Bán Mihály: Hat tanka
Az éj ledobta köntösét,
Hajnali szellő keresgél,
Borzong egy fűszál,
Ismét egy új nap
Az ébredés reményében.
夜明け風、
夜は衣を
草震え、
まだ新日,
光明の覚醒。
Szeretet zuhatagában,
Titokzatos utakon,
Ábránd és valóság
Egymásba karolva
Bátorítanak.
慈愛の瀬,
こっそり道で,
惑いと実,
お互いに持って,
勧めてなると
A szél is csendesen
Kószál a világban,
Az ágak egymásnak
Bókolva,
A felhők kergetőznek.
風もすっと,
世で逍遥と,
枝は共
頭を下げる,
雲も落ち落ち。
Kőhíd alatt
Pihenő levél,
Szél kavarog,
Lassan kering,
Kerülőm az emberek szemét.
石橋下,
休らうの葉は,
風が碾く,
ゆっくり 流れて,
人の目を疎む 。
Homok táncol,
Árnyakat formál
A lemenő nap,
Emberi sorsok
A hullámok gyűrűjében.
砂は踊り,
夜陰を成して
日の入りは,
人的の宿縁,
波でのサークレットに。
Csendesen hullámzó
Hópihék énekelnek,
Utat tör magának
A csilingelő fehérség,
Csillagok pislákolnak.
静気迷い
雪片が歌って,
分け入ると
ちんちん鳴る白い,
星が瞬ぐ。
Bán Mihály a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2017)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
