Sławomir Mrożek: Karnevál, avagy Ádám első felesége
Fordította: Józsa Péter
Személyek:
IMPRESSZÁRIÓ
ASSZISZTENS
GOETHE
SÁTÁN FÉRFIAK
PÜSPÖK
PROMÉTEUSZ
ÁDÁM
LILITH
ÉVA NŐK
MARGHIERITA
GOETHE – oroszlán
SÁTÁN – szabadon választott
ÁDÁM – öregember
PÜSPÖK – középkori bohóc csörgősapka MASZKOK
PROMÉTEUSZ – „Il dottore”
LILITH – macska
ÉVA – macska
MARGHERITA – szörny
A jelmezek, a maszkok és a díszletek a rendező elképzelései szerintiek; La Llorona (zene)
Első felvonás
-
jelenet
Június 22 késő délutánja és estéje. Az idő csodás. Friss, dús fűtakaró, pillangók, méhek, más bogarak. Egy tó, amely alig látszik a távolban. A parti padok várják az esetleg arra járó vendégeket. Azon kívül nádas, vízililiomok stb. Sok virágos kuckó. A látóterünk közepén lévő padon Lilith ül – csodás szőke haj. Mozdulatlan. Hallgat. Impresszárió és az asszisztense balról bejön.
IMPRESSZÁRIÓ Kezdetben Goethét adunk nekik.
ASSZISZTENS Tessék?
IMPRESSZÁRIÓ Téged ez egyáltalán nem érint. De sok olyan idősebb néző van, akiknek ez többet jelent majd, mint gondolnád. Legalábbis egyfajta németellenes hangsúlyként.
ASSZISZTENS Azért vagyok itt, hogy megtudjak olyan dolgokat, amelyekről eddig halvány fogalmam se volt. Többek között Goethe úrról.
IMPRESSZÁRIÓ Ez dicséretes. Egyelőre csak egy dologról beszélek neked.
ASSZISZTENS Miről?
IMPRESSZÁRIÓ Olyan fiatal vagy, hogy az egyetlen, ami leginkább érdekel, az a nemek titka.
ASSZISZTENS Ezt elismerem.
IMPRESSZÁRIÓ Tehát, a nemek titka lesz a témánk, a többi meg – a többi.
-
jelenet
Goethe és Margherita kézen fogva bejönnek balról. Goethe fején utazókalap. Margherita – fiatal leányka – kirántja a kezét és futkározni kezd a réten.
MARGHERITA Virágok! Micsoda meglepetés!
GOETHE (elégedetlenül) Na, igen.
MARGHERITA Virágok! Virágok! Virágok…
GOEHE Leülünk?
MARGHERITA Én most nem akarok leülni! Futkározni akarok!
GOETHE Ahogy akarod meine Liebchen.
Margherita szaladgál a réten, összegyűjt egy csokor virágot, letérdel Goethe előtt és felé nyújtja. Goethe átveszi, felemeli Margheritát és köszönetképpen hosszan megcsókolja.
MARGHERITA Még!
Goethe megcsókolja.
MARGHERITA Még! Még!
Goethe harmadszor is megcsókolja.
ASSZISZTENS Erre gondolt?
IMPRESSZÁRIÓ Erre? Erre a nemek önmagukkal való harcára? Ez nevetséges, egyenesen gyerekes! Nagyobb meglepetések várnak rád!
-
jelenet
Ez alatt Goethe és Margherita kézen fogva kimennek jobbra. Utánuk Impresszárió és Asszisztens is. Balról bejön Sátán és Püspök.
SÁTÁN Ezt nem gondoltam volna, ez az öltözék…
PÜSPÖK Egyszerű, igaz?
SÁTÁN Túl szerény. Püspök uram korlátozni kívánja saját fényűzését?
PÜSPÖK Kedvesem: „Jaj nektek gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat… boldogok a szegények.” Így áll valahogy a Szentírásban… Mindenesetre nekem ez az alapelvem.
SÁTÁN De mértékkel kell alkalmazni. Úgy vélem, hogy püspök uram eltúlozza.
PÜSPÖK A mérték ízlés dolga. Akkor én már inkább az egyik oldalt választom.
SÁTÁN Melyiket?
PÜSPÖK Óh, az a helyzettől függ.
SÁTÁN A konkrét helyzet az, hogy meghívásunk van a karneválra!
PÜSPÖK Micsoda?! Karnevál júniusban?
SÁTÁN Így jött ki nekik.
PÜSPÖK Ez ellenforradalom!
SÁTÁN Hozzá kell szokjon ezekhez az ellenforradalmakhoz, püspök uram. Lesz még belőlük több is.
PÜSPÖK A karneváli időszak századok óta februárra esik.
SÁTÁN A körülményekre való tekintettel áttették júniusra. Arról van szó, hogy kizáródjék a hideg, az eső és más kellemetlenség.
PÜSPÖK Ha a katolikus egyház úgy döntött, hogy a karneváli időszak februárban kell legyen, akkor hát legyen akkor, és ne júniusban. Habár, mi tagadás, csodás az idő.
SÁTÁN Ámen.
PÜSPÖK Hogyan szólíthatom…?
SÁTÁN Egyszerűen csak Sátánnak.
PÜSPÖK Ez nehéz szó.
SÁTÁN Megszokod.
PÜSPÖK Nos, tehát, Sátán, mi újság a környéken?
SÁTÁN Egyelőre semmi.
PÜSPÖK Na, na…
-
jelenet
Prométheusz balról be.
PROMÉTHEUSZ Püspök úr! Püspök úr!
PÜSPÖK Ez Prométheusz. Teljesen megfeledkeztem róla. (Prométheuszhoz) Halló, itt vagyunk!
PROMÉTHEUSZ Senki se emlékszik rám.
PÜSPÖK Dehogyisnem, emlékszünk! Csatlakozik hozzánk? Meghívjuk.
PROMÉTHEUSZ Ha megtisztelnek…
PÜSPÖK Sátán úr, ő meg…
SÁTÁN Mi ismerjük egymást valahonnan.
PROMÉTHEUSZ Én nem ismerem Önt.
SÁTÁN Látásból már ismerjük egymást.
PÜSPÖK Sátán úr inkognitóban van itt.
PROMÉTHEUSZ Hacsak úgy nem… Nagyon örvendek.
PÜSPÖK Sátán úr az erőt képviseli, mondhatnám, a magasabbat.
PROMÉTHEUSZ Á, igen…
PÜSPÖK És én – a legmagasabbat.
PROMÉTHEUSZ Nem értem…
PÜSPÖK (felmutat ujjával az égre) Hát azt… Tudja.
PROMÉTHEUSZ Á, azt!? A legmagasabb szinten.
PÜSPÖK Erről van szó. De beszéljünk halkabban!
SÁTÁN (Prométheuszhoz) Maga csupán ember vagy istenség?
PROMÉTHEUSZ Úgy fele-fele. De inkább ember.
SÁTÁN (félre) Debil.
PROMÉTHEUSZ „Ember, ez túl büszkén hangzik.”
PÜSPÖK Na, mondjuk…
PROMÉTHEUSZ Ezt Maxim Gorkij mondta.
SÁTÁN Ki?
PROMÉTHEUSZ Maxim Gorkij. Egy orosz.
SÁTÁN Á, persze.
PROMÉTHEUSZ (körbetekint) Elnézést kérek az uraktól, de itt nincsenek nők. Ezután jönnek?
SÁTÁN Ó, igen! Megérkeznek bizonyosan! Karnevál nem volt még nők nélkül.
PÜSPÖK Milyen jó, hogy Ön velünk van! Éppen az ember a világ elrendezésében való szerepéről társalogtunk Sátán úrral.
PROMÉTHEUSZ Szívesen csatlakozom.
PÜSPÖK Például van egy híd. Áll ott magában, álldogál, álldogál…
SÁTÁN És hirtelen leomlik. Mi van akkor?
PROMÉTHEUSZ Semmi se egyszerűbb. Az ember nekifog a híd újjáépítésének. Összegyűjti az építőanyagokat, előkészti a szerszámokat és az új híd hamarosan állni fog.
PÜSPÖK Én azt mondanám: kész lehet.
SÁTÁN Ez óvatosság kérdése.
PROMÉTHEUSZ Hát akkor legyen: kész lehet. Persze felléphetnek nehézségek az építőanyaggal, a csapat se mindig felkészült…
SÁTÁN És akkor mi van?
PROMÉTHEUSZ Semmi. A híd építése elhúzódik.
SÁTÁN Nagyon elhúzódik?
PROMÉTHEUSZ Az már egy magasabb fórumtól függ.
PÜSPÖK Emberi vagy isteni?
PROMÉTHEUSZ Emberi, de isteni segítséggel.
PÜSPÖK Hát ez az! De csakis Isten segítségével!
PROMÉTHEUSZ De hiszen ezt tudjuk.
SÁTÁN Honnan?
PROMÉTHEUSZ Csak úgy.
SÁTÁN (félre) Kétszeres debil.
PÜSPÖK Az ember Istenhez fordul, és a híd hamarosan újjáépül.
SÁTÁN Mondjuk.
PÜSPÖK Ellenszegülsz az isteni gondviselésnek?
SÁTÁN Nem, egyáltalán nem szegülök szembe. Közömbös vagyok iránta.
PÜSPÖK De így nem lehet!
SÁTÁN Miért?
Szünet.
PÜSPÖK Nem tudom.
PROMÉTHEUSZ Ha így, ha úgy, nekem az a véleményem, hogy emberek nélkül semmit se lehet.
-
jelenet
ÁDÁM (balról jelenik meg) Elnézést, nem látták az urak a feleségemet?
PROMÉTHEUSZ Hogy néz ki?
ÁDÁM Barna hajú… Az egyetlen nő az életemben. Vagyis… a számomra egyetlen.
PROMÉTHEUSZ Sajnos… Nem láttam.
SÁTÁN Ő volna az, aki gyereket vár?
ÁDÁM Igen, de azt majd még csak a jövőben. De honnan tudja ezt?
PÜSPÖK Ez természetes, hiszen fiatalok.
ÁDÁM Hová tűnhetett?
ÉVA (balról jelenik meg, csodás, ébenfekete haj) Á, itt vagy, kedvesem! (átöleli Ádámot)
ÁDÁM Hol voltál?
Balról megjelenik az Asszisztens.
ÁDÁM Maga mit keres itt?
ASSZISZTENS Az igazgató segédje vagyok. És mint segéd…
-
jelenet
IMPRESSZÁRIÓ (jobbról jelenik meg) Üdvözlök mindenkit! Jó napot! (az Asszisztenshez) Tűnj el innen!
Az Asszisztens meghajol és eltűnik.
