Karsai János: Fegyvert s vitézt…
Bár San Marino valóban a világ legrégebbi köztársasága (egyes források a Krisztus utáni nyolcszázas évekre teszik keletkezését, mások úgy vélik, hogy a Monte Titano hegyre 301-ben kolostort építő Szent Marinus a Serenissima megalapítója), történetünk mégis napjainkban játszódott. Főhősét egy egyszerű pincér alakította, akit nevezzünk most Gianni Riccionak. A kisváros Borgo Maggiore városrészében lakott, a Contrada dei Magazzeni utcában. Irigylésre méltó helyzetben volt, munkahelye, a Righi La Taverna étterem alig két perc sétára állt a Piazza Liberté csodálatos terecskéjén. A munka csak nyáron vette igénybe az embert, azonban mindig akadt annyi turista a holt szezonban is, hogy ne kelljen a megélhetését féltenie, illetve a Városháza dolgozói is gyakran ültek be egy kávéra, fél liter borra, vagy egy-egy szendvicsre.
Azonban az emberi természet sajátja, hogy nem csak az anyagi dolgok határozzák meg boldogságát. A mi ifjú felszolgálónk is nő után vágyott, egy késő áprilisi este meg is találta szíve választottját, Agnese-t, aki a buszparkoló melletti egyik boltocskában dolgozott. Csendben andalogtak a Salita alla Rocca fái alatt egészen az Első Toronyig, csak itt jött annyi bátorság, hogy megfogja a kezét. A Salita alla Cestán sétáltak nevetgélve a Második Toronyig, itt merte megcsókolni. Tudom, sokak szerint az olaszok bolondok, hát még a san marinoiak, főleg, ha fiatalok is. De lehet csodálkozni, ha a lemenő nap fényében fürdő Appeninek láttán túlcsordul az érzelem? Ki képes ilyenkor logikus döntést hozni?! Nos, mindezt összeolvasva elhihetjük, hogy a Salita al Montale sétány derekán, a Harmadik Torony árnyékában meg is kérte a lány kezét. (Aztán még mielőtt a J. F. Kennedy utcára értek volna, más is megtörtént, ami akár intő jel lehetett volna egy ifjú leánykérőnek, de hát a szerelem vak.)
Szeptemberre tűzték ki az esküvőt a Basilica di San Marinoba, mikorra már valamelyest lanyhul a külföldiek áradata, nem okoz gondot eltűnni egy hétre az ifjú párnak. Azonban a sors közbeszólt, júniusban felbukkant egy igen kellemes kinézésű parkoló őr, bizonyos Salvatore Giuriani, aki a városka Montegiardino kerületében lakott a del Dragone utcácskában, és gazdag külföldi hölgyek elcsábítását tűzte ki célul. Sajnos, a gazdag külföldi hölgyek nem busszal utaznak, vagy ha igen, akkor bőven a nyugdíjkorhatár felett pergetik élményekre vágyó éveiket. Nem nehéz rájönni, hogy a szerelemre éhes bonviván hamarosan szemet vetett a csinos Agnese-re.
Ne feledjük, San Marino kisváros, a hírek, illetve a pletykák sebes szárnyakon reppennek, így Gianni is értesült az alakulgató románcról. Arról még nem szóltam, hogy hősünk szíve felért egy oroszlánéval, de sajnos termete alig ütötte meg a 160 centit. Izmai elegendőnek bizonyultak a felszolgáláshoz, de nem mutattak elrettentő erőt. Mit tehet ilyen esetben egy szerelmében sebzett férfi? Egyik barátjától vett egy gázpisztolyt.
Gyönyörű, ezüstösen csillogó fegyverhez jutott (és harminc töltényhez), esténként az utasításnak megfelelően szétszedte, megtisztogatta, beolajozta, majd összerakta, kiürítette a tárat, a csövet, ellenőrizte a golyókat, és sírdogálva elaludt. Ez a pisztoly pontosan megfelelt a terveinek: ugyan is senkit sem akart bántani, még kevésbé megölni, csak az érzelmeinek, a személyiségének kívánt nagyobb nyomatékot adni. Nincs rá írva a csőre, hogy „gázpisztoly”, ez akár lehet valódi, éles fegyver is, rettegjen, akinek van rá oka, féljen a bitang, lássa be a némber, hogy ki szereti őt igazán!
Kimondva-kimondatlanul szakítottak úgy augusztus végére, szerencsétlen Gianni rohangálhatott a paphoz, az anyakönyvvezetőhöz, lemondta az éttermi foglalást, a meghívók nyomtatását, illetve mindazon rendeléseket, melyek a boldog esküvőhöz szükségeltettek. Hosszú órákat töltött esténként a tükör előtt, pisztollyal fenyegetve Salvatorét, Agneset, önmagát, az egész világot (de hiszen csak gáz!, nem komoly!), mint egy modern opera hőse. Aztán beütött a krach.
Szerelmetes amorózónk megtudta, hogy az az elfajzott montegiardinoi paraszt veri a nőt. Ez végképp megszüntetett nála minden gátlást, sajnálta, hogy gázpisztolyt vett nem pedig egy luparát, egy tisztességes, lefűrészelt csövű vadászpuskát a calabriai maffia, a ’Ndrangeta egyik tagjától, súlyos, lánccal összefűzött sörétekkel, melyek szinte kettétépik az áldozatot, nesze, te rohadék, kezet emelni egy hölgyre! Ilyen esetekben nincs szó következményekről, a gondolat nem jut tovább a kielégülésnél.
Majd díszes kocsin, a lenyugvó szeptemberi nap fényétől övezve jött az igazság pillanata a ziháló Agnese képében. Riadtan verte a Contrada dei Magazzeni lakás ajtaját, ahol pincérünk megérdemelt pihenőnapját töltötte. Bal karja a feje alatt feküdt az ágyon, jobbjában a fegyver. Felpattant a zajra, beengedte a lakásba egykori kedvesét, aki zokogva adta elő, hogy jelenlegi párja ismét megverte, rémületében eddig menekült robogójával a del Dragone alatti bérleménytől, segítségre van szüksége, menedékre! Bármelyik pillanatban megérkezhet az a vadállat!
Riccio önmagát erősítve fel-alá járkált az előszobában, egyre heroikusabb és drámaibb párbeszédeket fogalmazva, gázpisztollyal hadonászva, amikor csikorogva állt meg egy autó a ház előtt. Tudta jól, Salvatore lesz az. Még egy utolsó, pökhendi szólam, egy megvető arckifejezés, és máris kopogtak.
A kukucskálón kitekintve a fogait csikorgató Salvatorét látta.
Az ajtó kitárult.
Ott állt a küszöbön Gianni, volt barátnőjét védve, kezében pisztollyal.
Az ideges Salvatore egy pisztolyos embert lát csupán.
Századmásodpercek maradtak a döntésre és a cselekvésre. Az első tirádát sem tudta a felszolgáló kimondani, amikor a rabiátus parkolóőr már le is fejelte.
Mindkét férfi arcát elöntötte a vér!
A pincérnek eltört az orra, a montegiardioni homlokán felszakadt a bőr, agyrázkódást kapott.
Két alélt kakas feküdt az ajtóban. A törékeny Agnese behúzta őket a lakásba, sírva, szipogva tárcsázta a mentőket. Egy autó vitte a különös párbaj résztvevőit a kórházba.
Volt idejük átgondolni mindent. Riccio megszabadult a pisztolytól. Salvatore Cesenában keresett munkát. Agnese köszöni, jól van.
Karsai János a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Piazza della Liberta, San Marino (wikipedia.org)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
