Fenyvesi Alíz: Oroszlánüvöltés
Ruhátlanság, rozsdamagány, meghitt törpeség,
láthatatlan illanás, néma üveglét.
Zsákban vigyor, két lábon járó valami
beszél, cselekszik, mozog, öregszik, lakik
a földön, városban él, jár, mint a villamos, célt elér,
közlekedik, közeledik, dolgozik, akar,
és hangot hall: Be present!, mondja valaki,
igyekszik erre ő, figyel, le nem marad,
mind elhiszik, jelen van, van jelen,
pedig csak jel van, jelentés, egy jelenés
és szétszakad, és eltörik a sok-sok törekvés.
Erőfeszítés áldozata erőt feszítve áldoz, maga
énjét nap-nap után keresztre lógatva
sétál, vagy épp áll, tesz-vesz, termeszt,
szorgos kis termesz, alvó oroszlán
láncon hever, de nincs az a lánc, ami nevel,
nincs az a gát, amit nem önt, nem tép üvöltve szét
az ösztön, a csecsemő ereje, ha sírni kell, hát sírj vele,
engedd szabadra lelkedet, ne törődj bele,
ne törődj vele, mert tör és tönkre tesz
a kapszula, a jólét otthona,
az álmosolyok, „az igen, barátod vagyok”
nem mond semmit, csak beszél, a hazugság az égig ér
és nem sikolt senki sem, nem teszem fel a kezem,
állj, elég, ne mutasd magad, nem érdekel, mit mutatsz.
A csend érdekel, az éjszaka, a tücskök, a gondolat.
Teret engedve, terpeszkedve
dől hanyatt a magány,
egyedül vagy, oroszlán!
Mit hiszel, hogy létezel?
Ne viccelj, csak lélegzel,
nem is voltál soha, te kishitű, te ostoba.
Dőlj hanyatt és várakozz, jönnek majd az angyalok,
vállukra vesznek, magukhoz emelnek,
visznek és te búcsúzol, egy morzsában, ami volt,
egy szösszenet a pillanat, elfeledve önmagad,
csak nézed mind, mi itt maradt…
Fenyvesi Alíz a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Oroszlán (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