IMPRESSZÁRIÓ Tisztelettel meghívom Önöket „a világ első karneváljára!” Meghívom egyúttal Önöket ide, a szállodába, amely jobbra található. (mutatja a kezével) Helyezkedjenek el kényelmesen, holnap este pedig – karnevál!
Mindenki kimegy jobbra, az Impresszáriót kivéve, aki utolsónak akar kimenni. A fény, illetve a kezdetben világos derékszög ég a horizonton lassan elhalványul, csak félhomály marad. Ennek körében marad élesen láthatóan Lilith.
IMPRESSZÁRIÓ (meglepődik, megáll, majd Lilith felé közeledik) Szabad?
Lilith biccent a fejével. Az Impresszárió mellé ül.
IMPRESSZÁRIÓ Szép esténk van…
Szünet.
IMPRESSZÁRIÓ A karneválra érkezett?
Lilith fejbólintással helyesel.
IMPRESSZÁRIÓ Jó a társaság. A Püspök, a Sátán, Prométheusz, Ádám és természetesen Éva…
LILITH Ő is eljön?
IMPRESSZÁRIÓ Mint Ádám felesége. Aztán Goethe, most meg maga… Elnézést, nem tudom, hogy…
LILITH Ádám első felesége vagyok.
IMPRESSZÁRIÓ Micsoda?
LILITH Az első, vagyis Éva a második.
IMPRESSZÁRIÓ Ez aztán hír!
LILITH Csodálkozik ezen?
IMPRESSZÁRIÓ Mit ne mondjak, meglep kissé.
LILITH Elhallgatták ezt a hírt rólam, mint zsidó eltévelyedést. Mindazonáltal tény.
IMPRESSZÁRIÓ Ez egy egészen meglepő tény.
LILITH Hozzászoktam.
IMPRESSZÁRIÓ Mihez?
LILITH A meglepődés tényéhez.
IMPRESSZÁRIÓ Bocsásson meg, kérem, mindamellett…
LILITH Minden olyan sivár, már századok óta bolyongok ebben a pusztaságban. Csupán csak ma határoztam el, hogy kijavítom ezt a hibát.
IMPRESSZÁRIÓ És hogyan?
LILITH Nem vár vendégeket a holnapi ünnepségre?
IMPRESSZÁRIÓ Már értem, a karnevál…
LILITH Igen! Vendégek különböző századokból! Püspök, a Sátán, Goethe, Prométheusz, Ádám, és természetesen a felesége, Éva… Együtt szórakoznak majd, táncolnak, mulatnak… És életemben először – én is! Remek mulatság lesz, ezt megígérem.
IMPRESSZÁRIÓ Jaj nekem!
LILITH Miért?
IMPRESSZÁRIÓ Most értem meg csak igazán saját szavaimat: „Ez lesz az első karnevál a világon!” Önreklámot akartam, és túlnőtt rajtam. Eltúloztam.
LILITH Most meg átesett a ló túloldalára.
IMPRESSZÁRIÓ Ha az inkvizícióra gondolok például… Jaj! Jaj!
LILITH Az inkvizíció talán nem is olyan szörnyű… Az egyébként is az egyház ügye.
IMPRESSZÁRIÓ És a társadalmi viszonyok? Hogy képzeli el kapcsolatát Évával, Ádám első feleségével?
LILITH Második feleségével, Éva Ádám második felesége.
IMPRESSZÁRIÓ Elnézést. Eltévesztettem… Vagyis, akkor hát Ádám második feleségével? Hogy értelmezzem ezt?
LILITH Egyszerű elv alapján – mindkettőnknek ugyanaz a férje.
IMPRESSZÁRIÓ De ez az elv összebonyolódott kissé…
LILITH Igen, de valamivel később.
Szünet.
IMPRESSZÁRIÓ Van egy ötletem.
LILITH Miféle?
IMPRESSZÁRIÓ Az, hogy érkezzék korábban, mielőtt a karnevál még elkezdődne, vagy utána, amikor véget ér. De legjobb lenne ha máskor jönne.
LILITH Hallgasson ide. Az én történetem öröktől fogva tart, és semmi jele, hogy valaha is véget érne… Századok óta megtörténik esténként itt is, ott is, a templomokban, a tavernákban, sokszor ködös éjjeleken. Az egész világ ellen kesergő magányos női éneklést tartalmaz. Így aztán gyakran előfordul, hogy pirkadatkor csinos élő holtak kísérteteivel lehet találkozni a mocsarak környékén. És ettől a daltól elcsábulva, elbűvölve a férfiak megtesznek mindent, hogy megtalálják és magukévá tegyék azt a nőt. Így hát ilyen, ilyen az én karneválom!
IMPRESSZÁRIÓ Ez valóban érdekes. Ez egy nagyon népszerű mese Mexikóban. Amúgy ismeri a dal szövegét? És a nőt nem Lilithnek hívják véletlenül?
LILITH Lilith én vagyok.
IMPRESSZÁRIÓ (meghajol mélyen) Köszöntjük a karneválon!
Elsötétülés.
Második felvonás
-
jelenet
A következő nap pirkadat utáni kora reggele. Lilith padja eltűnt. Napsütés. Jobbról Goethe és Sátán jönnek be. A Sátán farmerben és világos zakóban. Goethe fehér fürdőköpenyben. A színpadon két nyugágy.
GOETHE Tegyük fel, hogy igazad van.
SÁTÁN Milyen értelemben?
GOETHE Szexuális.
SÁTÁN Úgy válaszolok, ahogy az orvosok szoktak: „Ez a páciens életkorától függ.”
GOETHE Kitűnő egészségnek örvendek, de azt hiszem ennek vége.
SÁTÁN Sajnos.
GOETHE Nektek, démonoknak, a pokol teremtményeinek nincs ilyen gondotok?
SÁTÁN Alapjában véve nincs.
GOETHE Akkor hát mit tanácsolnál?
SÁTÁN Vannak különféle szerek…
GOETHE Tudom, tudom, most Viagra, régen bájital, mandragora, egyéb ajzó szerek… De annak előbb-utóbb vége.
SÁTÁN Minden elmúlik.
Szünet.
GOETHE És ha megnősülnék?
SÁTÁN Megőrültél?
GOETHE Akkor rendeződne a gondom.
SÁTÁN Tegyük hozzá, kötelességből.
GOETHE Már fáraszt minden.
SÁTÁN Soha senki nem írt úgy rólad, hogy fáradt lettél volna.
GOETHE Mert sose voltam olyan fáradt, mint most.
SÁTÁN Nem titkolom előled, hogy egyre fáradtabb leszel.
GOETHE Ezt előre tudom.
SÁTÁN Akkor mindent tudsz.
-
jelenet
Goethe és Sátán balra kimennek. Prométheusz és a Püspök jobbról bejönnek.
PROMÉTHEUSZ Volna egy kérdésem, csak nem bátorkodom eminenciád előtt…
PÜSPÖK Excellenciád. De próbálkozni mindig lehet.
PROMÉTHEUSZ Az előmenetelemről volna szó. Arról, hogy az emberek közül szeretnék a felsőbbrendűek közé kerülni.
PÜSPÖK Merész szándék. De rossz helyre címzed.
PROMÉTHEUSZ Hogyhogy rossz?
PÜSPÖK Errefelé a katolikus vallás uralkodik – Róma határoz.
PROMÉTHEUSZ Nem Görögország, a hazám?
PÜSPÖK Az a Görögország körülbelül háromezer éve volt. Mostanság ortodox pópák vallása ott az általános.
PROMÉTHEUSZ Ebben az esetben kétségkívül késésben vagyok. Reménytelen ügy.
PÜSPÖK A felsőbbrendűség ügyében inkább a német Harmadik Birodalomhoz kéne fordulni. Ott nagyon szívesen fogadnak. Igaz, úgy volt, hogy ezer évig tart majd, de véget ért tizenkét év után.
PROMÉTHEUSZ Micsoda idők! Talán mégis emi… xcellenciás uram?
PÜSPÖK A katolikus egyház nem fogadja el a saját felsőbbrendűségét. A katolikus ember tévelyeg, belül gyenge, semmi hősiesség nincs benne. Vigasztalást, tanítást kíván, útjának egyengetését. Egyszerűen törődést.
PROMÉTHEUSZ Lehet mégis reményem?
PÜSPÖK Szükséges néhány formalitás. Ehhez Róma a megfelelő hely.
A Püspök és Prométheusz kimennek balra.
-
jelenet
Impresszárió balról bejön, megáll, arccal a baloldal felé néz, álldogál egy keveset majd arccal a közönség felé leül az egyik nyugágyra, egyértelműen vár valakit balról. Onnan jön be Margherita rendezetlen hajjal, nem gondolta, hogy itt lesz az Impresszárió, de pillanatok alatt visszanyeri önkontrollját.
IMPRESSZÁRIÓ (feláll) Legyen üdvözölve!
MARGHERITA Csodás reggel!
IMPRESSZÁRIÓ Ragyogó az idő! Remélem ilyen lesz továbbra is!
Margherita ismét megmozdul, ki akarja kerülni az Impresszáriót.
IMPRESSZÁRIÓ Az erdőből jött?
MARGHERITA Tessék?
IMPRESSZÁRIÓ Az erdő felöl érkezett, ami arra utal, hogy nem fél a reggeli sétáktól, igaz?
MARGHERITA Mire akar kilyukadni?
IMPRESSZÁRIÓ Üljünk le talán. Szeretnék két szót váltani magával.
Leülnek a nyugágyakra.
IMPRESSZÁRIÓ Goethe úr otthon van?
MARGHERITA Csak egy kis időre hagytam magára.
IMPRESSZÁRIÓ Ó, igen. Nagy ember ő. És minél nagyobb valaki, annál több pihenésre van szüksége, igaz?
MARGHERITA Azt hiszem.
IMPRESSZÁRIÓ És a pihenés legjobb formája az álom.
MARGHERITA Így van.
IMPRESSZÁRIÓ Igen. Goethe úrnak szüksége van az álomra.
Szünet.
MARGHERITA Jó hogy említette őt. Már mennem kell. Elszólít Goethe.
IMPRESSZÁRIÓ Elszólítás, ez magasztos, felelősségteljes szó. De úgy vélem, hogy nem túl magasztos a számára.
MARGHERITA Ó, nem!
IMPRESSZÁRIÓ És az én asszisztensem? Hogy van?
MARGHERITA Köszönöm, egészen jól.
IMPRESSZÁRIÓ És a kisasszony?
MARGHERITA Azt hiszem, hogy maga féltékeny.
IMPRESSZÁRIÓ Én?
MARGHERITA Igen. Rám féltékeny.
IMPRESSZÁRIÓ Ez igazán nevetséges.
MARGHERITA (feláll) Üdvözlet Goethe úrtól.
IMPRESSZÁRIÓ (felugrik) Egy pillanat!
