallottad.
CLAUDIA: Tiberiustól van félni valód?
PILÁTUS: Meglehet.
CLAUDIA: De te a császár barátja címet viseled.
PILÁTUS: Nem tőle kaptam.
CLAUDIA (nagyra nyílt szemekkel, rémülten): Csak nem loptad tán?
PILÁTUS: Amikor Tiberius császár elvonult a világ elől Capri-szigetére, a császári testőrség parancsnokát, Seianust nevezte ki helyettesének. Az ő megbízásából lettem Júdea prefektusa, s a következő évben – cserébe néhány zsidóellenes tettemért – megajándékozott a császár barátja címmel.
CLAUDIA: Lucius Aelius Seianusról van szó?
PILÁTUS: Róla.
CLAUDIA (kavarogva): Csak nem miatta lett a nagyobbik fiúnk egyik neve Aelius?
PILÁTUS: De igen.
CLAUDIA: Mekkora talpnyaló vagy!
PILÁTUS (megremegve): Sokkal nagyobb most a baj, hogy ezen vitázzak!
CLAUDIA (sziszegve): Az biztos! Mert veled többé színházba nem megyek!
(Kitépi füléből a függőket, s elhajítja.) Nem…
PILÁTUS (belefojtva a szót): Seianus Tiberius legjobb barátja volt.
CLAUDIA: A nagyzó gőg, az a te bajod!
PILÁTUS: Seianus halott. Tiberius kivégeztette.
CLAUDIA (beleborzadva): De hiszen a barátja volt…
PILÁTUS: Tiberius is ezt hitte. Ám kiderült, tévedett. Drusust, a trónörököst Seianus ölette meg.
CLAUDIA: Drusust megölték?
PILÁTUS: Csodálkozol, mi? Én is csodálkoztam. Megmérgezték. Drusus özvegye vallotta be ezt. Öt évig mindenki azt hitte, hogy természetes úton, tragikus hirtelenséggel távozott.
CLAUDIA: Drusus özvegye vallotta ezt?
PILÁTUS: Ő. Aki Seianus szeretője volt.
CLAUDIA: Szeretője? Micsoda fertő!
PILÁTUS: Az még csak ezután következett. Amikor Tiberius rájött arra, hogy Seianus a császárságra tör, cselből engedett Seianus kéjvágyó kérésének, és feleségül adta hozzá, na, kit? Mit gondolsz, kit?
CLAUDIA: Drusus özvegyét?
PILÁTUS: Az özvegy leányát. Vagy mondjuk inkább így: Drusus árváját.
CLAUDIA (elképedve): Hozzáadta az unokáját?
PILÁTUS: S mit gondolsz, Seianust mikor ölette meg?
CLAUDIA (rémülten): Mikor?
PILÁTUS: A nászéjszakán.
CLAUDIA: Az iszonyat fojtogat.
PILÁTUS: Tiberius elkezdte a nagytakarítást. Aki Seianus embere volt, jobb, ha menekül!
CLAUDIA (remegve): De te nem voltál!
PILÁTUS: A látszat mégis az lehet. Seianus adta a császár barátja titulust, s nem véletlenül. Seianus utálta a zsidókat, s utálatának társa voltam én is.
(Claudia zokogni kezd, s az étkező-ágynak támaszkodva térdre rogy.)
CLAUDIA: Ó, Jupiter! Ó, istenek! Mily váratlan ez a szörnyűség! Hogy fordulhat csobogó békességünk békétlenséggé egy pillanat alatt? (Feláll, Pilátusra támad, öklével Pilátus mellét ütögeti.) Te, te, te hazug! Te gyáva! Te korcs!
PILÁTUS (lefogja Claudia kezét és átöleli): Mielőtt elveszítenél a szívedben, ne feledd, hogy a szerelmedért tettem mindent ezen a földön. (Simogatni kezdi a tovább zokogó Claudia haját.) Ezt ugye, tudod?
CLAUDIA (sírva): Tudom, Pilátus.
