James Giulia: Mulandóságom kelepcéje
Mulandóságom kelepcéje őrzi
rég féltett álmom tengerét.
Sötét hegyvidéken,
alattomos erdőbe zárva
fekszik az élet reménye.
Eget-mennyet rázó mosoly
felragyog az égen,
kinyújtott karja felemeli
bátortalan szívem,
Isten fénye rám ragyog.
Érintése, mint a balzsam,
hull a megrémült szívemre;
átformálja töredezett
testem, életem, mikor
Isten fénye előttem ragyog.
Vállra veszem keresztemet,
tovább haladok az úton,
Ő megy előttem,
én csak követem, mikor
Isten fénye előttem ragyog.
James Giulia a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: A Megváltó Krisztus szobra Rio de Janeiróban (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