MARGHERITA Igen?
IMPRESSZÁRIÓ Eljön ma este?
MARGHERITA Eljövök.
-
jelenet
Margherita megfordul és kimegy jobbra. Az Impresszárió néz utána, amíg a nő el nem tűnik. Aztán ő balra indul kifelé. Útközben találkozik Sátánnal, aki épp szembejön vele. Egy pillanatig nézik egymást, majd Sátán elmegy jobbra, az Impresszárió meg balra. Sátán lehajol apró kavicsokért, és úgy tesz, mintha egy ablakra dobálná őket, amely a díszleten kívül, a függöny mögött található.
LILITH (takarásban) Mindjárt jövök!
Sátán visszafordul és leül a nyugágyra. Vár. Pillanatok múlva megjelenik Lilith, ő is megváltozott külsővel. Vállpánt nélküli könnyű ruha van rajta, minthogy kánikulai napot ígérnek. Csupán a haja maradt ugyanolyan, avval a különbséggel, hogy a frizurája egyszerűbb.
LILITH Vártalak.
SÁTÁN (feláll, arcon csókolja Lilithet, később tisztelettudóan a kezét) Hogy ismertél fel?
LILITH Az első pillanatban felismertelek habozás nélkül.
SÁTÁN Igazad van, egyre népszerűbbé válok.
LILITH Még akkor is felismernélek, ha senki se ismerne.
SÁTÁN Megtisztelsz.
LILITH Ó, nem.
SÁTÁN Hogyhogy?
LILITH A szerénység az egyik hibád. De én megbocsájtom neked az összeset.
SÁTÁN Őszintén mondod?
LILITH Amióta idekerültem…
SÁTÁN (kézen fogja) Ne mondj semmit. Ezt nagyon jól tudom.
Leülnek a nyugágyakra. Szünet.
SÁTÁN Meghívtak a karneválra.
LILITH Engem is. Eljöttem a Tó Másik Oldaláról, hogy láthassalak.
SÁTÁN A víz egyesíti a szellemeket.
Szünet.
LILITH és SÁTÁN (együtt) Annyi mindent el kell mondjunk egymásnak. (nevetnek, pontosan értik ezt az együttgondolkodást)
LILITH Csak menjünk sorban. Tudod, hogy „Ő” is itt van?
SÁTÁN A második felesége?
LILITH Igen. Csak eszembe ötlött… De hiszen te mindent tudsz.
SÁTÁN Majdnem mindent.
LILITH Igen. Mindent, amire neked van szükséged.
SÁTÁN Kiterjedt érdekeltségeim vannak, és ennyi. (szünet) Hogy megy sorod a Tó Másik Partján?
LILITH Nélküled – rosszul.
SÁTÁN És a férfiak?
LILITH Tudod jól, hogy egyedül csak te számítasz. Ne beszéljünk hát róluk.
SÁTÁN Beszéljünk a jelenlevőkről. Hogy tetszik Goethe úr?
LILITH Az iránta való tiszteletből – nem válaszolok.
SÁTÁN És az Impresszárió?
LILITH Ő már foglalt… Margherita.
SÁTÁN Ádám?
LILITH Csupán Évára való tekintettel megmondom neked az igazat. Az a cafka nem fog gúnyolódni velem a férjemmel.
SÁTÁN Volt férjeddel.
LILITH Mindegy. Ez női dolog.
SÁTÁN Nem avatkozom bele, megígérem. És az az Asszisztens, az a fiatal…
LILITH Melyik?
SÁTÁN Az, a legfiatalabb közülük. Nekem elég kellemesnek, szívélyesnek tűnik…
LILITH Ááá… Feltűnik néha-néha, szinte nem is ismerem…
SÁTÁN A Püspököt meg se kérdezem. Egyházi ember.
LILITH Nincs miről beszélni.
SÁTÁN Prométheuszt se. Unalmas.
LILITH Az. Mit gondolsz erről a karneválról?
SÁTÁN Ugyanígy azt is kérdezhetted volna, hogy mit gondolok a jövőről?
LILITH Éváról azt mondtad, hogy igenis gyereke lesz a jövőben.
Szünet.
SÁTÁN Ó, nem is egy. Éváról az a mondás járja, hogy az emberiség Nagy Szülőanyja. Miféle anyja?! Nyugtalanít engem ez az állapot.
LILITH De hát miért?
SÁTÁN Éppen az emberiség miatt. Mert lehet, hogy már hamarosan nem lesz emberiség.
LILITH Ne túlozz!
SÁTÁN Téged ez nem izgat?
LILITH Egy cseppet sem.
SÁTÁN Nem lesz emberiség, akkor én se leszek.
LILITH Nem leszünk? Mi, halhatatlanok?
SÁTÁN Te és én. Tökéletes üresség. Mi csak az embereknek, halandó lényeknek köszönhetjük létünket.
LILITH Te nyugtalankodhatsz, de én – nem.
SÁTÁN Miért lennél kivétel a halhatatlanok között?
LILITH Mert én önmagam ideája vagyok, ráadásul szavak nélkül.
SÁTÁN Én meg azt tanácsolom neked, hogy érd be filozófia nélkül. Törődj magával az élettel, ahogy én teszem. Csupán az embereknek köszönhetően létezem, de nem élek a legrosszabbul. Itt van például a háború – számomra igen kedvező helyzet. A háború a feszültség általános enyhülését hozza, a hagyományok bukását, egy valódi Paradicsom az ördög számára.
LILITH Éva, az emberiség szülőanyja? Én pontosan az ellentéte vagyok. Nekem nem muszáj anyának lennem.
SÁTÁN Mit beszélsz?
LILITH Én örök mítoszként létezem, aki megvan gyerekek nélkül.
SÁTÁN Lehet… lehet…
LILITH Elszomorodtál? De miért?
SÁTÁN Gyermektelen ördög – szomorú távlat.
LILITH Ne aggódj, akadnak más örömeid.
SÁTÁN (feláll) Sietek. Akkor, viszlát este.
LILITH Viszlát este.
-
jelenet
Sátán kimegy balra, Lilith a nyugágyon marad. Goethe jön be jobbról. Megáll a nyugágy mellett.
GOETHE Azt hiszem, ismerem magát valahonnan.
LILITH Nem, nem ismer engem. De tessék csak, azért elbeszélgethetünk.
GOETHE Nagyon köszönöm. (leül a másik nyugágyra) Nekem továbbra is az a benyomásom… De honnan is? Valószínűleg beszélgettünk már valamikor.
LILITH Nem, nem beszélgetett velem. De most beszélgetünk.
GOETHE Különös. Kimondottan különös. Talán már láttam valahol?
LILITH A Tó Másik Partjáról jöttem. De az úrnak még nem volt szerencséje ott lenni.
GOETHE Egyre különösebb. Talán fürdött, hölgyem, én meg azalatt…
LILITH Még ha fürdőztem is, erre nem figyeltem fel. Eltöprengtem.
GOETHE Min?
LILITH A férfiakon.
GOETHE A férfiakon?
LILITH Igen. Hogy milyenek.
GOETHE (felélénkül) Na, és milyenek?
LILITH Különfélék. De én jobban szeretem az idősebbeket, mint a fiatalokat.
GOETHE Valóban?
LILITH Az idősebb emberek tovább tartanak ki.
GOETHE Mi követel tőlük kitartást?
LILITH A személyiségük.
Néma csend.
GOETHE Sétálunk egy kicsit?
LILITH Nagyon szívesen.
Felállnak mindketten. Goethe átkarolja Lilithet.
GOETHE Igaza van. A személyiség a legfontosabb.
LILITH Meséljen róla, kérem.
GOETHE A rendíthetetlen személyiséggel szemben semminek sincs jelentősége. Az eltökéltség a cél eléréséhez való eszköz.
LILITH Milyen célhoz?
GOETHE Cél – irányoshoz. Ezen kívül vannak más eszközök.
LILITH Milyenek?
GOETHE Mindjárt megmutatom.
LILITH Nagyon kíváncsi vagyok.
Margherita jelenik meg balról.
MARGHERITA Johann!
GOETHE Ez a társam.
MARGHERITA Gyere vissza azonnal!
GOETHE Elnézést, nagyon örvendtem, hogy megismerhettem. (Margheritához) Jövök már! (kimegy jobbra)
Pillanatok múlva Lilith utána szalad.
-
jelenet
Sátán balról jön be – Ádám és Éva jobbról. Sátán mélyen meghajolva üdvözli a párt, amikor egymás közelébe érnek. Ádám mereven viszonozza. Most Ádám és Éva kerül a színpad bal oldalára, Sátán meg jobbra. Sátán megáll.
ÉVA Ki ez?
ÁDÁM Nem érdekes. Egy vendég.
ÉVA Ha vendég, akkor illik bemutatkozni. (megfordul)
Ádám mereven áll.
ÉVA A karneválra érkezett?
SÁTÁN Ez az öröm ért.
ÉVA Bennünket is. Mutatkozzunk be. (nyújtja a kezét Sátánnak, aki szertartásosan kezet csókol) Éva vagyok.
SÁTÁN Képdúlossy. Sétálni készülnek?
ÉVA Igen, először vagyunk itt.
SÁTÁN Nagyon örvendek. És a kertet… Az almást már megnézték?
ÉVA Még nem. De mi érdekes lehet az almafákon?
SÁTÁN Ó, pedig nagyon lenyűgözőek. A méhek beporozzák őket. Az eredmény pedig – virágzás, később meg gyümölcs.
ÁDÁM (közelít Évához és Ádámhoz) Éva, nincs túl sok időnk…
SÁTÁN Képdúlossy vagyok. Nagyon örvendek.
ÁDÁM Ádám.
Ádám és Sátán kezet fognak.
ÉVA Mi látnivaló van még itt?
SÁTÁN A tó, leginkább a másik oldalról látványos, és az erdő. Különösen felhívnám a figyelmet…
ÁDÁM Köszönjük szépen ezeket a… ezeket az észrevételeket, de már mennünk kell.
SÁTÁN Akkor minden jót. Vagyis inkább a viszontlátásra. Este találkozunk.
ÉVA Ó, igen!
Sátán ismét kezet csókol Évának, Ádámnak a kezét nyújtja, aki tartózkodóan fogadja azt. Sátán megy a maga útján, vagyis jobbra, Ádám és Éva balra.
ÁDÁM Szörnyű alak.
ÉVA Ellenkezőleg, igenis érdekes.
Kimennek.
-
jelenet
Jobbról egymás után jön be Impresszárió és az Asszisztens. Mindkettejüknél két-két szék.
IMPRESSZÁRIÓ Na, és tanultál már valamit?
ASSZISZTENS Ó, igen!
IMPRESSZÁRIÓ Kitől?
