Gulyás Péter Pál: Oda Buda
„A múltak feltárása az utódok oktatása” (Thuróczy János, 1488)
Történik: Budavár, Logodi kapu, 1541.
A budai vár tágra tárt, robosztus Logodi kapujánál két tetterős katona társalog. Egyikük az élemedett korú, ellentmondást nem tűrő Pogácsa Dániel. Ő kapuőrség-parancsnok. A másik az idegességtől vibráló helyettese, Eszes Botond, aki veje is egyben. Egy tucat őr téblábol köröttük. Tehetetlenül kell szemlélniük az orruk előtt zajló, kísérteties janicsárvonulást a várba fel. A törökök többnyire kék posztógatyát, salvárt viselnek, gombos dolmányt, s vörös bakancsba bujtatva a lábuk. Vállukra vetve köpenyük lebeg. Elvétve egy-két fátylas nő is feltűnik közöttük, hajukat köpenyük kámzsája takarja, mintha az 1001 éjből csöppentek volna ide.
ESZES BOTOND Az én Borbálám szebb és fényesebb, sőt, jobb is, mint a Hajnal csillaga, csak féltékeny ne volna! Tennék én olyat, hogy, kedves apósom, hogy megcsalom?
POGÁCSA DÁNIEL (szent meggyőződéssel) Sohase.
ESZES BOTOND Nem hisz nekem, mert sose hazudok. Fenyegetőzik, hogy álmomban megöl. Éjszakánként izzadva riaszt fel egy rémlátomás: fej nélkül kell leélnem vénülő napjaim.
POGÁCSA DÁNIEL Fura, hisz oly harmonikus a kapcsolatotok.
ESZES BOTOND Csakhogy mi kamaszkori problémákkal küszködünk. Rám vetíti legbelső lelki tulajdonságait, elfojtott vágyait, s a látvány megriasztja. Mi egy szakadék két szélén állva beszélgetünk egymással. Képembe vágja, beutazhattam bár a nagyvilágot, semmire se vittem! Tény, hogy végigküzdöttem életem, sehová se jutva.
POGÁCSA DÁNIEL (hümmög) Bizony ám.
ESZES BOTOND A várnagy azzal biztat, engem mára, önfejűségemnek köszönjem, leszereltet. Milyen legyen egy katona? (melankolikusan sóhajtozik) Mi lett belőlem? Kifacsartak, s eldobnak.
POGÁCSA DÁNIEL (felderül a képe) Engem is kifacsarnak, nyugodj meg. Be kéne tiltani, törvényileg, hogy fiatal nőt vehessen el az ember! (sóhajtozik) Túlértékelték képességeimet. Amikor nekem jó kezd lenni végre, ő akkor hagyja abba, mint lusta ló a húzást.
ESZES BOTOND (felröhög) Nem hagy kegyelmi állapotba jutni? (visszazuhan depressziójába) Ki tartja el négy gyermekem? (düh lángol fel szemében) Álljak át Habsburg Ferdinándhoz? Ezt akarják elérni? Vagy a törökhöz zsoldba?
POGÁCSA DÁNIEL (ő is mondja a magáét) Beszél, beszél, rémes hallgatni. (kesernyés) Az életről alkotott egyéni felfogását ismételgeti. Nagypénteken kereplővel fogják agyonütni a nyelvét.
ESZES BOTOND Nem! A te Margitod egy aranyos, egy kivételesen ragyogó teremtés. Élet, derű, csupa nagyszerűség. Izgő-mozgó természete kényszeríti őt, ne legyen képes egy helyben maradni.
POGÁCSA DÁNIEL Gonosz varázslónak titulál, ezzel kezdi mindig, aztán lidércként pattan rám, különös fényben csillogó szemmel. És oly féktelen vágtába kezd, mint egy malom. Képtelenség beérni. Közben malacként visít. Miféle asszonyi iga került rám, s észre se vettem?!
ESZES BOTOND Mért nem szakítotok?
POGÁCSA DÁNIEL Nem tudom. A gyerekek miatt? (halk vallomást tesz) Akadnak vágyaim, melyeket csak ő képes s hajlandó orvosolni.
ESZES BOTOND Bonyolult eset a tiéd, kedves apósom. A mágnes, ami bennetek lakik, vonzza, taszítja egymást. Fiatal hozzád, nem titok, s te fecskéből faragsz aludttejet.
POGÁCSA DÁNIEL Gondolod? (hümmög) Az igazság az, hogy…
(Ekkor Eszes Botond elkapja egy vad arcú török kárörvendő vigyorát. Fejébe fut a vér, s az oldalán csüngő, hajlított markolatú szablyára csap)
ESZES BOTOND Az igazság? Az Mátyással jó ötven éve elhalálozott. (a janicsárokra bök) Hagyná-e ő, a nagy király vagy apja, a törökverő vajda, Hunyadi, itt ezt a sáskavonulást? Meghasonlok a megaláztatástól, hogy épp mi, a törökverők biztosítjuk számukra, hogy Budára ép bőrrel bemasírozzanak! Láttad volna, hogy nézett az ott rám! (mutat egy török után) Gunyoros pillantásában minden benne volt!
POGÁCSA DÁNIEL Felőlem! Én itt órabérben dolgozom.
ESZES BOTOND Tudja az a gaz pogány, hogy én pontosan tudom, mit fognak tenni odabent a várban, s kiröhög, mert meg van kötve a kezem.
POGÁCSA DÁNIEL Én is megtudhatom, amit ti tudtok? Azt, hogy mit fog tenni odafent?
ESZES BOTOND Édes apósom, kérlek, ne bosszants! Tudsz te mindent. Egy gyerek is…
POGÁCSA DÁNIEL Arra célzol, elfoglalják Budát? Az oly dús fantázia, mint a tied, könnyen kiszínezi a semmit! Nincs semmi a kezünkben, jogalap, megvádolni őket. Csak a tényekre, a tettre szabad koncentrálni, nem feltételezésre!
ESZES BOTOND Ilyen könnyen elfelejthető a múlt (a vár felé kiált), az, hogy miféle vész esett itt kerek tizenöt éve?
POGÁCSA DÁNIEL Mohácsra célzol?
ESZES BOTOND (türelmet erőltet magára, a hangja mégis vádló) Te azt mondod, hogy ez a horda itt a legbékésebb szándékkal andalog fel a várba, megcsodálni a Boldogasszony templomot s a Sárkányölő terét, a nevezetességeket?
POGÁCSA DÁNIEL Néha az idegeimre mész. Miért ne? Tán képtelenség?
