Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

augusztus 20th, 2017 |

0

Szűcs János: Szürreális agyműtét

 

Magzati pózban, magamban
felejtettem magamat,
elfolyt tócsában látom,
mint egy gyermeklátnok,
hogyan hasadozik szét
égő agyam előtt a velő-,
benne a szürkéskék redők,
majd felnőttként előttem
romlik virágként maga a Föld,
sőt fölötte a bedeszkázott Ég is -,
mégis kitörni vágyom, hiába
bűzlenek kazalba rakva
ezen a világon, ezen a tájon
a szürreálisan színes álmok:
a sivatagban égő zsiráfok,
a szétfolyó órák méhlepénye,
Tell Vilmos a maga székletével,
a nyüzsögve tekergődző férgek;
nem riasztanak el ezek a mérgek:
az emberebb ember a mérce -,
és nem Lenin – tarkoponyák
kopott zongorák billentyűsorán:
a lényeg az apokalipszis
robbanása után keletkezett
bőrrészlet, amely rejtheti akár,
már itt, ebben a szétesésben,
leheletfinom metszetként,
a porig égett világ kormában
testem negatívját: s egykoron,
ha előhívják, újjászületek -,
ráncos-bőr, petyhüdt-hús
formába már nem önthetnek,
készül a boncasztalon szürreális
feltámadásom; összeáll mosollyá
arcomon a kivirágzott éden,
szemgolyómhoz borotva nem érhet,
farkát behúzva az andalúziai
kutya eloldalog; a szülőszobában
a hóhér dalol, ő a bába a bárddal;
minden okom megvan a boldogságra.

 

Szűcs János a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Salvador Dali Lenin-fejes zongora c. festménye (1931)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás