Barna Júlia: könnyed öregedés
az elme unottan csipkézi körül
a meglevőbe rejtett hiányt
a láncszemek között a rést
mint vágyak elfelejtett tárgyát:
magamról mesélek közben órákat öregszem
Hipo Tóni és Hiper Antónia felváltva látogat
(Eutanázia grófnőre még várok):
számoltam az öregkorral
leszámolni nem sikerült
elképzeltem valamilyennek
de minden másképpen van és másmilyen
ez némileg megrendít
mint mikor egy hipochonder tényleg megbetegszik:
hogy ez már a vég? nem kell mindent elhinni
(bár néha felborul a vízi bicikli)
gondolatcsuklás: ki mondta hogy okos és jó vagy?
kihez-mihez képest?
hízelgett hazudott vagy tévedett?
most még integetek innen a végtelen széléről
(szívélyes búcsú hőse)
lelkembe simít néha
egy orgonabokor illat-ajándéka:
a történet mélységes mélye
itt megfejti magát
béke béke
Barna Júlia a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2013)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