ESZES BOTOND Após uram! (drámai ünnepélyességgel) Véres tragédiát látok kibontakozni, melynek főhősei lettünk. Hatalmas pallos zuhan le az égből, s hull épp nyakunkra! Engedd a törököt be, ajtót mutat neked!
POGÁCSA DÁNIEL (komor fenyegetően) Ezt már mondtad. Ez egy megérzés. De van-e alapja?
ESZES BOTOND (kissé tart Pogácsától) Van. A legegyszerűbb matematika.
POGÁCSA DÁNIEL Szokj már le arról, hogy amit gondolsz, kimondod! Törődj bele: ezek ártalmatlan látogatók. Hasonló cipőben járva megnézném én is Sztambult, ha tehetném, annyi ott a látnivaló.
ESZES BOTOND Én jártam ott. Sok szép rom megmaradt még a jó római, a keresztény Bizáncból, például a Bölcsesség temploma. A török oda is ellátogatott, várost nézni… S eljutsz te is előbb-utóbb, ne aggódj, nyílik alkalom, láncod csörgetve… Bilincs, száműzetés, szegénység, gyász vár arra, ki nem ismeri fel időben helyzetét, s a pillanat kínálta lehetőségeket. Te vagy ma a kapuőrség parancsnoka, nemde?
POGÁCSA DÁNIEL Épp ezért törődj a magad dolgával. Folytonos késztetést érzel aggályaiddal a kedvem elrontani. S miattad az útilaput előbb-utóbb a kérges talpamra kötik, apósod lévén én tartom a hátam folyton miattad.
ESZES BOTOND (fontoskodva) Kapuőrnek lenni hallatlan felelősség. A kapuőr egy elvont fogalom. Rajtad áll vagy bukik az ország sorsa. Egy kapuőr sok mindent megtehet. (őrület lángja villan szemében) Jelet láttam ma reggel, gerle sast kergetett, vagyis ma győz a gyengébb!
POGÁCSA DÁNIEL Szavad nem értem. (a janicsárokra bök) A török a galamb?
ESZES BOTOND (kineveti) A galamb mi vagyunk, az őrség. Becsukjuk a kaput, és a sas orra koppan!
POGÁCSA DÁNIEL (mint ki nem jól hall) Úgy gondolod…?( hangja emelkedik) Kapisgálom, hová fogsz kilyukadni. (fojtott fenyegetően) Nagyon szépen megkérlek, édes jó vőm, ne lázíts, engem te ne hergelj! Ribilliót akarsz itt kelteni képtelenségeiddel, amit itt összehordasz? Werbőczynek, a bölcs öregnek megvan a magához való esze, pontosan tudja, hogy miről miként dönt. Ha úgy döntött, hogy beengedi őket, jöjjön be a török. Innentől fogva ez az ő felelőssége. Ne fájjon az ő feje neked.
ESZES BOTOND Nekem a nyakam fáj, mert érzi a frontot… Nem a Werbőczy feje hull a…
POGÁCSA DÁNIEL Botorság. (ingerült) Kiről beszélsz? Werbőczy Európa legkiválóbb koponyája. Itt kezdte tanulmányait, odafenn Budán, majd átment Páduába, később Bolognában tanult jogot, bravúros aggyal példátlan műveltségre téve szert. Számtalan nyelvet beszél, modora kitűnő. Engedelmeddel én neki vakon hiszek. Túljár az mindenki eszén.
ESZES BOTOND Törököt fogott, ki nem ereszti el!
POGÁCSA DÁNIEL (tollas buzogányát fenyegetően meglengeti) Frászt! Emberfölötti türelemmel igyekszik, s igyekszik s képes a rosszat jóra fordítani. (a janicsárokra bök) Itt ez a janicsárság egy fullánk nélküli jámbor darázscsapat, fegyvertelenek.
ESZES BOTOND (nyel egyet, legyint, erről megvan a saját véleménye) Ha Kinizsi élne, vagy a mordképű Dózsa, látásuktól a török észt vesztve szaladna!
POGÁCSA DÁNIEL (Ingerült, legyint) Dózsa? Hát az nem volt egy ma született bárány!
ESZES BOTOND Hát nem is az kell ma ide. Akikre szükség volna, azokon, Dózsa hívein Werbőczy példátlan bosszút állt.
POGÁCSA DÁNIEL Hagyjuk Werbőczyt.
ESZES BOTOND Ne hagyjuk. Ő egy bölcsességtől meghasadt elméjű személyiség. S mindez itt mára (irtózva bök a janicsárfolyamra), lám, kiteljesedett!
POGÁCSA DÁNIEL Újabb elhamarkodott megállapítás! (fennhangon, hogy az őrök hallják) Arról jelenlétemben ne beszéljen senki így, ki mindenkinél pontosabban ismeri a világpolitika játékterét, lévén a kánoni és római jog legfőbb tudora! Nem királyi szeszély, önnön tudása tette népszerűvé, emelte égbe, s lett bölcs nádorunkká, aki a jogszolgáltatás sok évszázados káoszában valóságos szigetet támasztott. Akár az Isten, ki a zűrzavarból világot teremtett. Olvastad a Tripartitumot, ami által a szokásjog végre valahára törvényerőre emelkedett?
ESZES BOTOND (sunyít) Megvan otthon… de még nem jutottam hozzá, úgy be vagyok havazva. A kiskertemben, el se hiszed, mennyi a teendő, a földből furcsa palánták sarjadnak! Csak ámulok-bámulok. Borbálának ellenben tetszik, ő egyvégtében háromszor elolvasta, egyszerűen képtelen volt letenni. Jobb, mint az Aranybulla.
POGÁCSA DÁNIEL Egy a fontos! Werbőczy az ország főparancsnoka, kit a szultán megkülönböztetett nyájassággal fogad. Őt, meg még Fráter Györgyöt, a fehér barátot. Az özvegy igen nagy kínban lenne nélkülük.
ESZES BOTOND Izabella királynéra gondolsz? Vele meg mi bajod?
POGÁCSA DÁNIEL (hirtelen elhallgat) Kitárt karjába invitálta a pimasz Habsburg Ferdinándot. Lepaktált vele, kezére játszani Budát. Még szerencse, hogy nem táncolt előtte.
ESZES BOTOND Hm. Nem hinném. Izabella Eszéki János pécsi püspököt, ki épp nemrég hunyt el, küldte Sztambulba azzal, hogy az ő királyi csemetéjét, János Zsigmondot a Nagy Pogány gyámságába ajánlja.
POGÁCSA DÁNIEL Nem voltam ott. Csak egyet mondhatok. Amíg Fráter György gondolkodik helyettünk, nincs mitől tartanunk. Ő most szerintem azt a cselt vetette be, hogy úgy tesz, mintha hinne a töröknek!
