július 28th, 2017 |
0Zsávolya Zoltán: Önszócikk
ZSÁVOLYA Zoltán; további nevei: Grúdy József; Hanno Weinberger; Malcolm Hawkland; Dobrovich Júlia (Csorna/Tschornau/Chorntown, 1969. 06. 09. –) [enyhén, ám célirányosan kozmetikázott születési idő – az „irodalmi figurává formálom magam is” program végrehajtásának első jele] író, költő, irodalmár, szerkesztő.
Mi vitte az irodalom felé, mikor és miért döntött úgy, hogy író lesz? – A megközelítést valójában messzebbről kell kezdenünk: ’Milyen is volt egy mezőgazdasági termelőszövetkezet az 1970-es években Nyugat-Dunántúlon?’ Magyarán: Mind rövidebb elbeszélő prózáiban, mind regényeiben gyakran és emblematikus helyszínként tűnik fel szűkebb pátriája, vagy tágabb szülőföldje, Győr-Moson-Sopron megye. Láthatólag lokálpatrióta író. Vajon mi vitte rá, hogy ennyire az legyen? Állítása szerint évtizedek óta Budapesten élve is e térség, mármint az egykori, a „hazai”, felemelkedésén dolgozik…
Művei: A lábadozás ezüstje (elb.-ek, 1997); A duplum sötétje (elb.-ek, 1998); Hollandi bolygó (reg., 2001); A metró ördöge (vál. elb.-ek, 2002); Jimmy visszatér (2003); Noszthy Fuji (színmű, 2008); Égi Rozi ideje (kisreg., 2012). Ezek csupán a szépprózaiak. Verseskönyvei: Könnyű negyed (2000); Fagyosztás (2013).
Parasztok voltak eredetileg (családilag), és ő „személy szerint az is maradt” (saját bevallása alapján). Éppen csak közbeiktatódott a munka vörös zászló érdemrendjével kitüntetett Eötvös Loránd Tudományegyetem. Annak is a bölcsészkara, amelyet véletlenül elvégzett, illetve a doktori iskola.
A ’80-as évek legvégén, amikor a pályáját kezdte, bizonyos kihívásokkal kellett szembenéznie egy fiatal írónak… Gondolható itt mind a szakmai, mind pedig az irodalomszociológiai dolgokra. E dilemmák feloldása alkotóilag a különböző periódusokban különbözőképpen történt szerzőnknél. 1987-91: mechanikus írógép használata, 1991-93: a villanyírógép alkalmazásának rövid, ám annál intenzívebb korszaka, 1993-től kezdődően mindmáig: számítógépes szövegszerkesztés. Ha ez utóbbi nem terjed el Magyarországon a ’90-es évek elején, Zsávolya nem kezdett volna prózát „gyártani”.
~ valamivel az úgynevezett „prózafordulat” után kezdett el publikálni. Hogy mennyire érezte kihívásnak, illetve mennyire volt termékeny a korszak szellemi talaja a számára, az kiderül egyik esszéje felütéséből: „E Sorok Írója legalábbis kételkedik abban, hogy a ’70-es évek közepétől-végétől amolyan „prózafordulat” zajlott volna le kortársi literatúránkban…” Ezt, mint ahogyan a folytatásból kiderül, döntően statisztikai alapon gondolja el. Vagyis, ha kevesen „fordultak”, és hát ez a nagy büdös igazság, akkor összességében nem történt itt semmiféle Fordulás…
Egyszer ezt a kérdést kapta ~: „Alighanem számos szerzőt említhetnénk, de konkrétan kik azok – és itt főként a magyar alkotókra, kortársakra vagy majdnem-kortársakra gondolna az ember –, akik nagy hatást gyakoroltak a prózapoétikádra?” ~ nem felelt közvetlenül (szavakkal), hanem rábökött válogatott novelláskötete borítószövegére. Koncentráltabb, célratörőbb összefoglalást nem adhatunk a témában, mint ezt: „A metró ördöge különféle »áltörténelmi« elbeszélései a 16. század és az ezredforduló közötti időben elképzelhető események hol kedélyesen anekdotázó, hol morbidabb, de mindig kegyetlenül pontos megjelenítései [kiemelés az eredetiben – M. V.]. Többségük az elmúlt ötven évre koncentrál, azokat az átmeneteket ragadja meg, amelyek révén a családi és egyéni emlékezet képlékeny anyaga »históriává kristályosul« a mindennapi ember tudatában. Humorral, intellektuális iróniával fűszerezve, gyakran stiláris feszültségmezőt megnyitva. Zsávolya Zoltán kisprózája retorikus szerveződés szerint Mészöly Miklós eredményeihez kapcsolódik, asszociációs technikájában pedig a Mándy Iván-féle »normatívát« követi. Ennek értelmében a szerző mindig azon van, hogy novellája tárgyiasan szikrázó költői szöveg legyen, mely »jobb pillanataiban a versre emlékeztet«.”
Mindebből tisztán látszik, hogy lényegében inkább szövegközpontú, kevésbé cselekményközpontú próza ez… Az elbeszélések, regények óriási műgonddal készülnek. A stílus, a nyelv nagyon fontos szövegalkotó tényezők bennük. Nem lehet egyszerű… 5-10 éveket befektetni egy-egy 5-10 oldalas szöveg elkészítésébe… Prózaíróként egy ideje annyira nem is nyilatkozik meg Zsávolya, jelenleg sokkal inkább irodalomtörténészként, tanulmányíróként létezik. Kedves szavával: működik. Eleve viszonylag kevés prózát írt eddig összességében, ám az ugyebár annál kimunkáltabb és fajsúlyosabb… Egy élő szerző esetében nem beszélhetünk végleges, maximum időleges elhallgatásról, mégis feltehető a kérdés, mik itt a prózaírói tervek a jövőre nézve? …tervek a jövőre nézve… …a jövőre nézve… …nézve…
Magnus Vagabundus
Illusztráció: Zsávolya Zoltán (Marton Réka Zsófia fényképfelvétele)