PILÁTUS: Nemrégiben jelentették nekem, hogy Tiberius kissé dohogott, amikor meghallotta a kilenc zarándok esetét. Heródessel is azért békültem ki, mert éreztem…
CLAUDIA (közbevágva): Meg kell öletned.
PILÁTUS (meghökkenve): Mi van?
CLAUDIA (tagoltan mondva): Jeshuát. Meg kell öletned! (Még inkább zokogni kezd.) Érted, Pilátus? Meg kell öletned, ahogy a zsidók kérik. Különben véged. És végünk.
PILÁTUS: Könnyen végünk lehet, ha a császárnál bevádolnak.
(Töltenek, isznak.)
CLAUDIA (miközben iszik, reszketni kezd, majd egész testében megremegve): Muszáj.
PILÁTUS (tépelődve): Lám, az elkerülhető miként lesz elkerülhetetlen. Van-e iszonytatóbb, mint látni az igazat, s elárulni azt?
CLAUDIA (hallgatózva körbetekint): A gyerekek! Megyek, megnézem őket.
(Claudia balra el.)
5. kép
(Pilátus tölt, iszik, távolról halk zsidó népzene szól. Pilátus kimegy, majd egy hatalmas kancsó borral tér vissza. Iszik ismét. Tűnődve sétálgat fel-alá.)
PILÁTUS: Istenek azok, kik lelki próbáinkban hátat fordítanak, s hagyják menthetetlenné válni azt, mi menthető? Kik tétlenül nézik, hogy az emberben a jó miként romlik el, s pusztító átokká a gyáva sors hogyan alakul? Sok-sok éve szolgálom a császárt, s bár ellene nem tettem semmit, most mégis tőle rettegek. Állati önzés lapul minden félelem mögött, s ki elgyávul, az állattól különb aligha lehet. (Megáll az asztal előtt, fölemeli a kancsót.) Katona vagyok. Nem értek az ármánykodáshoz.
(Bort tölt magának, iszik, az asztalnak támaszkodva hosszan elmereng.)
6. kép
(Balról belép Claudia. Pilátus a poharat félretolja, szájához emeli a korsót, jót húz belőle, alig észrevehetően egy pillanatra megtántorodik.)
CLAUDIA (jóságosan): Csak nem ledönt a krétai nedű?
PILÁTUS (tenyerével megtörölve a száját): A gyerekek?
CLAUDIA: Mélyen alszanak.
PILÁTUS: Nem is sejtik tehát.
CLAUDIA (kissé rémülten): Mit?
PILÁTUS: Hogy az apjuk mily galád!
CLAUDIA: Mért lennél az? Mert szereted őket?
PILÁTUS (átölelve Claudiát): Ez lenne a szeretet, Claudia?
CLAUDIA: Ez is. Tölts egy pohár bort nekem!
(Pilátus komótosan kitölt egy pohár bort, s Claudiának nyújtja.)
PILÁTUS: Nem hiszek már az istenekben.
CLAUDIA (cinikus mosollyal): Elég, ha tudod, hogy vannak.
PILÁTUS (iszik egy keveset): De nincsenek. Van egy örök termő erő, mely létrehoz, leront, majd új világot épít. De istenek nincsenek. S a hold szegélye alatt tanyázó daimonok is csak képzetek.
CLAUDIA: Lucretia szerint holnap földrengés lehet. A hangyák mozgása jelzi ezt.
PILÁTUS: Akkor nevezetes nap lesz a holnapi. A csillagjósok napfogyatkozást mondanak.
CLAUDIA: Tedd, amit tenned kell, mielőbb, s hagyjuk itt ezt a várost örökre!
PILÁTUS: Így lesz.
CLAUDIA: Gyere, bújj az ágyba velem!
(Mindketten isznak még egy kortyot, aztán befekszenek a hálóágyba.)
PILÁTUS: Egy kicsit zaklatott vagyok.
CLAUDIA: Ölelj át!