ASSZISZTENS Erről nem illik beszélni.
IMPRESSZÁRIÓ Velem lehet.
ASSZISZTENS Főleg Önnel nem tehetem.
IMPRESSZÁRIÓ Kitől?
ASSZISZTENS Kitől? (félre) Óvatos leszek.
IMPRESSZÁRIÓ Megtudom végre?
ASSZISZTENS Csak a nő keresztnevének kezdőbetűjét adom meg.
IMPRESSZÁRIÓ Mondd már!
ASSZISZTENS M…
IMPRESSZÁRIÓ Mi?
ASSZISZTENS Mademoiselle M.
IMPRESSZÁRIÓ Gondoltam.
ASSZISZTENS Ha kitalálta, akkor annál inkább nem kellett volna kérdezősködnie erről a dologról.
IMPRESSZÁRIÓ Először látom itt őt. Ezen a környéken.
ASSZISZTENS Ami őt egyáltalán nem zavarja abban, hogy ne lenne… hogy is mondjam, igen tevékeny.
IMPRESSZÁRIÓ Tevékeny? Hogyan?
ASSZISZTENS Na ezt már igazán nem illik.
IMPRESSZÁRIÓ Akkor nézzük másképp ezt a kérdést. Szereted?
ASSZISZTENS. Nem.
IMPRESSZÁRIÓ Miért?
ASSZISZTENS Uram, nekem ez volt az első.
Szünet.
ASSZISZTENS Fontos Önnek, hogy azt mondjam, a második?
Szünet.
ASSZISZTENS És hogy más nővel?
IMPRESSZÁRIÓ Egyáltalán nem fontos.
ASSZISZTENS Akkor hát?
IMPRESSZÁRIÓ Az a hír járja, hogy Goethe úr el akarja venni. Mond ez neked valamit?
ASSZISZTENS Vegye. Sok boldogságot kívánok neki.
IMPRESSZÁRIÓ Illik ennyire közömbösnek lenni?
ASSZISZTENS Nősüljön csak, akár azonnal!
IMPRESSZÁRIÓ Azonnal?
ASSZISZTENS Miért zavarna bennünket Goethe úr?
IMPRESSZÁRIÓ Bennünket?
ASSZISZTENS Igen. Engem és magát…
IMPRESSZÁRIÓ Azt akarod elhitetni, hogy Mademoiselle M. nem… sexi?
ASSZISZTENS Dehogyis! Ellenkezőleg! De ahogy már mondtam, nem akarok a részletekbe belemenni.
IMPRESSZÁRIÓ És a többi nő, például Éva…?
ASSZISZTENS Megtagadom a választ.
IMPRESSZÁRIÓ Lilith…
ASSZISZTENS Erre se válaszolok.
IMPRESSZÁRIÓ Mi történt veled?
ASSZISZTENS Eddig úgy bánt velem, mint egy gyerekkel. De most…
IMPRESSZÁRIÓ Most?
ASSZISZTENS Most már férfi vagyok.
IMPRESSZÁRIÓ Jól van. Hozzál még székeket, férfi kérlek.
ASSZISZTENS (eltűnik jobbra és pillanat múlva bejön két székkel) Hova tegyem?
IMPRESSZÁRIÓ Ide.
Elhelyezik a többi széket is.
IMPRESSZÁRIÓ (összeszedi a nyugágyakat, hogy kivigyék őket) Most az asztalokat.
Kimennek jobbra.
-
jelenet
Püspök és Prométheusz bejönnek balról.
PÜSPÖK Látom, itt történik valami.
PROMÉTHEUSZ Semmi se történik, de történni fog. Karneváli előkészületek.
PÜSPÖK Embernek maga kimondottan unalmas.
PROMÉTHEUSZ Embernek már csak ilyen a természetem – fő a rendszeresség.
PÜSPÖK Nem túl sok van ebből?
PROMÉTHEUSZ Excellenciád pedig gyakran elvonatkoztat.
PÜSPÖK Mit ért ez alatt?
PROMÉTHEUSZ Ezt inkább nem fejteném ki, hogy elkerüljük a vitát.
PÜSPÖK De én ragaszkodom hozzá.
PROMÉTHEUSZ Minden vallás elvont, valószínűtlen dolgok.
PÜSPÖK Tiltakozom!
PROMÉTHEUSZ Excellenciád tiltakozhat kedvére, de ez nem segít semmin.
PÜSPÖK Tiltakozom, hivatkozva a… de mindegy is.
PROMÉTHEUSZ Jó, hogy abbahagyta excellenciád. Leszünk barátok?
PÜSPÖK Nem bánom.
Kimennek jobbra.
-
jelenet
Impresszárió és az Asszisztens asztalokat hoznak be és elhelyezik azokat. Három asztalt egy sorba, a negyediket középre a nézők felé. Ádám és Éva balról bejönnek. Éva megáll.
ÉVA Megnézzük azt az almáskertet? (ismét eltűnik balról)
ÁDÁM Én hazamegyek. (megy tovább. Megáll.) Csak vigyázz a kígyóra! (eltűnik jobbra)
Harmadik felvonás
Az Asszisztens kivételével minden férfi fekete frakkban, más anyagból készült nadrágban, fehér kamásliban, fehér kesztyűben, fényes fekete spanyol övvel, fehér ingben, fekete csokornyakkendővel. Ezen felvonás ideje alatt semmi nem történhet színpadi módszerekkel. Például mintaszerűen kell előkészíteni a terítéket. Három különböző pohár a boroknak az asztalon, külön vizespohár, abroszok, szalvéták. Az Impresszárió irányításával mindezt az Asszisztens végzi. Ezen felül Impresszárió és Asszisztens még virágokkal takart drótokon színes lampionokat függesztenek fel. Vagyis létrát hoznak be, állítanak fel, másznak rá fel-le.
-
jelenet
Impresszárió, Asszisztens. Mindketten elfoglaltak az ünnepség végső előkészületi munkálataival. Impresszárió kissé spicces az el-elcsent alkoholoktól.
IMPRESSZÁRIÓ Aztán emlékezz: semmiféle feltűnő észrevétel, vagy valami hasonlók. Csak a birtokodban lévő „Az asztali felszolgálás útmutatója” kézikönyv lobogjon a szemed előtt.
ASSZISZTENS Igyekszem emlékezni rá.
IMPRESSZÁRIÓ És mindenek fölött. Isten őrizz, hogy női témákban tegyél megjegyzést. Már ismerem a te ez irányú szenvedélyedet, ami most itt abszolúte megengedhetetlen. Az ördög nem alszik.
ASSZISZTENS Biztosíthatom, hogy továbbra is alszik.
IMPRESSZÁRIÓ Ellenkező esetben elveszted nálam az állásodat. És most add ide a borlapot.
Asszisztens felveszi az asztalról a borlapot és átnyújtja Impresszáriónak. Ezalatt lassan beesteledik. Megjelennek a csillagok és a hold sarlója.
-
jelenet
Felgyulladnak a lampionok, amikor az első vendégek megérkeznek. Vagyis Ádám és Éva. Jobbról jönnek. Estélyi ruhában. Ádám – Öreg Ember maszkjában, Éva – Macska-maszkban.
IMPRESSZÁRIÓ Szívélyes üdvözletem!
ÁDÁM (körbetekint) Első osztályú lokál.
ÉVA Nagyon elegáns.
IMPRESSZÁRIÓ Megengedik? Az asztalhoz kísérem Önöket.
Elvezeti Ádámot és Évát a jobb oldali szélső asztalhoz. Kihúz egy széket Évának, hogy leülhessen, majd visszatolja alá. Ugyanígy tesz Ádámmal is, akit a nézőkkel szembe ültet le.
IMPRESSZÁRIÓ Aperitif?
ÉVA Kérsz?
ÁDÁM Ha karnevál, akkor legyen karnevál! Aperitifet!
ÉVA (Ádámhoz) Talán kettőt?
ÁDÁM Legyen. Kérek két aperitifet.
IMPRESSZÁRIÓ (balra megy) Két aperitif!
Asszisztens kitölt két aperitifet, leteszi Ádámnak és Évának.
ÁDÁM Mi újság?
IMPRESSZÁRIÓ Ragyogó az időnk egész nap! Jelenleg csillagos éjszakára számítunk. Egyelőre a karnevál tökéletesen sikeres.
ÁDÁM Hallod? Ez az első karneválunk.
ÉVA Tényleg?
IMPRESSZÁRIÓ Szívből gratulálok.
ÉVA Első? Akkor kérek bort!
IMPRESSZÁRIÓ Az úrnak is?
ÁDÁM Természetesen, bort! (észrevesz egy palack pezsgőt). Vagy inkább pezsgőt!
IMPRESSZÁRIÓ Szolgálatára. (kinyitja a palackot).
Ádám és Éva hagyományosan koccint.
ÁDÁM A jövőre!
ÉVA Hogy csak jó történjen velünk!
ÁDÁM A gyerekeinkre!
ÉVA Az unokáinkra!
ÁDÁM Az unokák unokáira!
ÉVA Az ükükükükunokákra!
ÁDÁM Nem visszük túlzásba?
ÉVA Idd fenékig!
Mindketten hatalmas korty pezsgőt isznak.
-
jelenet
Jobbról megjelennek a következő vendégek: Goethe és Margherita. Goethén estélyi öltözék és Oroszlán-maszk. Margheritán estélyi ruha, más mint Éván, fején Szörny-maszk.
MARGHERITA Éva!
ÉVA Margherita!
IMPRESSZÁRIÓ Tessék, tessék parancsolni az asztalokhoz!
GOETHE A hölgyek ismerik egymást?
ÉVA Nem, de hallottunk egymásról.
A hölgyek arcul puszilják egymást, gondosan ügyelve a sminkjeikre.
IMPRESSZÁRIÓ Szívélyes üdvözletem excellenciás uram!
Goethe nyújtja a kezét. Goethe férfiasan, Impresszárió alázatosan. Belép Asszisztens.
IMPRESSZÁRIÓ Íme, az asszisztensem. Hajolj meg őexellenciája előtt!
Goethe üdvözlésre emeli tenyerét, de mindjárt le is engedi.
IMPRESSZÁRIÓ Megtiszteltetés számomra, hogy exellenciád ismét közöttünk van.
GOETHE Mit tegyünk, karnevál van, kedvesem.
Goethe és Margherita elfoglalja helyét a második asztalnál.
GOETHE (az étlapot nézegeti) Mi jó kapható?
IMPRESSZÁRIÓ Mesteri húsokat ajánlanék.
GOETHE Azt majd később. Kezdjük pezsgővel.
IMPRESSZÁRIÓ Szolgálatára, a legnagyobb örömmel (kinyitja a pezsgőt).
-
jelenet
Következő vendégek: Sátán és Lilith. Sátán fekete öltözékben, fehér ingben, fekete csokornyakkendővel, álarcban. Lilith úgynevezett kihívó ruhában akármilyen kiegészítőkkel, – és ugyancsak Macskaálarcban.
IMPRESSZÁRIÓ (Fogadja az új vendégeket, ha ez lehetséges, kétszeres szívélyességgel) A legmélyebb, végtelen tisztelettel köszöntöm Önöket! Megtiszteltetés számomra ilyen rendkívüli vendégeket üdvözölni!
Sátán rövid fejbiccentéssel fogadja ezt a köszöntést. Rituálé a székekkel, étlap stb.
LILITH (böngész az étlapot) Van ötleted, hogy miként ünnepeljem meg életem első karneválját?
IMPRESSZÁRIÓ Engedelmével, hölgyem, a teremben jelen van még két hölgy, akik ugyanebben a helyzetben vannak, mint Ön. Életük első karneválja ez. (lehajolva és halkabban) Egyikük nagyon, nagyon fiatal.
LILITH Igen? Mindjárt megnézem magamnak.
IMPRESSZÁRIÓ Ha volna kedves…
ASSZISZTENS (suttogva) Maga megőrült? (elhúzza az asztaltól) Miért itta le magát?
IMPRESSZÁRIÓ Kétségbe vagyok esve.
ASSZISZTENS Ez nem ok az ivásra.
IMPRESSZÁRIÓ Nekem igen.
ASSZISZTENS Ennyire fontos magának az a nő?
IMPRESSZÁRIÓ Szerelmes vagyok.
ASSZISZTENS Foglalkozzon most Sátán úrral és Lilith kisasszonnyal. Én megpróbálom menteni a helyzetet Marusiánál.
IMPRESSZÁRIÓ Most így hívod őt?
ASSZISZTENS Minden név jó.
IMPRESSZÁRIÓ (Sátánhoz) Pezsgőt ajánlanék. Elsőrendű, kitűnő, egyszerűen tökéletes!
SÁTÁN Csapvizet kérek.
IMPRESSZÁRIÓ Igenis, csapvizet! Azonnal hozom.
LILITH Nekem pezsgőt! Sokat!
Asszisztens balra kimegy. Sátán felbontja a pezsgőt Lilithnek.
ASSZISZTENS (jön vissza balról egy pohár vízzel) Szolgálatára!
SÁTÁN Köszönöm.
LILITH (lehúzza egy szuszra a pohár pezsgőt) És most megnézem magamnak. (feláll az asztaltól)
IMPRESSZÁRIÓ Margherita kisasszonyt?
LILITH Nem. A másikat.
IMPRESSZÁRIÓ Ááá, Évát!
-
jelenet
LILITH (a szélső baloldali asztaltól átmegy a szélső jobboldalihoz. Ádámhoz) Légy szíves add át a helyed!
ÁDÁM Persze, tessék parancsolni. (feláll)
LILITH Köszönöm. (elfoglalja Ádám helyét. Évához) Hívjuk egymást a keresztnevünkön. Végül is rokonok vagyunk.
ÉVA Én Ádám felesége vagyok. Észrevette?
LILITH Igen. De én, mint az első nő az életében…
ÉVA Én meg, mint az utolsó…
LILITH Pillanat, vajon az utolsó…?
ÉVA Persze, hogy az utolsó. Csak próbálna mással!
ÁDÁM Mit akartok ti tőlem?
LILITH Ne zavarj! Ez most fontos női beszélgetés.
ÉVA Bizony!
ASSZISZTENS Egy széket Ádám úrnak. (hoz még egy széket az asztalukhoz)
ÁDÁM Köszönöm. (leül) Ezek miatt a nők miatt még nyugodtan ülni se lehet.
Asszisztens meghajol és kimegy balra.
LILITH Az a benyomásom, hogy Ádám nincs veled megelégedve.
ÉVA Miért?
LILITH Akarom mondani, szexuális téren.
ÉVA És kivel volna elégedett?
LILITH Velem.
ÉVA (hisztérikusan nevet) Veled? Na, ne!
LILITH Fogadunk?
ÉVA Férfiakra? Nem.
LILITH Hallgass ide: általában a Tó Másik Oldalán énekelek. Ha holnap nem dalolok, az azt jelenti, hogy győztél.
ÉVA És ha énekelsz?
LILITH Az az jelenti majd, amit megfelelőnek találsz.
Szünet.
ÉVA Rendben.
Kezet fognak annak jeléül, hogy áll a fogadás.
-
jelenet
Balról jön be Impresszárió, maga után húzza Asszisztenst, aki igyekszik őt visszatartani.
IMPRESSZÁRIÓ Most én!
ASSZISZTENS Részeg vagy!
IMPRESSZÁRIÓ Én most megmutatom nekik!
ASSZISZTENS Semmit se mutatsz meg. Gyere vissza!
GOETHE Miről van szó?
ASSZISZTENS Az Impresszárió úr kissé ittas.
GOETHE Előfordul. Az ő szakmájában…
IMPRESSZÁRIÓ (kitépi magát Asszisztens szorításából és térdre esik Margherita előtt) Margheritácska!
ASSZISZTENS Úgy kell mondani: Margherita kisasszony.
IMPRESSZÁRIÓ Ne zavarj! Margherita kisasszony, jöjjön hozzám feleségül…
Goethe nehézkesen feláll.
IMPRESSZÁRIÓ Jól keresek, nagyon jól. Semmiben nem lesz hiánya. Megígérem!
GOETHE Jól meggondolta?
IMPRESSZÁRIÓ Nagyon jól, annak ellenére, hogy részeg vagyok.
GOETHE Azt tanácsolom, hogy előbb józanodjon ki, aztán nyilatkozzon.
IMPRESSZÁRIÓ (továbbra is térden) Ezt tanácsolja?
GOETHE Igen, abszolút.
IMPRESSZÁRIÓ Na, jól van. (feláll a térdelésből. Asszisztenshez) Segíts!
ASSZISZTENS Elnézést kérünk Önöktől ezért a kellemetlenségért.
GOETHE (leül) Nem tesz semmit, nem érdekes…
Impresszárió Asszisztens segítségével balra kimegy.
-
jelenet
MARGHERITA Pezsgőt akarok! Duplát!
GOETHE Nagyon felizgattad magad?
MARGHERITA Nagyon. Panaszt teszek!
GOETHE Elmúlik. Minden elmúlik. Pincér! (Asszisztens előjön balról) Pezsgőt!
Asszisztens meghajol, kimegy balra, majd visszajön egy palack pezsgővel, tölt először Margheritának majd Goethének.
GOETHE (felemeli a poharát) Skol!
MARGHERITA Nagy író vagy?
GOETHE Igen, de az a múltban volt.
MARGHERITA Az mindegy, ha nagy.
GOETHE Nekem nem.
Szünet.
MARGHERITA Vegyél feleségül.
GOETHE Mi?
MARGHERITA Vegyél feleségül. (szünet. Kezét Goethe vállára teszi) Ez tréfa volt, nyugodj meg.
GOETHE Azt hittem, komoly.
MARGHERITA Dehogy!
GOETHE Akkor foglalkozzunk a „mesteri húsokkal”, ahogy az Impresszárió úr mondta.
MARGHERITA Így mondta, de azt hiszem kissé részeg volt.
GOETHE Na igen. Inkább bélszínt ennék.
MARGHERITA Azért kifogástalan itt a személyzet.
GOETHE Kivéve ezt az Impresszáriót.
MARGHERITA Különösen az a fiú… hogy is hívják?
GOETHE Asszisztens? Mi különös van benne?
MARGHERITA Csupán jóképű, semmi több… de te. Te személyiség vagy.
GOETHE De mennyi időm maradt még hátra?
-
jelenet
A középső asztalnál még senki se ül. Pillanatok múlva megjelenik Prométheusz. Fekete öltönyben van, fehér ingmellben és fekete csokornyakkendővel. A fején hagyományos velencei, az úgynevezett Il dottore, maszk az íbisz csőrére emlékeztető orral. Beül középre, a nézőkkel szemben. A neki szemben lévő szék egyelőre üres.
IMPRESSZÁRIÓ (közeledik hozzá) Az úr egyedül van vagy a madárral?
PROMÉTHEUSZ Csak ideiglenesen.
IMPRESSZÁRIÓ Akkor hát állok rendelkezésére…
PROMÉTHEUSZ Egyelőre kérem az étlapot.
IMPRESSZÁRIÓ (átadja az étlapot) Szép esténk van.
PROMÉTHEUSZ Ezt már mondta.
IMPRESSZÁRIÓ Mikor?
PROMÉTHEUSZ Tegnap.
IMPRESSZÁRIÓ Valóban? Akkor elnézést.
PROMÉTHEUSZ Kérek egy sört.
IMPRESSZÁRIÓ Tessék?
PROMÉTHEUSZ Sört
IMPRESSZÁRIÓ Mindjárt megnézem. (kimegy balra, egy pillanat múlva visszatér) Nagyon sajnálom, de nincs sörünk.
PROMÉTHEUSZ És mijük van?
IMPRESSZÁRIÓ Egy rekesz pezsgő. Talán kettő.
A Püspök jelenik meg jobbról. Fekete reverendában, málna-vörös övvel, papi sapkával a feje búbján.
PROMÉTHEUSZ (feláll és közeledik felé) Tessék, csak tessék!
PÜSPÖK (nézegeti az „Il dottorét”) Mit művelt magával…?
PROMÉTHEUSZ Ez csak álarc. Nem tetszik exellenciádnak?
PÜSPÖK Nem mondom, szép, csak kissé tartok ezektől a…
PROMÉTHEUSZ Javasolnám Önnek is… Ez amolyan karneváli szokás.
PÜSPÖK És okvetlen szükséges?
PROMÉTHEUSZ Elvileg igen. (kivesz a zsebéből egy középkori bohóc csörgősapkát, amelyből hét farok áll ki, végükön ezüst golyó csörgőkkel)
PÜSPÖK Mit csináljunk? A szokás az szokás.
PROMÉTHEUSZ Mindenki így tesz. (leveszi a Püspökről a papi sapkát és felteszi a fejére a bohócsapkát) Még jól is áll exellenciádnak. (az Impresszárióhoz) Főnök, van egy tükre?
IMPRESSZÁRIÓ Van valahol. (kiderül, hogy frakkja belső zsebében van egy kis zsebtükör)
PÜSPÖK (nézegeti magát a tükörben) Kicsit szűk.
PROMÉTHEUSZ Majd kitágul.
PÜSPÖK Szorítja a fejemet.
PROMÉTHEUSZ Megszokja exellenciád.
PÜSPÖK Na, jól van. De reggel leveszem?
PROMÉTHEUSZ Ki tudja mi lesz reggel?
IMPRESSZÁRIÓ Kezdetnek pezsgő?
PROMÉTHEUSZ Akkor lemondok a sörről.
PÜSPÖK Milyen sörről?
IMPRESSZÁRIÓ Na, de ilyet!
PROMÉTHEUSZ Pezsgő, és ne is beszéljünk másról.
Püspök és Prométheusz koccintanak.
PROMÉTHEUSZ Ez jó…
PÜSPÖK Nagyon jó.
PROMÉTHEUSZ Exellenciád Prométheuszra számított, és egy Szörnyet talált.
PÜSPÖK Nem olyan rossz. Már megszoktam így.
PROMÉTHEUSZ Van ebben valami. Nézzen körül, de csak tapintatoson…
A Püspök Goethére tekint, akin Oroszlán álarc van.
PROMÉTHEUSZ Na, mit lát?
PÜSPÖK Ó, egy Oroszlán. Vagyis egy oroszlánnak öltözött embert.
PROMÉTHEUSZ Oroszlán, mondta exellenciád, vagyis nem ember.
PÜSPÖK Emberre gondoltam. Oroszlánnak öltözött emberre.
PROMÉTHEUSZ Hát ez az! Oda akarok kilyukadni, hogy hajlamosak vagyunk az ilyen összehasonlításra. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „láttam egy embert”, azt mondjuk: „láttam egy oroszlánt”
PÜSPÖK De hiszen személyében maga is egy ember!
PROMÉTHEUSZ Na igen, ember vagyok.
PÜSPÖK Csak rémséges csőrrel.
PROMÉTHEUSZ Próbáljuk másképp. Nézzen meg exellenciád jól más személyeket is.
PÜSPÖK Látok macskát.
PROMÉTHEUSZ Na, ez az: macskát. És még mit?
PÜSPÖK Amott balra még egy macskát.
PROMÉTHEUSZ A macskák, úgy látszik, elszaporodtak. És a hölgy a jobb oldalon? Percekkel ezelőtt az a bal oldali hölgy átment a jobb oldali hölgyhöz. És ezek a hölgyek még beszélgetnek is egymással…
Szünet.
PROMÉTHEUSZ Látja exxellenciás uram, én ezt az álarcot szándékosan tettem föl.
PÜSPÖK Nem baj. Megszokom…
PROMÉTHEUSZ De én itt az embert képviselem, és hogy ember, az… az különféleképpen hangzik.
PÜSPÖK Nem baj, nem baj. Maga is megszokja.
PROMÉTHEUSZ Egyik oldalról optimistán cseng: „ember, embernek báránya”. De a másikról…
PÜSPÖK Jobb volna, ha nem fejezné be.
PROMÉTHEUSZ De a másik oldalról – szörnyűség. Számos rossz dolog elmondható az emberről.
PÜSPÖK Sajnos.
PROMÉTHEUSZ Bűntény, erőszak, hitehagyás…
PÜSPÖK Elnézést, egész életemben szerettem volna tudni, hogy ez mit jelent.
PROMÉTHEUSZ Mi mit jelent?
PÜSPÖK A hitehagyás.
PROMÉTHEUSZ Exellenciád nem tudja?
PÜSPÖK Nem.
PROMÉTHEUSZ Én se tudom.
PÜSPÖK Akkor egészségünkre!
PROMÉTHEUSZ Egészségünkre!
Szünet.
PROMÉTHEUSZ Milyen álarc van azon a hölgyön?
PÜSPÖK Melyiken?
PROMÉTHEUSZ Na, amazon.
PÜSPÖK Valami furcsa.
PROMÉTHEUSZ Mindegy. Mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy állatot lássunk magunkban, leginkább szörnyeket.
-
jelenet
Sátán magára marad, amikor Lilith elmegy, hogy Ádámmal és Évával beszélgessen. Ezalatt a zenekar tangót kezd játszani. Sátán feláll, és kikerülve Goethét és Margheritát a bal oldali szélső asztaltól a jobb oldali szélső asztalhoz megy.
SÁTÁN (az ülő Lilithez, Ádámhoz és Évához) Nem tudom emlékeznek-e rám… Képdúlossy vagyok.
LILITH (feláll, kissé ittas) Képdúlóssy Sátán úr, ők meg Ádám és Éva.
ÉVA Sátán úr? Annyit hallottam már magáról!
SÁTÁN Köszönöm. Lekötelez asszonyom.
LILITH És rólam semmit?
ÉVA Dehogynem. Hogy Ádám első felesége voltál.
LILITH Nevetséges, csak ennyit tudsz rólam?!
ÉVA És sok nézeteltérés után elváltatok „közös megegyezéssel”.
LILITH Barátok maradtunk. Így van, Ádám úr?
ÁDÁM Bizonyos fokig. Évával, jelenlegi feleségemmel, a legjobb viszonyban élünk. Eltekintve a kígyóval való epizódtól.
ÉVA Kígyóval? Miféle epizód?
ÁDÁM Ez hosszú történet. Nem akarom untatni a társaságot.
SÁTÁN Na, de most találkoztunk mindannyian. Ezt meg kell ünnepelni!
ÉVA Hogyan?
SÁTÁN De hiszen karnevál van! Felkérhetem, Éva asszony?
ÉVA Természetesen!
Éva és Sátán felállnak az asztaltól. Szünet.
ÁDÁM (Lilithez) És én… kérhetem asszonyomat? Vagyis akarom mondani: felkérjelek?
ÉVA Kérdés ez?
Ők is felállnak asz asztaltól.
-
jelenet
Sátán és Éva táncolnak. Dupla fény rajtuk.
ÉVA Végre táncolok magával.
SÁTÁN Végre?
ÉVA Mindig úgy tűnt, hogy valami hiányt érzek maga nélkül.
SÁTÁN Ez érdekes.
ÉVA Mi érdekes van ebben?
SÁTÁN Az az érzés, hogy ez idáig szüntelen vágyódtam maga után…
ÉVA Utánam?
SÁTÁN És most kiderül, hogy a szenvedély kölcsönös volt.
-
jelenet
Ádám és Lilith táncolnak.
ÁDÁM Meg szeretném kérdezni magától…
LILITH (Ádám vállára csapja a kezét) Nem mától ismerjük egymást.
ÁDÁM Nem mától.
LILITH Akkor miért teszel úgy, mintha nem ismernél?
ÁDÁM Kérdésre kérdés: férjnél vagy?
LILITH Csak veled.
ÁDÁM Az más. Ez olyan, mintha más nővel lettem volna akkor.
LILITH És most nem vagy?
-
jelenet
Goethe és Margherita felállnak az asztaltól és táncolnak.
MARGHERITA Igazán azt gondoltad, hogy feleségül kell vegyél?
GOETHE Most megint azt gondolom.
MARGHERITA Na látod!
GOETHE Közelséged ellenállhatatlan erővel hat rám.
MARGHERITA És most? (még szorosabban Goethéhez tapad)
GOETHE Most még inkább.
MARGHERITA Szomorú vagyok, hogy soha nem fogunk összeházasodni.
GOETHE Én is.
MARGHERITA Akkor táncoljunk. Sajnos nincs más kiutunk.
-
jelenet
ÉVA Mi a teendő, ha feléled a kölcsönös szenvedély?
SÁTÁN Csak két út van. Az első – megyünk az ágyba.
ÉVA És a második?
SÁTÁN Semmi.
ÉVA Jobb szeretném az elsőt.
SÁTÁN Én is.
ÉVA Akkor?
SÁTÁN Sajnálom. Bonyolult eset.
ÉVA Miért?
SÁTÁN Sok üggyel kell foglalkozzak egyszerre.
ÉVA Muszáj?
SÁTÁN A feladat fentről jön.
ÉVA Kár.
-
jelenet
LILITH Föltehetek egy indiszkrét kérdést?
ÁDÁM Bármit, amit csak akarsz.
LILITH Szeretsz még engem?
ÁDÁM Hogy is mondjam csak…
LILITH Csak őszintén.
ÁDÁM Ebben a percben igen.
LILITH Egyre jobban?
ÁDÁM Igen, egyre jobban.
LILITH Mesélj nekem erről!
ÁDÁM Beszívom az illatodat, emlékezem bőröd ízére, ráismerek a testedre, beléd hatolok…
LILITH És aztán?
ÁDÁM Aztán? Mi van aztán?
LILITH Mindig van valamiféle aztán.
ÁDÁM Erre nem gondoltam.
LILITH Nekem muszáj. Nő vagyok.
ÁDÁM Fenébe az „aztánnal”! Éljünk a pillanatnak!
LILITH Még megfontolom.
-
jelenet
GOETHE Talán elég lesz.
MARGHERITA Miért?
GOETHE Beállt valami a jobb lábamba.
MARGHERITA Szegényem.
GOETHE De elmúlik.
MARGHERITA És ha nem? Pihenned kell egyet.
Visszamennek az asztalukhoz.
ASSZISZTENS (egy tálcával jelenik meg) Mivel szolgálhatok?
MARGHERITA Á, itt vagy. Van valami lábfájásra?
GOETHE Semmi fájdalomcsillapító. Hozz egy pohár bort.
ASSZISZTENS Igenis. (balra el)
Margherita néz utána.
GOETHE Róla ne beszéljünk. A nép gyermeke.
MARGHERITA A derék népé.
ASSZISZTENS (ismét megjelenik) Pohár bor Goethe úrnak!
-
jelenet
SÁTÁN Hamarosan el kell búcsúzzak magától.
ÉVA Maradjon még.
SÁTÁN Ez a sorsom – ha csak közelebb kerülök valakihez, máris el kell búcsúzzak tőle.
ÉVA Eljön ismét?
SÁTÁN Nehéz kérdés. Talán eljövök… Amikor ügyeim ezt parancsolják.
ÉVA Csak parancsolják, minél hamarabb.
SÁTÁN Minél.
ÉVA Maga nős ember?
SÁTÁN Ó, nem! Dehogy vagyok!
ÉVA Én férjezett vagyok. Mégis mindig megtalálom a férjemmel a… hogy is mondjam…
SÁTÁN Az összhangot?
ÉVA Mondjuk.
-
jelenet
LILITH A második feleséged folyton veled van?
ÁDÁM Éva? Ott táncol…
LILITH Ezt tudom. De ezen kívül…
ÁDÁM Az életben? Sajnos igen.
LILITH Miért sajnos?
ÁDÁM Mert veled táncolok.
LILITH Tudod, hogy én most a Tó Másik Oldalán élek?
ÁDÁM Mit lehet ott csinálni?
LILITH Ennek semmi köze ehhez. Eljönnél velem oda?
ÁDÁM Minek?
LILITH Az a másik oldal olyan, mint az innenső, csak megfordítva. Minden, ami itt van, ezen az oldalon, ott is meg van, csak fordítva.