ESZES BOTOND Hatalmas egy trükk. A töröknek csak az fontos: az ő terve szerint történjen minden, s most szava sem lehet.
POGÁCSA DÁNIEL Nem érted. Ez csak egy csel. Werbőczy minden részletet átgondol és kidolgoz, külső-belső körülményt figyelembe véve. Pontosan tudja, merre van az arra! Ember legyen a talpán, aki túljár…
ESZES BOTOND (közbevág) A szultánt félted ravaszság terén? Ő egy rendkívüli pasas, kit megfékezni képtelenség. Egyszer láttam távolról, a hideg futkorászott hátamon.
POGÁCSA DÁNIEL (kurtán) Ő már ilyen.
ESZES BOTOND Az igazmondás se feltétlenül tartozik legfőbb erényei közé. Egyetlen esélyünk volna, ha zárt kaput találna.
(Pogácsát váratlanul éri az ötlet, köpni, nyelni sem tud.)
POGÁCSA DÁNIEL Mit hordasz össze? Bocsánat a szóért, fiam, de te, félek, idegbeteg vagy. Szerintem ezt magánéleti problémáid okozzák. Mért nem elemzitek ki Borcsával, hogy mire alapozza féltékenykedését!
ESZES BOTOND (fájdalmas sóhaj, mint kinek elevenébe találtak) Azt gondolod? (újabb mély sóhaj) De szívesen hinnék neked!(szeme ismét a janicsárokra téved) Ámde Fráter György…
POGÁCSA DÁNIEL (közbevág) Ami György barátot illeti, tudom én, ő se jókedvében teszi azt, amit tesz. A haldokló király testamentuma szerint cselekszik, ki meghagyta, halála esetén ne Habsburg Ferdinánd, de Szulejmán legyen szövetségesünk! Ruhájuk, képük tény és való, elég vad, de hát ezeket ilyenre alkotta a Teremtő! Itt e janicsársággal (bök a várba vonulókra) egyetlen egy baj van, szemünk jobb külcsínű német ellenséghez szokott.
ESZES BOTOND Meg aztán hozzászoktunk, mihozzánk ölni jár a török. Mért gondolod, hogy e szokással önként, dalolva felhagy?
POGÁCSA DÁNIEL Bocsáss meg, de nem bírlak hallgatni tovább. Volnál szíves szádat befogni végre? Fráter György tudja, mit miért tesz, még ha a tévedhetetlen Werbőczy tévedne is. Furmányos, előrébb járnak gondolatai mindenkiénél.
ESZES BOTOND Hol van az már? Werbőczy régi fényes esze homályba borult. Mentéjét, elméjét, miként ősz haját, moly rágta rég. Szegény Buda! A Habsburg feletti ebül jött tegnapi győzelmünk ebül megy…
POGÁCSA DÁNIEL Akkor olts tüzet, ha ég a ház! Elfeleded, Werbőczy furmányos ötletére settenkedtünk ki a minap a várból, amikor legbékésebb álmát aludta kint a várostromló osztrák? Nem átallod épp őt szapulni, aki kiötlötte, hogy lopjuk el a várfalnak támasztott létráikat!
ESZES BOTOND (rajta is átfut egy jóízű mosoly) Kíváncsi lennék, hogy itt ezek, a mi török ellen is harcoló hű vitézeink (az odébb ténfergő kapuőrök kis csapatára bök), mit gondolnak felőlünk, látva, hogy itt ezek motozás nélkül a várba bemehetnek? Helyeslik-e vajon? Akad-e köztük, ki máshogy látja, mint te? Vagy hallgatnak, árulónak tartva fővezéreinket? Mért nem rohannak ordibálva hozzánk, állítsuk már le ezt az inváziót!
POGÁCSA DÁNIEL Mert helyén az eszük.
ESZES BOTOND És a szívük, ami az igazsághoz jobban ért?
POGÁCSA DÁNIEL A szabályzathoz tartják magukat. Hisznek a feljebbvalóknak, s teljesítik az utasítást.
ESZES BOTOND Inkább fülüknek hisznek, mint a szemüknek?
POGÁCSA DÁNIEL Tőlünk jobban tartanak, mint a töröktől, no meg legkényelmesebb a szabályt követni. Én is épp ilyen vagyok. Igénylem, mondják meg, mit csináljak, s én megcselekszem, mint egy szerkezet. És ez nekem örömet jelent.
ESZES BOTOND Ez rendben is van olyan történelmi pillanatban, amikor egy Mátyás a király. Amikor az igazság uralkodik. De ma itt a fejetlenség az úr. Ez a török sereg itt…
POGÁCSA DÁNIEL (erélyesen) Hallgass. Szögezzük le: ez nem sereg. Ne a katonát lásd bennük, hanem a kultúránk iránt érdeklődő turistákat.
ESZES BOTOND Világos. Szervezett templomlátogatásra jöttek.
POGÁCSA DÁNIEL (ideges-zavart) Alapvetően helytelenül gondolkodsz. Bátorságnak hiszed vakmerőségedet, magadnak sem hiszel. Hiányzik az a szó szótáradból: bizalom!
ESZES BOTOND Bizalom-e a megannyi bajt hozó bizakodás? (a semmibe legyint s töpreng) Mindenki ölbe tett kézzel ülve nézi, amit végzetnek gondol. Ellene tenni mintha semmit se lehetne. Holott a reménytelennek tűnő harc vállalásából csodák születnek. Ó, mennyire egyedül vagyok köztetek!
POGÁCSA DÁNIEL Egyedül vagy, de nem az igazsággal, mint hiszed, hanem az üldözési mániáddal. Neked, fiam, komolyak a lelki problémáid. Veszélyes őrült is vagy, nem egyszerű beteg.
ESZES BOTOND A normális ember, az nem normális!
POGÁCSA DÁNIEL Csak gyermekeidet sajnálom, lévén unokáim. Le kéne ülni alkalmasint, mindent kibeszélni s megfejteni, mitől kerültél ily rossz passzba?
ESZES BOTOND Én egész életemben rossz passzban vagyok. Ó, négy gyönyörű gyermekem, szegénykék, csak a ti jövőtök… Magam sem tudom, mit tegyek, aludni sem bírok már.
POGÁCSA DÁNIEL Fertőzést kaptál volna? (felvillanyozva) Te, mondd csak! Eltöprengtél-e komolyan azon, mivel sokan a higiéniával állnak hadilábon, megfelelő-e kézmosásod? Számtalan csapdát rejt, ha…
ESZES BOTOND Százszor elmondtad. Hála neked, én és a család reggeltől estig lúggal mossuk kezünket étkezés előtt.
