május 29th, 2017 |
0Konczek József: Villon befogadása
versmozaik klasszikus és kortárs költők soraiból
ÚGYESTEFELÉ
dózsa györgy unokája vagyok én
hiába döngetek kaput falat
s mégis megkérdem tőletek
párizsba tegnap beszökött az ősz?
gondolt halálra borra nőre
népéért síró bús bocskoros nemes
szent mihály lován suhant meztelen
szabad-e sírni a kárpátok alatt
az ér nagy álmos furcsa árok
aztán úgy volt hogy még tovább a nyárnak
két kezébe fogta egy vasárnap
gondoljátok meg proletárok
VÍZPARTON
kukorica jancsi így szólott hozzája
ágnes asszony mit mos kelmed
megállék a kanyargós tiszánál
áldva és leköpve mindenütt
álmodtam szépet gyönyörűt
nyári napnak alkonyulatánál
áldva és leköpve mindenütt
hullatja levelét az idő vén fája
az árvízi töltés oldalán –
…később más egyenruhába’
térkép e táj
szobor a tisztásra…
FALUDY BARÁTJA
ott ült a császár hajában
bús donna barna balkonon
spanyolhon árnyas hímű rét
tort árnyat nyújt a minarét
és bár a nőknél sok babért arattam
nézzük magunkat az ablakokban
a vén könyvekhez is csak hű maradtam
s kérdezel s mondom hogy nem tudom
és hű barátom egy maradt a köd
mert ő tudta a századok múlását
s régvolt bölcsészek minden bánatát
marokszám szórta őket énnekem
SZERELMEK
Hasamra fekvő vastag margót
szerettem kiről annyi versem szólt
aztán rómába mentek a harangok
kis lábmosás kis alkohol
szívemnek mátkája lelkem iluskája
jól tudom vágyam sejtése csalfa
hullatja levelét az idő vén fája
tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta
a szeptemberi bágyadt búcsúzónál
milyen volt hangja selyme sem tudom már
…az ember kikér egy fröccsöt meg egy zónát –
…andrea no jó ünnepen műzaba luftballon
(andra moi ennepe müsza pa lútropon )
Illusztráció: Elekes Károly Rolling stones c. festménye