ÁDÁM Először hallok erről. Minden?
LILITH Igen, minden. Elég meggyőződni róla.
ÁDÁM Nagyon érdekes.
LILITH Kipróbálnád?
ÁDÁM Hogyan?
LILITH Elég ha eljössz velem oda.
ÁDÁM Hova?
LILITH A Tó Másik Oldalára.
-
jelenet
PROMÉTHEUSZ Na, és egyedül maradtunk.
PÜSPÖK De hiszen itt táncolnak.
PROMÉTHEUSZ Nem erről van szó. Egyedül, vagyis pár nélkül.
PÜSPÖK Hogyhogy, maga velem van, én meg magával.
PROMÉTHEUSZ Pár, azt jelenti, hogy férfi és nő.
PÜSPÖK Elfelejtettem.
PROMÉTHEUSZ Akkor emlékeztetem exellenciádat.
PÜSPÖK De hisz én nem kérhetem fel magát táncolni, és maga se engem. Ez nem illő.
PROMÉTHEUSZ Abszolute nem illő.
PÜSPÖK Pontosan.
PROMÉTHEUSZ Akkor talán iszunk egyet?
PÜSPÖK Nekünk csak ez marad. Pincér!
Megjelenik az Asszisztens.
ASSZISZTENS Elnézést, csak én vagyok. Az Impresszárió úr pillanatnyilag indiszponált.
PÜSPÖK Mi történt vele?
ASSZISZTENS Berúgott.
PÜSPÖK Hallatlan!
ASSZISZTENS Mit hozhatok?
PÜSPÖK Bort kérünk!
ASSZISZTENS (eltűnik, majd egy pillanat múlva ismét megjelenik) Szolgálatukra! (tölt és eltűnik)
Prométheusz és a Püspök felemelik a poharukat, koccintanak és kiisszák az ital felét.
PÜSPÖK Ez jó!
PROMÉTHEUSZ Innék valami erősebbet! (kiissza fenékig)
-
jelenet
Eközben csillagos éjszaka lesz. A hangulat egyre féktelenebb. Az összegyűltek pezsgőt és bort isznak, aminek látható jelei vannak. A láthatatlan zenekar tangót játszik.
ASSZISZTENS (megáll a mulatozók előtt és tapsol, hogy csitítsa a zajt) Figyelmet kérek az Impresszárió úr nevében, aki pillanatnyilag indiszponált! Hirdetem, hogy mindjárt éjfél lesz. Készüljön fel mindenki a köszöntésekre!
Megtapsolják, megbravózzák, majd elvegyül az emberek közé.
SÁTÁN Megengedi asszonyom, hogy magára hagyjam?
ÉVA Most? Pont most, éjfél előtt?
SÁTÁN Magasabb erő. De visszajövök, visszajövök…
ÉVA Nem, nem jön vissza.
SÁTÁN De hát…
ÉVA (elbúcsúzik) Mindörökre.
Otthagyja Sátánt és el akar menni, de útközben találkozik az Asszisztenssel, aki miután átadta az Impresszárió információját, várja az események további alakulását.
ASSZISZTENS Tiszteletem Éva asszony!
ÉVA Á, te vagy az!
ASSZISZTENS Mondhatok pohárköszöntőt Éva asszony sikereire?
ÉVA (kézen fogja) Üljünk le. (leülnek a bal szélső asztalhoz) Én meg a te sikereidre.
Kitöltenek két pohár pezsgőt.
ASSZISZTENS (felpattan) A tűzijáték!
Az Asszisztens és Éva a Tó Másik Oldala felé fordulva állnak. A tó fölött szétterül egy alig látható erdő. Rituális gesztussal leteszik a poharakat, aztán Éva az Asszisztens karjai közé veti magát és hosszan, szenvedélyesen csókolja őt. A tűzijáték fényei továbbra is az égbolton.
Negyedik felvonás
Felhős ég, szemerkélő eső. A látóhatáron az esőtől és a ködtől alig látható dombok. Közelebb – a tó és a partja – félkörívű korlát. A füvön négy asztal összevisszaságban, némelyik felborulva, másikak teríték nélkül. Az evőeszközök egyik része a földön, a másik az asztalokon. A korlát mellett Sátán járkál, ugyanabban az öltözékben, mint az előző felvonásban, az álarc is a fején. Egyszer megáll, mozdulatlanul nézi a tavat, másszor le-föl mászkál. Türelmetlenül nézi az óráját. Néhány pillanat múlva valami történik a tavon. A távolból egy csónak apró árnya tűnik fel, de a távolság miatt Sátán még nem ismeri fel. A csónak és az árnyéka egy pillanatra el is tűnik a szeme elől. Ez a tó távolságától és a part magasságától függ majd. Ebben a pillanatban Ádám meztelenül, csak egy alsónadrágban, a tisztesség kedvéért, vonszolja magát a füvön a korlát innenső oldalán. Látszik, hogy ezt utolsó erejével teszi.
-
jelenet
ÁDÁM Te vagy az?
SÁTÁN Én. Visszajöttél?
ÁDÁM Segíts felállni.
Sátán felsegíti Ádámot.
ÁDÁM Betakarnál valami pokróccal? Fázom…
Sátán szó nélkül fog egy mulatság utáni abroszt, és Ádámra teríti.
ÁDÁM A vendégek már elmentek?
SÁTÁN Egyesek – igen.
ÁDÁM És Éva?
SÁTÁN Ne félj, itt van.
ÁDÁM Egyedül?
SÁTÁN Nem tudom, csak egy pillanatra láttam. Menjünk oda.
ÁDÁM Szeretnék még távol maradni itt.
SÁTÁN Ennyire félsz?
Ádám alig kivehetően biccent.
SÁTÁN Mindenek ellenére, vissza kell térj hozzá. (kezével a Tó Másik Oldalára mutat) És milyen volt… ott?
ÁDÁM Vegyes.
SÁTÁN Hát igen. Nem mindig van egyformán.
ÁDÁM Honnan tudod?
SÁTÁN Honnan? Sejtem.
ÁDÁM Valamit kavarsz.
SÁTÁN Nem kavarok semmit. Megfázol itt. Gyere!
-
jelenet
Jobbról feltűnik Impresszárió, az előző napi öltözékben, frakk, de nyitott gallérral, borostás, zilált haj. Bizonytalanul lépked.
IMPRESSZÁRIO (Sátán felé kiált) Vizet!
Sátán szó nélkül megkeres a maradékok között egy szinte üres ásványvizes palackot, amit Ádám kiiszik fenékig.
IMPRESSZÁRIO Még!
SÁTÁN (keres másik palackot, de nem talál) Már nincs.
IMPRESSZÁRIO Miért?
SÁTÁN Hülye kérdés. Mert megitták.
IMPRESSZÁRIO Vizet ittak?
SÁTÁN Vizet is. Hagytak egy kevés pezsgőt, de neked már nem ajánlanám…
IMPRESSZÁRIO (észreveszi Ádámot) Á, Ádám úr!
ÁDÁM Eltűnnék inkább. Van egy pokrócod?
IMPRESSZÁRIO Pokróc?
ÁDÁM Pokróc.
IMPRESSZÁRIO Pokróc… Nincs.
ÁDÁM Add a nadrágod!
IMPRESSZÁRIO Miért meztelen?
ÁDÁM A nadrágot!
IMPRESSZÁRIO (dülöngélve kezdi levetni a nadrágját) Nem értek ebből semmit.
-
jelenet
Éva és az Asszisztens jönnek ki az erdőből, vagyis balról.
SÁTÁN Ó!
ÉVA (Ádámhoz) Á, itt vagy!
ÁDÁM Egész idő alatt itt voltam.
ÉVA (Sátánhoz) Maga is? Mit keres itt?
SÁTÁN (kezet csókol Évának) Elhúzódnak az ügyeim.
ÉVA Aha. Az „ügyek”. Látni se akarom magát!
SÁTÁN Várni fogok.
ASSZISZTENS Úgy vélem, hogy az úr túl elhamarkodott lépéseket tesz.
SÁTÁN Túl…mit?
ASSZISZTENS Túl elhamarkodott, arra nézvést, hogy Éva asszony a férje jelenlétében tartózkodik.
SÁTÁN Visszatérhetünk Éva asszonnyal a kötelezettségek nélküli beszélgetésekhez. Már Ádám úr nélkül…
ÉVA Egyáltalán, nagyon gyanúsak nekem a maga „ügyei”.
SÁTÁN Ahogy gondolja, asszonyom. Megemlítem csupán, hogy az utolsó világháború nem történhetett volna meg az én részvételem nélkül.
-
jelenet
PROMÉTHEUSZ (kihajol egy asztal alól) Maga részt vett benne?
Ádám. Kihasználva az általános zűrzavart, igyekszik eltűnni jobbra.
ÉVA Ádám!
ÁDÁM (megáll) Igen, drágám!
ÉVA Gyere vissza azonnal! Beszélnem kell veled! És add vissza az úr nadrágját!
ÁDÁM Miről van szó?
ÉVA Miről van szó? Kihasználtad a feleséged pillanatnyi figyelmetlenségét, és megszöktél ahhoz, ahhoz a… kurvához! Aztán még kérded, hogy miről van szó?
ÁDÁM És Sátán úrral mi volt? Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a mi „összhangunk” maradék nélkül teljesüljön.
ÉVA Mit értesz ezen?
ÁDÁM Azt, hogy még egy pillanat és elmentél volna vele a bokorba!
ÉVA De nem mentem!
ÁDÁM De mentél volna.
ÉVA De nem mentem! Téged meg a kurvád elcsábított a Tó Másik Oldalára!
ÁDÁM Engedtessék megjegyeznem, hogy az „a kurva” az első feleségem.
ÉVA Ez nem magyarázat. Kezdettől fogva kurva volt.
ÁDÁM Te pedig… a második feleségem. Gondold meg, mit beszélsz.
ÉVA De nem kurva!
ÁDÁM A becsület arra kényszerít, hogy elhallgassak.
ASSZISZTENS (oldalra) Engem is.
SÁTÁN Amikor magukat hallgatom, úgy tűnik, hogy az ördögök kimeríthetetlen férfiasságáról szóló mesék erősen eltúlzottak.
ÁDÁM (szarkasztikusan) Köszönet, ezer köszönet… Ez valódi megkönnyebbülés a számomra.
SÁTÁN Ha bár amikor a partra úszott, elég kimerültnek látszott.
ÁDÁM Barom!
ÉVA Emlékezetembe vésem ezt a jövőre.
SÁTÁN Jövő? A jövőt elég borúsnak látom.
ÉVA „A Tó Másik Oldala”. Ezt is felvésem. És most, mars haza!
IMPRESSZÁRIÓ Nála van a nadrágom!