POGÁCSA DÁNIEL S a kosztod, az mennyire változatos? Mit szoktál enni?
ESZES BOTOND Főként marhahúst. Elsősorban tokányt.
POGÁCSA DÁNIEL Csak annyit mondhatok, tervezd meg alaposan táplálkozásodat.
ESZES BOTOND (ingerülten ráhagyja) Rendben.
POGÁCSA DÁNIEL Ám, ha valóban étkezési szokásaid megváltoztatására adod a fejed, az nem tréfadolog, viszont meglesz a bőséges jutalma.
ESZES BOTOND (fojtott indulattal) Számomra a renyhe bélműködésnél nincs fontosabb!
POGÁCSA DÁNIEL Helyes. A rostos zöldség a vastagbeled megszabadítja a salaktól. Én a minap (áradozik) egy fantasztikus purgató kúrának vetettem alá magam, ne tudd, mennyi szörnyűség távozott szervezetemből! Aki még nem tapasztalta, nem tudja, miféle felszabadító érzés a tévesen megválogatott étkezési szokások börtönéből szabadulni. Gusztustalan, ám mégis felszabadító látvány egy ilyen méregtelenítő kúra.
ESZES BOTOND Le a kalappal, még gyógyászat terén is így kiismered magad!
POGÁCSA DÁNIEL (kap a szón, szemlátomást kedves témája ez) Hallgass türelmesen. Mindenki valójában az, amit megeszik.
ESZES BOTOND (bizalmatlan) A marhahústól marha lettem, ide szándékszol, ugye, kilyukadni?
POGÁCSA DÁNIEL (rá se hederít, elragadtatottan magyaráz) A szarvashúsban benne az erdők összes varázsfüve, minden balzsama.
ESZES BOTOND (keserű tekintete a janicsárokon) Janicsár ellen, mondd, ismersz-e gyógyírt? Nekem a lelkem mélyén lakik Valaki, s hozzám folyton beszél, s ez Isten. Nem csodavárásra van szükség, hanem csodacsinálásra, mondja.
POGÁCSA DÁNIEL (fojtott türelemmel) Megkérlek szépen, a továbbiakban ne hallgass belső hangodra, ki még akár Ördög úr is lehet. Könnyen bajba sodor, bárki legyen is az. A nyelv, a szó, mióta ember lett az ember, több halált okozott a kardnál! Bizonyítsd, hogy ez itt egy kolosszális összeesküvés, mi ellenünk folyik, és kardot rántok én is. De addig…
ESZES BOTOND Ha én megérzek valamit, az úgy is van! Engem még ez a hang sosem csapott be! Számtalanszor…
POGÁCSA DÁNIEL Nem vádaskodhatunk csak úgy a vakvilágba, csak mert te hangot hallasz! Űzött vad lettél, hitehagyott, amióta visszahajóztál a messzi Indiákból[1]. töpreng, majd más irányból érvel) Mert, ha értenéd a kereszt lényegét, üzembiztosan tudnád, a bizalmat a bizalom szüli. Agyadra ment a folytonos spekulálgatás. A magyarnak, ha valamikor, akkor épp ma akad köszönnivalója a tegnapi török gyorssegélyért!
ESZES BOTOND Akadt tegnapelőtt is: Mohács!
POGÁCSA DÁNIEL Azt most itt felejtsd el!
ESZES BOTOND Azt semmi szín alatt. Mit ifjan tanulsz, aggon se feledd!
POGÁCSA DÁNIEL Ami elmúlt, elmúlt. Más ma a török.
ESZES BOTOND (legyint) Láttam már ezt-azt, a világ sose változik!
POGÁCSA DÁNIEL Te tán nem változol? Nejed, ki nappal ellenséged, nem enyhül meg este az ágyban?
ESZES BOTOND (felröhög) Megnyúz az minden éjjel!
POGÁCSA DÁNIEL A tatár ellenség volt vak Béla korában, a besenyő, a kun mind-mind letelepedett. Ők ma mi lettünk! Anyám kun volt, az apám székely-tatár.
ESZES BOTOND Az enyém rác, német, nagyapám morva, nagyanyám finn és a másik meg lengyel, és én (elneveti magát), én magyar vagyok. Tudom én, hány a mennyi!
(Eszes ebben a pillanatban szimatot kap: Kiszúrja, hogy egy janicsár a köpeny alatt szablyát rejteget. Oly hirtelen, hogy a többi észbe se kaphat, lerohanja, ráveti magát a janicsárra, s le is leplezi. Győzelemittasan felmutatja a török széles görbe kardját)
ESZES BOTOND Bizonyság kellett, őrségparancsnok úr? Itt van, tessék! Nézzétek! Ím, e szablya! Nem igazam volt? Felrúgták a megállapodást! (levegőért kapkod, habzó szájjal) Mit lesz, após uram? Rajta! Állíttasd le a janicsáráradatot, gyerünk, mit bámulsz, mire vársz már? Tessék rögvest a kaput becsukni!(ordít a törökökre) Lebuktatok! Fegyver van mindnél! Mindet átkutatni rögvest!
(Zűrzavar támad, megbolydult kaptárrá válik a kapukörnyék. A kapuőrzésre kirendelt katonák nem tudják, mitévők legyenek. Eközben feltorlódik a janicsárság. Ám a zöldkaftános aga dárdás vitézei nem tétlenkednek, kíméletlenül végeznek a fegyvert rejtő vétkes janicsárral. Félrelökik a tetemét.
E közjáték után akadálytalanul folytatódik a janicsáráramlás fel a budai várba.
Most fő csak igazán a feje Eszesnek, majd szétveti a harag, látva s megértve, hogy mintha mi sem történt volna, folytatódik a bevonulás. Ám apósa, az őrparancsnok nála is mérgesebb.)
POGÁCSA DÁNIEL (levegőért kapkod) Forrófejű Eszes, ez fegyelmi vétség! Bár letagadhatnám, hogy a vőm vagy! Kinek hiszed magad, tettlegességhez folyamodni merészelsz?! Ki adott erre engedélyt? Világbotrány támadhat abból, hogy mindenre a lehető legőrültebb módon reagálsz! Megkérhetnélek, állítsd le magad? Menj haza, bánom is én, feküdj az ágyadba, ápolásra szorulsz! Megkapod majd ezért Werbőczytől, ami jár. Én is kapok belőle: engem vesznek elő önfejűségedért!
ESZES BOTOND Jól hallok? Én volnék vétkes? E rejtett szablya láttán hallgatnom kellett volna?!
