Rostás-Farkas György: Kerékgyártó István művészettörténész emlékére
Hát ő is elment! Elment oda – Pali öcsém szavaival élve –, ahová az Istenek is pihenni járnak.
Tegnap hívott Szondi György, és akadozó hangon közölte a lesújtó hírt: eltávozott mindkettőnk nagyra becsült és szeretett barátja.
Fájdalmasan érintett a hír: egy nagy tudóst, egy jó barátot veszítettünk el.
Emlékszem, mintha tegnap történt volna, 1974-et írtunk, amikor először találkoztunk a Kossuth Klubban, Péli Tamás kiállításán.
Olyan emelkedett és nagyhatású megnyitóbeszédet mondott, hogy ott azon nyomban a barátommá fogadtam.
Oda is mentem hozzá az első szünetben, és gratuláltam a következő szavak kíséretében:
„Ezt senki sem tudta volna jobban, mélyrehatóbban és nagyobb szakértelemmel, átéléssel elmondani, mint te, barátom.”
Ennek a kiállításnak a megnyitója mindannyiunk számára emlékezetes maradt azóta is, amolyan korszaknyitó esemény.
Péli Tamás akkoriban tért haza Hollandiából, a Királyi Akadémia befejezése után. Művei kapcsán ismerkedett meg Kerékgyártó Istvánnal, akivel azonnal barátságot kötött. Ő hozta el közénk, a mi cigány közösségeinkbe, ahol Kerékgyártó István mindig otthon érezte magát.
Több évtizeden keresztül hűséges és alázatos szolgálatot teljesített a cigány kultúra mentése, a romák tudományos és művészeti életének bemutatása terén. Ott volt mindig, mindenhol, ahol csak szükség volt rá.
Sok-sok kiállítást nyitott meg, több képzőművészeti album és tárlat megszervezése és létrehozása fűződik a nevéhez. A Művelődési Intézetben ő volt a gazdája a cigány népművészeti gyűjteménynek, melyet nagy gonddal gyarapított és dolgozott fel, tudományos igénnyel.
A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság által szervezett nemzetközi tudományos konferenciáinkon is mindig számíthattunk szakértő közreműködésére, briliáns előadására.
Lapunknak – a Közös Út – Kethano Drom című folyóiratnak – a szerzői gárdájához tartozott annak indulása, 1991 óta.
Amikor rá gondolok, róla emlékezem: mindig egy kedves, szerény ember arcát látom magam előtt, az igazi tudósokat jellemző szerénységgel és alázattal.
Búcsúzom hát, Barátom. Megőrzöm emlékedet, és tőlem telhetően – mindig, minden fórumon – megemlékezem munkásságodról.
Ég áldjon, István Testvérem, és legyen neked könnyű a föld.
Ash Devlesa, le sama pe romane sune, kodol te na nachon punej luma e luma.
* * *
Hosszan viselt betegség után hetvenkilenc éves korában elhagyott bennünket Kerékgyártó István irodalom- és művészettörténész, műhelyünk kezdetek óta velünk dolgozó barátja. Hiányát évek óta fájlaltuk – immár örökre ez a hiány marad. (A szerkesztőség nevében: Szondi György.)
Illusztráció: Kerékgyártó István (a kép közepén, sötét öltönyben)
Cimkék: búcsúztató, hírek