(Pilátus átöleli Claudiát, Claudia szorosan Pilátushoz bújik, egyik lábát keresztbe rakja Pilátus testén.)
PILÁTUS (felsóhajt): Milyen jó veled lenni!
(Hosszan csókolóznak.)
CLAUDIA: Szeretlek!
PILÁTUS: Én is szeretlek.
CLAUDIA: Aludjunk!
PILÁTUS: Nem tudok.
CLAUDIA: Jeshua jár az eszedben?
PILÁTUS: Egy régi emléket idézett föl bennem.
CLAUDIA: Mit?
PILÁTUS: Apám a harmadik hispániai légió legjobb hajítódárdása volt. Tíz éves lehettem, amikor valamelyik ütközet után a császártól az arany sánckoszorú érdemérmet megkapta. Pajtásaim nagyon irigykedtek rám, én pedig büszke voltam az apámra, kimondhatatlanul büszke, aki ott lépkedett a diadalmenet elején, s egész Róma megcsodálhatta. A felvonulás után, hiába tartózkodott a hadsereg Rómában, apám nem jöhetett haza, mert másnap már vitte is a hajó őket vissza, Hispániába. Néhány hónap múlva hozták a hírt, hogy az egyik csatában elesett. Nem tudtam elhinni, hogy az apám úgy halt meg, hogy el sem köszönt tőlem. Örökké a diadalmeneteket néztem. Évekkel később, mikor már nem is az apám miatt, csak úgy megszokásból szemléztem a parádékat, egyszer csak látom, hogy a katonák között ott lépked.
CLAUDIA: Az apád?
PILÁTUS: Igen. Ő. Szaladni kezdtem a katonák után. Apa, apa, atyácskám, kiabáltam neki, de felém sem nézett. Hazarohantam az anyámhoz, s elmondtam neki, mi történt. Anyám másnap valahogy eljutott a légió parancsnokához, ám az nem ismerte az apámat. Sose hallott róla.
CLAUDIA: Ez jutott eszedbe Jeshuáról?
PILÁTUS: Igen.
CLAUDIA: Szomorú történet.
PILÁTUS (Jeshuára utalón): Mit gondolsz, ki jelentette fel?
CLAUDIA: Ki?
PILÁTUS: A legjobb barátja. Aki a pénztárosa is volt.
CLAUDIA: Nyilván a pénz miatt.
PILÁTUS: Nyilván. A tanítványai meg szélnek eredtek, s megtagadták.
CLAUDIA: Felesége van?
PILÁTUS: Nincs.
CLAUDIA: Gyermekei?
PILÁTUS: Azok sincsenek.
CLAUDIA: Akkor senkije sincs.
PILÁTUS: Senkije.
CLAUDIA: Neked viszont sokakra kell még vigyáznod.
PILÁTUS: Mért érzem azt, hogyha kivégeztetem, kifosztott leszek?
CLAUDIA: Mert a szívedben jó vagy.
PILÁTUS: Értünk kell meghalnia. Érted, értem, s a gyerekekért.
CLAUDIA: Ne gyötörd magad! Engem is bánt, de nincs más utad. Nem te tehetsz róla.
PILÁTUS: Három nappal ezelőtt elé vittek egy házasságtörő asszonyt, akit a szeretőjével rajtakaptak, hogy mondja meg, mit tegyenek. A zsidók törvénye szerint a nőt azonnal meg kellett volna kövezni, s meg is tehették volna, hiszen egy vezető magisztrátus sem volt Jeruzsálemben.
CLAUDIA: Hogyhogy elé vitték?
PILÁTUS: Provokálni akarták. Tudod, a szeretetet és a megbocsájtást hirdeti. Azt tanítja, hogy a szeretet a legnagyobb dolog a földön, ami erősebb a törvényeknél. Idézték neki a Tórát, kíváncsiak voltak, szembeszáll-e vele.
CLAUDIA: És szembeszállt?
PILÁTUS: Nem. De egy megrendítően eleven értelmet adott neki.
CLAUDIA: Mit mondott?
PILÁTUS: Csak ennyit: „Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ.”[4] S míg ezt kimondta, Kajafás szeretőjének a nevét írta ujjával a porba.
CLAUDIA: Vétózhatatlan.
PILÁTUS: Az.
(Claudia oldalra fordul, aludni próbál, Pilátus is lehunyja a szemét.)
CLAUDIA (hirtelen felülve): Pilátus! Alszol?
PILÁTUS (kinyitja a szemét): Nem.
CLAUDIA: Nem itteni az a szokás, hogy Peszách-kor két bűnös közül a nép az egyiknek kegyelmet adhat?
PILÁTUS: Van valami ilyesmi.
CLAUDIA: Van olyan foglyod, akit a zsidók alávalóbbnak tarthatnak Jeshuánál?
PILÁTUS: A gyilkos Barabás.
CLAUDIA: Nézz utána! Aki fél, abban is lehet bátor a lélek.
PILÁTUS: Ez jó.
(Egy darabig ölelik egymást, majd alszanak, a szín elsötétül. Pilátus horkolása és olykor Claudia nyöszörgése hallatszik.)
7. kép
(A szín gyér fénnyel kivilágosodik. Pilátus felkel, kiszáll az ágyból, nyújtózkodik, rendezgeti magát, majd balra el. Claudia néha felnyög, forgolódik, aztán felriad.)
CLAUDIA (ijedten, félálomban): Nem akarom! Nem! Kisfiam! (Kis szünet.) Hol vagyok? És hol van Pilátus? (Körülnéz, kiszáll az ágyból, teljesen felocsúdik.) Milyen gyötrelmes éjszakám volt. Pilátus! (Csalódottan) Már elment. És ha a nép Barabást kiált? (Kis szünet, majd remegő hangon felkiált) Mi közünk nekünk ehhez a szörnyűséghez?(Fel-alá járkál idegesen) Mit tettem? Mit tettem?(Feldúlt arccal, szinte eszelősen idézve az éjjel elhangzott szavakat): „Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ.”[5] De nekünk van! Tele vagyunk bűnökkel. És ha Pilátus elítéli, attól mi változik? Attól még zsarolható marad! Semmit nem változtat a lényegen! (Kétségbeesetten) Mi tettem? Ártatlan ember vére ellen uszítottam az uramat! Istenek, segítsetek! Segítsetek, ha vagytok! Segítsetek!(Összeomolva, megadón) Vagy segíts legalább te, Jeshua, ha valóban az Isten Fia vagy! (Az asztalhoz rohan, kis viaszkos táblát és hegyes pálcikát vesz elő, írni kezd, közben olvassa pityeregve.) „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!”[6] (Felkapja a táblácskát, balra kiszalad, csak a hangja hallatszik.) Cornelius! Fogd ezt a táblát! Vidd az uram után, lóhalálában! Akkor is adják neki oda, ha már a bírói székben ül! (Balról ismét bejön, még ziláltabban.) Csak időben érjen oda vele! (Halk kétségbeeséssel) Mi közünk nekünk ehhez a szörnyűséghez? (Sírdogálva énekelni kezd) „Őrölj, malom, őrölj, mert maga Pittakosz őröl, pedig ő Mütiléne királya.”
(Távolról kiáltozás és a város morajlása hallatszik.)
(Függöny.)
[1] Mt 26,52
[2] Q. Horatius Flaccus: A rómaiakhoz (Balla László fordítása)
[3] Jn 19,12
[4] Jn 8,7
[5] Jn 8,7
[6] Mt 27,19
Illusztráció: Munkácsy Mihály Ecce Homo c. festménye (1896, részlet)
Ezek is érdekelhetik!
Zatyko-Zana Annamária: Aylides (részlet) →
Tatár Rózsa: Ady és Adél – „Lázálmok” az életünkből →
Lukáts János: De, hiszen ez Berlin! →