POGÁCSA DÁNIEL (azon töpreng, hogy Eszest miként büntesse) Mondd, kinek használt ez a te sas szemed? Mire volt jó mindez?
ESZES BOTOND Azt kérded… az kérded, hogy mire? (hüledezve)
POGÁCSA DÁNIEL Megszegted a szolgálati fegyelmet.
ESZES BOTOND Mifelénk büntetés jár ezért? Lelepleztem a trükköt, készülnek valamire. A kard maga a hadicsel, önmagáért beszél.
POGÁCSA DÁNIEL Egy kard nem kard.
ESZES BOTOND De mindegyiknél kard van. Melyik oldalon állsz te?
POGÁCSA DÁNIEL A jog oldalán. Az lett parancsba adva, hogy tilos…
ESZES BOTOND Ők szegték meg a megállapodást, innentől kutya kötelességünk minden janicsárköpeny alá benézni!
POGÁCSA DÁNIEL Csakhogy mi nem vagyunk kutyák. Lázas vagy. (remegve nyugtatgatja) Ami történt, egyedi túlkapás. Nem láttad? Azonnali halállal lakolt a gaz bitang, aki szablyáját Budára belopta.
ESZES BOTOND Aki hanyagul rejti el fegyverét, arra vár azonnali halál! Veszélyezteti Buda bevételének akciótervét. Érted te is ezt pontosan, csak a szabályzat befészkelte magát józan eszed helyébe. (megváltozik a tekintete) Figyelj. Apósom vagy, gyermekeim nagyapja, aki nyilván nem kívánja rabláncra fűzve látni unokáit Sztambulba vonulva!
POGÁCSA DÁNIEL Hallgass már! (bedugja a fülét) Kezded elölről?
ESZES BOTOND (zilált lélegzettel suttogja) Csukjunk kaput, ezt a léket jövőnk hajóján. Nincs más választás, vessünk véget e kutyakomédiának. Láttam én már egyet s mást a szép Újvilágban, ismerem a dörgést. Egy-két bűvészmutatvány, s egy kontinens összes népe eltűnik. Az indiánok mindent ismertek, amit mi, leszámítva a puskaport. Állítsuk meg…
POGÁCSA DÁNIEL (felháborodott hápogás) Fejeddel játszol… s az enyémmel!
ESZES BOTOND Inkább én játsszak, mint holnap a török.
POGÁCSA DÁNIEL Zűrzavart keltesz!
ESZES BOTOND (szeme üres, szája tajtékzik) Az egész lét hatalmas zűrzavar. Káosz, és ez nem túlzás, nem kell látnoki képesség, hogy észrevedd.
POGÁCSA DÁNIEL Te begolyóztál, csak nem tudsz róla. Az ilyesmit elsősorban a környezet veszi észre, nem a beteg. Te bezárnád a Logodi kaput? Diliházba veled! Kizárnád Buda s országunk fővezéreit, kik Szulejmánhoz ruccantak át nemrég falatozni?
ESZES BOTOND (megrökönyödve tisztogatja fülét) Kik mentek át? Hova? Vezéreink? Logodra? Épp most, amikor ég a…
POGÁCSA DÁNIEL Jól hallottad. Logodra látogattak át a kegyelmes szultán aranyveretes selyemsátrába, egy kis vendégeskedésre. Ha botrányt rendezel itt a kapuban, hisztériázol, őket rekesztenéd ki Budáról!
ESZES BOTOND (hebeg, habog) Árván… Budát, miközben itt…
POGÁCSA DÁNIEL Ha még egyszer zűrzavart kavarsz, van esély, hogy sose látnánk többé Werbőczyt, Török Bálintot, s György barát szép régi gúnyáját. Abban mentek, amit a régi magyar hordott! (gonoszkodva) S tudd meg, magát Jánost, a csecsemőkirályt is elvitték mutatóba!
ESZES BOTOND (elcsuklik hangja) Hogyan?
POGÁCSA DÁNIEL Mikor jöttél a délelőtti helyettes őrparancsnokot, Jakab Janó uramat az őrségben leváltani, akkor vonult át itt előttünk fenségesen e fényes társaság.
ESZES BOTOND (magába hull) Épp ők ne tudnák, hogy a szultánnak az igazmondás nem feltétlenül tartozik erényei közé?
POGÁCSA DÁNIEL (kurtán rándít a vállán) Joga van hozzá. De neked nincs így beszélni a szövetségesünkről!
ESZES BOTOND Pályát módosítok!
POGÁCSA DÁNIEL (mesél tovább) Lóháton vonultak, ajándékkal málházva, csinos arcú apródok, leánycsokor velük.
ESZES BOTOND Ajándékba? Leányokat? (összeomlik, s magának suttog) Nem fog a halálon az ajándék. (sír a hangja) S a gyermek édesanyja? A királyné? Szapolyai János lengyel özvegye is velük ment?
POGÁCSA DÁNIEL Izabella maradt. Tilos nőnek szultán sátrába lépni.
ESZES BOTOND Engedte elvinni gyerekét?
POGÁCSA DÁNIEL Úgy mondják, Petrovics és Utjesenics az ötlet heves ellenzői voltak, de Török Bálint Werbőczyt támogatta abban, hogy a kis trónörököst magukkal elvigyék.
ESZES BOTOND (szájtátva) Török Bálint is? De hát… Ti, kik a teljes összeomlást tétlenül végignézitek, ti engem fenyegettek bitóval?
POGÁCSA DÁNIEL Bolond Botond, te az őrség szeme láttára hadvezetésünk ellen mániákusan uszítasz! Én magam varrom be mindjárt a szádat, mielőtt rémlátomásod lángja futótűzzé válna. Lázadást szítasz, Dózsa sorsát kívánod?
ESZES BOTOND (arcát tenyerébe rejti) Az ország őrei csalétket rágicsálnak! (fejét fogja) Ekkora baklövés szemünk előtt: az élet ritka adománya!
POGÁCSA DÁNIEL Szívesen rágnám én azt a csalétket! Még szép, hogy odamentek. Mi mást tehettek volna? Ki merne egy ilyen meghívást visszautasítani? (a hangja enyhül, töpreng, s bizalmas hangra vált) Mindazonáltal a sietségtől nem törték össze magukat!
ESZES BOTOND Nem-e?
POGÁCSA DÁNIEL A küldöttség gyászcsapatként cammogott. Hősies volt, ahogy odavonultak, elkerülni egy nagyobb kellemetlenséget. Fráter György nem bírja ezt a stresszt, lerítt róla, hogy beléköltözött az élettől való rettegés.
ESZES BOTOND És hallottad-e, amiről beszéltek?
POGÁCSA DÁNIEL Csak a szokásos semmitmondó dolgok. (meggondolja magát és merész lesz) Hát jó. Legyen. Elmesélem, elvégre ezt mindenki látta, aki itt van. Nem csináltak titkot a vérre menő vitákból, melyek közepette vonultak.
ESZES BOTOND Na ugye. Mondtam!
POGÁCSA DÁNIEL Török Bálint a fél öklét megette tehetetlen dühében, a másik féllel Frátert fenyegette, Ebül eladtál minket! – ordibálta, tajtékzó vadkanhoz hasonlón!
ESZES BOTOND És erre ő?
POGÁCSA DÁNIEL Nem volt túl közlékeny.
(Eszes megrendülten mered a semmibe)
ESZES BOTOND Ó, Emberség végtelen magánya!
POGÁCSA DÁNIEL Emberi mivoltából kivetkőzött. Őszintesége átitatta ugyan szavát, de attól még, miként neked sincs, nem volt Töröknek igaza!
ESZES BOTOND Na és Werbőczy? Mondott valamit?
POGÁCSA DÁNIEL Velünk így nem lehet beszélni! – üvöltött Törökre.
ESZES BOTOND De elsősorban a menü érdekelte. A török konyha ízes, rafinált. Vénségére, mert lába már a temető felé áll, egyedül gyomra tart kapcsolatot a külvilággal. Pechünkre neki épp a török konyha bűvöletébe kellett kerülnie! Ez róla köztudott, úton-útfélen beszélik.
POGÁCSA DÁNIEL Sok száj sok tarkabarkaságot összefecseg!
ESZES BOTOND Azt se mondhatom róla, hogy szereti a tütüt?
POGÁCSA DÁNIEL Azt ki nem szereti? (tovább mesél) De te, kutya, e hatalmas tekintélyű aggastyánról hogy mersz ilyen hangon szólani?
ESZES BOTOND De hát te is így vélekedsz. Neked szabad megfogalmaznod a kritikát?
POGÁCSA DÁNIEL Saját magam nem fogom kirúgni! De te elérted az ingerküszöböm. (sóhajt) Vannak dolgok, amikkel egyetértek, de nem bírom más szájból visszahallani! Én is sejtem, annyira azért nem vagyok naiv, ami itt ma zajlik, nem fog feltétlenül javunkra válni. De Werbőczy dönt itt, a szava parancs! S ő, véget vetve a hiábavaló vitának, végül sarkára állt: Isten velünk, ki ellenünk? – kiáltván. Mi mást tehetne? Ő a gyámja a kis trónörökösnek, s ezt a parancsot hagyták meg neki, ő meg követi az utasítást.
ESZES BOTOND (sercint egyet) Hej, Werbőczy, de fényes volt egykor a neved, s ez lett belőled! Ifjú életét azzal múlatta át, hogy Európában az egyetemek után a pogány ellen sereget toborzott… De érdemeit mégiscsak hazai vérfürdőnkön szerezte. Mindenkit, aki kiállt Dózsa mellett, felkoncoltatott, s azt is, aki nem! De hogy Török Bálint sem volt képes sarkára állni, s engedett neki…
POGÁCSA DÁNIEL (nem akarja meghallani Eszest) Az ő forró, zubogó vére már épp elég bajt zúdított ránk.
ESZES BOTOND Őt szapulod a szultán helyett, kinek a Szent Korona most pottyan épp ölébe?
POGÁCSA DÁNIEL Dehogy pottyan, dehogy. Adj hálát Szulejmánnak, hogy lerázta Ferdinánd torkunkat fojtogató kezét. Hadával első szóra eljött, mikor a Páter segítségül hívta.
ESZES BOTOND (egész testében reszket) Melyik róka rest, ha csirkeólba hívják?
POGÁCSA DÁNIEL Józanodj már ki végre! Én frissítsem fel a memóriádat? Habsburg Ferdinándék nemrég már zászlót bontogattak, s köpték a markuk Budánk tornyának ormára tűzni. Ekkor szólaltak meg a török harsonák, s a felmentő sereg egyszerűen lemosta a várfalakról az agg Roggendorf tábornok hőbörgő hadát. És velük harapóba fogtuk az osztrákkal lepaktáló taljánt, dalmátot, Záray csapatát, s feldaráltuk őket. Gyalázod Szulejmánt? Megtagadnád tőle a jámbor városnézés kérést?
ESZES BOTOND Meg bizony. Ha ujjadat nyújtod, a karod elveszi.
POGÁCSA DÁNIEL Hát nem ontott elég török vért Szulejmán Budáért?
ESZES BOTOND Budáért igen. De nem miértünk! Hamis annak a lehelete is. Etele hajdan dicső városát, Budát, Üngürüszelajet tartomány bástyájává most nevezi ki. S mért is ne tenné, ha megteheti? Náluk is le szokták enni a húst a csontról. (fejét fogja tehetetlen dühében) Annyi a janicsár már ott fenn a várban, mint a nyű, s közben vezéreink a töröknél hörpölik a fekete levest.
POGÁCSA DÁNIEL Pompásan töltik az időt, nyugodj meg.
ESZES BOTOND Nem merem hinni, hogy ezt te elhiszed.
POGÁCSA DÁNIEL Van azért véleményem. De ez nem zavar abban, hogy a munkám végezzem. Kizárólag a kijelölt pályán mozgok! Ha történik valami, ami jogilag okot ad a változtatásra, arra majd akkor megfelelőképp reagálhatunk. Ezt ki kell várnunk, addig nincs mit tenni. Várunk.
ESZES BOTOND Marad a csodavárás? (remegő, rekedt hangon) Após uram. Én mégis amondó vagyok, törjünk igaszeget! Járjuk saját utunkat, nincs már hová hátrálni innen! (toporzékol) Zárjuk be a vár kapuját, s Buda megmenekül.
POGÁCSA DÁNIEL Nem lehet ebből már kiszállnunk, amiben benne vagyunk. Ötleted különben is önfejűség, miből jó nem születik!
ESZES BOTOND De kihúzhat a csávából! A leglehetetlenebb ötleten is komolyan el kell gondolkozni, ha úgy tűnik, nincs remény. A reménytelen harcot is vállalni kell annak, aki élni akar.
POGÁCSA DÁNIEL Ez öngyilkosság! Zendülés! Mindketten a bitóra kerülnénk. Te most egyébként sem velem, hanem a testőrség parancsnokával beszélsz!
ESZES BOTOND Mondd neki, a benned lakó testőrség parancsnoknak, ha tétlen marad, lemond a Reményről! Senki sincs rajtunk kívül a föld kerekén, akit pusztulásunk érdekel. Nyugat harácsol a nemrég felfedezett Indiákban, elhozza Eldorádó összes aranyát. Már annyi Európában az arany, hogy a miénk fabatkát sem ér. Kedvem volna a jövendő korok számára leírni mindazt, amit Peruban láttam, hogy sóhajtozzanak rajta az utódok. De nem vagyok nótárius. Csukjuk a kaput, rendeljünk el zárórát!
POGÁCSA DÁNIEL (zaklatottan) Nem bírsz nyugton maradni? Mégis, miként gondolod, te bolond? Öljük halomra, akik benn szorultak?
ESZES BOTOND Felkérjük őket, hagyják el a városunkat, fáradjanak haza.
POGÁCSA DÁNIEL Csak a te szemed lát itt inváziót!
ESZES BOTOND Akkor valóban őrült lehetek. Csakhogy a valóság az irracionalitáshoz tartozik! Vedd a hatalmat át a várban, míg megteheted! Hajszálon függ életünk. Percenkét legalább húsz harcos andalog be. Tudsz-e számolni, hogy egy óra alatt…
POGÁCSA DÁNIEL Harcos? Látsz te egyet is? (töpreng, tépelődik)
ESZES BOTOND Nem tudom. Lehet, hogy fegyvertelenek. De nem várja-e őket egy titkos fegyverraktár odabent?
POGÁCSA DÁNIEL Beteg vagy. Szulejmán, azt hiszed, tétlenül elnézné, nagyokos, hogy a várkaput huzatként csapkodd? És ha mégis bezárnád, ki véd meg tőlük? A török főhaderő alattunk állomásozik. Ferdinándhoz fordulnál gyorssegélyért? Hűtsd le agyad, mert itt most egyetlen probléma a te forró fejed, s a fogadatlan prókátorságod. Igyál egy kortyot, s a világ rózsaszín lesz. Mire a Nap elszenderül, esküszöm mindenre, ami szent, az összes janicsár békében elvonul Budáról, Logodra vissza. Fogadjunk egy puttony kisüstiben!
ESZES BOTOND (tetszik az ötlet, s apósa tenyerébe csap) Kecskeméti füttyös barackban! (kővé mered, mert szeme ismét felfedez a janicsárok közt valamit) Várj csak! Látod azt, amit én? Azt a nőt a szerecsen mögött, akinek oly hideg kéken villan a szeme! Figyeld a tunikáját! (az izgalomtól nem tud hova lenni) A szél a fátylát az előbb félrefújta, ott feketéllett arcán a szakáll. (megragadja az őrparancsnok karját, ki felszisszen a szorítástól) Az a nő férfi! Az oldalán kard a tunika alatt!
POGÁCSA DÁNIEL Félrebeszélsz! Vizionálsz. Ezek békés turisták.
ESZES BOTOND Viccelsz, ugye?
POGÁCSA DÁNIEL (fenyeget) Nem fogsz nevetni.
ESZES BOTOND Kötelességed megmotozni! Saját szememmel láttam, esküszöm…
POGÁCSA DÁNIEL Százszor elmondtam, Werbőczy megtiltotta a motozást! (kínban feszeng) Megtenném talán, amennyiben valóban igazad van… de nem most. Teljes vezérkarunk náluk ebédel, packázásnak venné a török! Okosabb nyelni, mint zűrzavart kavarni. Ha valaki egy-két fegyvert belop, azzal nem hoz akkora bajt nyakunkra, mintha mi itt most…
ESZES BOTOND Rajta! Követelem, motozd meg!
POGÁCSA DÁNIEL Ki vagy te?(kínjában felnevet) Egy nőt motozni? Beláthatatlan diplomáciai háborúság támad, semmi kedvem belekeveredni.
ESZES BOTOND Hol itt a nő?(habzik a szája) Mondtam! Szakállt visel, nem érted?!
POGÁCSA DÁNIEL Lehet. (ideges heherészés) De nem az állán!
(Míg az őrök e pajzán beszóláson derülnek, Eszes kitépi magát az őt visszafogni igyekvő karokból. Rávetődik a janicsárok közt vonuló nőre felfedni fátylát. Ám a heves mozdulattól annak köntöse teljes hosszában kettéhasad. Szakállas katona helyett egy rémülten vinnyogó, anyaszült meztelen nő tárul elénk.
A bajt tetézi, hogy Borbála asszony épp ekkor lép át a várkapun, takaros szabású öltözetben. Nyaknál záródó divatos felsőruhát visel, combig felhasítva. Körötte, rajta négy gyerek, a kisebbek pendelyben, a lábukon saru. Kendőbe kötözött cseber lóg a jobbján, hóna alól cipó mosolyog. Borzadva nézi végig, mit művel a férje. A nagyobbacska leányok a látottakon viháncolnak, a karon ülő kisfiú az anyja képe láttán rémülten szirénázik.
Eszes riadt-értetlenül bámulja a fedetlen testű török nőt, balfogásával szembesülve. A meztelenség láttán elpiruló janicsársereg magához tér, s Eszesre vetődik, széttépni őt. Szerencséjére a felfegyverzett magyar kapuőrök Pogácsa intésére a janicsárok karma közül kiragadják, s látványos ütlegelések közepette gúzsba kötik Eszest.
A janicsárok dühödt vezérei, a zöldkaftánosok méregtől pukkadozva disputálnak, mi legyen ezután. Mindegyik mást akar. Végül úgy döntenek, a sétaút a várba háborítatlanul folytatódhat. Végtére is elégtételt kaptak: rablánc zörög Eszes karján, lábán. Megkapja büntetését.)
POGÁCSA DÁNIEL (fő a feje) Ezt jól elintézted, Eszement Eszes!
BORBÁLA (tébolyult féltékenységgel a szemében igazgatja főkötőjét) Hát így állunk, hites uram? Hát képtelen vagy a kísértésnek ellenállni?
ESZES BOTOND (rémülten) Félreérted a helyzetet, hű Borbála!
BORBÁLA (alig találja meg a szavakat) Nem vagyok egy erkölcscsősz, de egy percre se hagyható magára ez a nőbolond? Itt, az ártatlan gyerekszem láttára…
ESZES BOTOND (dermedten maga elé mered) Tehetek erről? Megcsalt a szemem! (fogja fejét s hisztériásan zokog) Egész életemben mindent elrontok… De miért?
POGÁCSA DÁNIEL (tajtékozva szapulja Eszest) Véged van, Eszes, te teljesen gyagyás vagy. (hörög) Isten sem tud immár téged az életfa alól kimenteni! Bajba sodortad Magyarhont, vezéreinket s a kis Jánost, a csecsemőkirályt!