ÁDÁM Kérem, kérem… visszaadom. Soha az életben nem lesz már szükségem rá! (odadobja Impresszáriónak a nadrágot és eltűnik jobbra)
-
jelenet
ASSZISZTENS Megengedi asszonyom, visszatérek kötelességeimhez.
ÉVA Máris?
ASSZISZTENS Az Impresszárió úr lassan kijózanodik. Pillanatokon belül utasításokat ad ki majd. Itt az idő.
ÉVA Nagyon kellemes volt magával.
ASSZISZTENS Annál is kellemesebb – magával.
ÉVA (kezét nyújtja) Viszontlátásra.
Az Asszisztens megcsókolja Éva kezét, majd az arcát, aztán az Impresszárióval a színpad elejére jön, Éva jobbról el.
-
jelenet
PROMÉTHEUSZ Melyik ezredben szolgált?
SÁTÁN Miféle?
PROMÉTHEUSZ Ha volt a háborúban, akkor valamelyik ezredben kellett szolgáljon.
SÁTÁN Én úgy általában szolgáltam.
PÜSPÖK (érkezik jobbról) Fáj a fejem.
PROMÉTHEUSZ Hogy aludt, püspök uram?
PÜSPÖK Le lehet itt ülni valahol?
PROMÉTHEUSZ Természetesen. (felvesz egy felfordított széket és a Püspök alá csúsztatja)
PÜSPÖK (leül) Szívből köszönöm.
PROMÉTHEUSZ Ezek a kicsapongás eredményei, püspök uram. A karnevál és a kicsapongás együtt járnak.
PÜSPÖK Az egyház ezért is határozott úgy, hogy évente csak egyszer legyen karnevál, nem többször. Minden eshetőségre.
PROMÉTHEUSZ És a kicsapongás?
PÜSPÖK A kicsapongás az ördög műve.
Prométheusz ellenállhatatlan nevetés-rohamban tör ki.
SÁTÁN Ó, elnézést, de ez igazságtalan.
PÜSPÖK Á, maga megint itt! (próbál felállni, de visszahuppan)
SÁTÁN A gyónás kitalálását nevezném én ördöginek. Mert hiszen tudvalevő, hogy az ember mindig ugyanazokat a bűnöket követi el, és a gyónáshoz mindig szüksége lesz papra. Ergo – a pap bűnben él.
PÜSPÖK Én? Bűnben?
SÁTÁN Igen, mert a sorrend a következő: elsőször a bűn, aztán a gyónás. És így egyfolytában.
PÜSPÖK Ez hallatlan!
SÁTÁN Nem csodálkoznék, ha az egyház titokban bűnre buzdítaná a híveit. De maguk még erre is képtelenek. A bűn még így is nagyon vonzó az ember számára. Még maguk nélkül is.
PÜSPÖK A menny lesz a jutalmunk.
SÁTÁN A földi javak is számítanak.
PROMÉTHEUSZ (elfojtja a nevetését) Valaki a nevemet említette: Ember. (Sátánhoz) Ő volt?
SÁTÁN Én? Nem. Én a saját nevemben beszélek.
PROMÉTHEUSZ Püspök úr?
PÜSPÖK Én éppen hogy az ember nevében emelek szót.
PROMÉTHEUSZ Lárifári. (nevetési roham) Megint ugyanaz. Azt hiszem, én megyek.
PÜSPÖK Várjon, mindjárt megyek magával én is.
PROMÉTHEUSZ Akkor siessen, püspök uram.
PÜSPÖK Csak egy pillanat. (kimegy jobbra)
SÁTÁN (Prométheuszhoz) Ne számítson rá, hogy megszabadul tőlem.
PROMÉTHEUSZ Mire alapozza ezt a tézisét?
SÁTÁN Én halhatatlan vagyok. Hát erre.
PROMÉTHEUSZ (idegesen járkál) Mit művel ez ott?
PÜSPÖK (előkerül jobbról) Mehetünk! (nyitott ernyő van a feje fölött)
PROMÉTHEUSZ Esernyőre van szüksége, püspök uram?
PÜSPÖK Minden eshetőségre.
Prométheusz és a Püspök kimennek balra.
-
jelenet
Jobbról bejön Goethe és Margherita. Goethe sántít a jobb lábára. Margherita támogatja.
SÁTÁN Mi történt?
GOETHE Á, semmiség. Állítólag kificamítottam a bokámat.
SÁTÁN De azt be kell kötni.
GOETHE Majd az orvosom Weimarban ellátja. Leülhetek az út előtt?
SÁTÁN Csak tessék, de ez nem az én házam.
GOETHE Nem baj… Köszönöm. (két széket foglal el, az egyiken ül, a másikra kiegyenesített lábát teszi) Tessék, ülj le, ha nem derogál.
Balról megjelenik az Asszisztens és jelez Margheritának.
MARGHERITA Látok egy ismerőst, Elbúcsúzom tőle.
GOETHE Hát persze, csak tessék.
-
jelenet
Margherita és az Asszisztens félúton találkoznak.
ASSZISZTENS Elutazol?
MARGHERITA Végleg.
ASSZISZTENS Kár. Hiányozni fogsz nekem. És hogy mennek a dolgaid?
MARGHERITA Kivel?
ASSZISZTENS Na… (Goethére mutat, aki némi távolságra van tőlük)
MARGHERITA Továbbra se tisztázódtak.
-
jelenet
GOETHE Emlékszel tegnapelőtti beszélgetésünkre?
SÁTÁN Volna merszem nem emlékezni?
GOETHE Akkor hát annak a beszélgetésnek a tárgya titokban kell maradjon.
SÁTÁN Úgy is lesz.
GOETHE Az a beszélgetés a test bizonyos gyengeségére vonatkozott, ami kezd…
SÁTÁN Sajnos.
GOETHE Remélem, hogy ez nem olyan gyengeség, ami, hogy úgy mondjam, végleges. Igaz?
SÁTÁN Attól tartok, hogy de.
GOETHE Hát igen.
Szünet.
GOETHE Be kell valljak neked még egy gyengeségemet…
SÁTÁN Figyelmesen hallgatlak.
GOETHE Pár évvel ezelőtt biztos voltam a halhatatlanságomban.
SÁTÁN Ó?
GOETHE Igenis, a halhatatlanságomban. Vagyis amikor meghalok, a testem nem porlad el, hanem örök boldogságban fog élni. Értesz engem?
SÁTÁN A lehető legjobban.
GOETHE Olyanfajta boldogságban, aminek a világ semmilyen nyelvén nincs neve. Van fogalmad?
SÁTÁN Természetesen.
GOETHE És már nincs meg ez az érzésem…
SÁTÁN Hát igen.
GOETHE És te nem volnál képes…?
SÁTÁN Fogat fogért. Én is vallomást teszek neked.
GOETHE Hallgatlak.
SÁTÁN Természettől fogva én halhatatlan vagyok.
GOETHE Mi?
SÁTÁN Halhatatlan. Mi ebben a furcsa?
GOETHE Semmi, semmi. Mondd csak tovább!
SÁTÁN És mint ilyen, nem találok benne semmi különlegeset.
GOETHE Lehetséges ez?
SÁTÁN Semmi, ami megkülönböztetné azt a valóságot az ittenitől. Na, esetleg fordítva.
GOETHE Fordítva?
SÁTÁN Nehéz megfogalmazni.
GOETHE Akkor menjünk sorba. Tapasztalod azt a kínszenvedést, amit említettem?
SÁTÁN Nem, egyáltalán nem.
GOETHE És félsz a haláltól?
SÁTÁN Nem, szó sincs róla!
GOETHE Ebből kifolyólag a te érzéseid egészen mások, mint az enyémek.
SÁTÁN Nagyon sajnálom, de nem segíthetek semmit.
GOETHE Nem?
SÁTÁN Nem.
GOETHE Margherita!
Margherita felé fordul.
GOETHE Menjünk!
Margherita odamegy hozzá és segít neki felállni.
SÁTÁN Búcsúzom mindkettejüktől.
Goethe megáll egy pillanatra, visszafordul, és meghatározhatatlan kézmozdulatot tesz, inkább üdvözlőt. Goethe és Margherita kimennek balra. Sátán a tó felé fordul, így tart ki, a tavat nézve.
-
jelenet
ÉVA (jobbról bejön) Maga még itt?
SÁTÁN És maga?
ÉVA Gondoltam, hogy már nincs itt.
SÁTÁN Női logika…
ÉVA Hallgasson el! A férjem befejezi az öltözködést, és megyünk.
SÁTÁN Jól van. Elmondom neki, hogy maga lefeküdt avval a fiatalemberrel, amíg ő az első feleségével táncolt.
ÉVA Ezt nem teszi meg!
SÁTÁN Miért?
ÉVA Hosszasan kéne erről beszélni.
SÁTÁN Talán abbahagyhatnánk a veszekedést?
ÉVA Rendben, de csak semleges dolgokról beszéljünk.
SÁTÁN És a gyerekek? Ez semleges téma?
Szünet.
ÉVA Honnan tudja…?
SÁTÁN Ez az én titkom.
ÉVA Meg lesz az első gyerekem.
SÁTÁN Mikor?
ÉVA Ma éjjeltől számítva.
SÁTÁN Nem, nem hiszem el.
ÉVA Majd elhiszi kilenc hónap múlva.
-
jelenet
Balról Ádám jön be. Csak egy kis bőrönd van nála.
ÁDÁM (Sátánhoz) Szevasz! (Évához) Mi van, akkor megyünk?
ÉVA Megyünk. Viszontlátásra!
SÁTÁN Viszontlátásra!
Éva és Ádám kimennek balra.
-
jelenet
SÁTÁN (arccal a közönség felé) Hé, maguk!
ASSZISZTENS és IMPRESSZÁRIÓ (egyszerre jönnek be, egyikük balról, a másik jobbról) Igen!
SÁTÁN (két zsebéből kivesz egy-egy pénzeszsákocskát) Szolgálataitokért jár a fizetség. (egyenként odadobja nekik) És most menjetek!
Sátán a korláthoz megy. Háttal a közönségnek a tavat nézi.
IMPRESSZÁRIÓ Jó ember.
ASSZISZTENS Csak gyanús.
Elrakják zsebeikbe a pénzeszsákocskákat. Kezet fognak és már elválnának, amikor a Tó Másik Oldaláról elér hozzájuk egy halk, később egyre hangosabb énekszó.
IMPRESSZÁRIÓ Lilith?
ASSZISZTENS Lilith.
Egyikük balra, a másik jobbra hagyja el a színpadot. Beesteledik. Hold és csillagok, a távoli zene egyre hangosabb.
Vége
Illusztráció: William Blake: The Night of Enitharmon’s Joy
Cimkék: dráma, műfordítás