BORBÁLA (sziszeg) A házasságodról nem is beszélve!
ESZES BOTOND De hát… de hát… én mindig csak jót…
POGÁCSA DÁNIEL Úgy kell jót tenni, hogy az jónak is látsszon!
BORBÁLA (megkötözött férjéhez lép s óvatosan, remegve kibontja a leveses csebret) Tessék! Itt az ebéded. Tavaszi turbolyaleves, mit úgy szeretsz. Forró. Jó étvágyat hozzá! (a gőzölgő levest megkötözött férje fejére önti) Kappansült is van, krumplival, mellé pitypangsaláta. Kéred?
(a gyerekek jajgatnak a kacagástól)
ESZES BOTOND (ordít a fájdalomtól) Még hogy egyedül jár a baj!
POGÁCSA DÁNIEL Ezért a tettedért megkapod a kiérdemelt bitót!
BORBÁLA (mint egy elmebeteg) Reggel óta sütök és főzök… Pitypangsalátát is hoztam…
POGÁCSA DÁNIEL (Pogácsa megszánja az önmagából kifordult, pityergő lányát, Borbálát s megölelgeti) Ó, édes lányom. Pitypangsaláta? Rég megboldogult anyád mindig ezt…
BORBÁLA (zokogva magyaráz, rajta a téboly) Ízletes is, s oly könnyű elkészíteni! S nyugtató hatással van a prosztatára. Ki hinné, milyen könnyű elkészíteni. (Pogácsa látva, hogy a janicsárok lenyugodtak, megkóstolja a salátát, s elismerő képet vág hozzá. Borbála szipog s beszél.) A zsenge pitypanglevelet tisztítsd alaposan meg, s asztalkendővel szárazra itasd. Salátástálba helyezd, önts rá ecetet, s őrölt fehér borssal ízesíthető. (megkötözött férjére pillantva akadoznak a szavai) Könnyedén… lazán összekeverjük és megszórjuk apróra vágott friss tárkonylevéllel (feltör belőle egy elementáris zokogás), vagy kaporral!
POGÁCSA DÁNIEL (egy ideig bólogatva hallgatja a receptet, majd hirtelen ráordít a megkötözött Eszesre) Kedves vő uram, búcsúzz szeretteidtől. Pitymallatkor a szelek játékául akasztófára húznak. Azt is elárulom, hogy csak azért lehettél a vejem, mert képtelen voltam megakadályozni! És ne hidd, hogy az Igazság bokázik veled a szélben. Rájössz, kár volt tartanod a töröktől, aki nem szövetséges, de testvér! (zeng a hangja, az őrök figyelnek, helyeselve bólogatnak) Helyesen tette vitéz Fráter György uram s dicső Werbőczy azt, amit tett. Százszázalékosan egyet kell értenem velük. Hiszen, ugyebár, drága kislányom, Borbála asszony, Buda városa ma derűs és szabad? Mesélj csak, miket tapasztaltál odafent az utcákon, halljam csak, városszerte?
BORBÁLA (bőszen bólogat, csak hogy urát bosszantsa) Szebb és szabadabb már nem is lehetne! Egy egészen élhető várossá válik most Buda! Fergeteges a vígság, mindenki ünnepel. Áll a bál! Szólnak a kürtök, zengnek a harsonák. Istent dicsőítő énekektől telt meg a levegőég. Dalnokok, mutatványosok, tarka jelmezes ripacsok szavalnak Lajos királyról, hirdetik Mátyás tetteit. Sütés-főzés, illatok lengenek, vadkanfej párolog fatálon, s zene harsog mindenfelé! Rajongok a zenéért, mert az maga a boldogság! Alamizsnás kosarat hordanak körbe közben a nincsteleneknek. Édességgel, sajttal kínálják szövetségeseinket, a törököt, ki bort nem ihat.
ESZES BOTOND (sóhaj szakad fel szívéből, miközben megkötözve fekszik) Töröktől vett, drágán szerzett öröm hamar üröm lesz.
BORBÁLA Némi nemi erőszak persze előfordul itt-ott, de ezek szabályt erősítő kivételek.
POGÁCSA DÁNIEL Ne légy már te is negatív. Örüljünk annak, amire okunk van. (átkarolja leánya, Borbála vállát, s a távolba mutat) Amott, nézz oda, rég osztrák zászló lengene a Nagyboldogasszony templomának tornyán, ha nincs Werbőczy, ki békét kombinált.
BORBÁLA És György barát. Meggyőződésem, hogy őbenne maga a Szentlélek működik.
POGÁCSA DÁNIEL Nyisd ki tágra szemed te is, Eszes, s örvendj, hogy nem a Habsburg, de az Árpád-házi piros-fehér zászló leng ott büszkén Nagyboldogasszonyunk temploma tetején, hirdetve: él magyar, áll Buda még. Lásd be…
ESZES BOTOND (csendesen közbeszól) Életem elvehetitek. De a kioktatásommal hagyjatok fel.
(Az összekötözött, magába hullt Eszes Botond ösztönösen arra tekint, ahová Pogácsa az előbb vakon mutogatott, a Nagyboldogasszony tornya felé. Ám attól, amit lát, szája tágra tárul, eltorzul az arca s hörögni kezd. Pogácsa s a többiek felfigyelnek rá, ezt itt vajon mi lelte?)
POGÁCSA DÁNIEL Most meg mit bámulsz, Eszes, tán csodát látsz mindhárom szemeddel?
BORBÁLA (a vonulókra mutat) Te! Ott azt a nőt elfelejtetted megnézni! (szipog) Meglát egy szoknyát, és… Nem engem nézel?…Fényem megkopott?
ESZES BOTOND Mit bámulok? Még kérded? (felsír) A nappalunkba sétált éjszakát! (a semmibe mutat) Nézzétek! Amott a csonka Hold… (hisztérikus nevetés) a Boldogasszony templom tornyába akadt, s ragyog zászlónk helyén!
BORBÁLA (üveges szemmel levegőért kapkod) Úgy hát… mindennek vége. Haj, pedig be szerettem éjszakánként számolgatni a bim-bamot!
– VÉGE –
[1] Amerikát kezdetben Indiának nevezték.
Illusztráció: A középkori budai vár (Ferenc Tamás grafikája)
Ezek is érdekelhetik!
Zatyko-Zana Annamária: Aylides (részlet) →
Tatár Rózsa: Ady és Adél – „Lázálmok” az életünkből →
Lukáts János: De, hiszen ez Berlin! →
