Novotny Gergely: A hétfejű sárkány felesége
(hangjáték)
szipogás Miért sír, kislány? szipogás erősödik Bántotta valaki? zokogás Elvesztett valamit? Na, ki vele, mert a női sírást nem bírom hallani. szipogás Na, kislány, ne sírjon már. Kiül ide a térre, leül a hideg templomlépcsőre és zokog. Mondjon már valamit.
sírva Nem is vagyok lány, hanem asszony. Van nekem férjem. sírás
Jól van, na. Ilyen kis apró fiatalasszony kijön ide a térre és zokog, hogy a haja is csöpög. Törülje le a könnyeit, aztán mesélje el, hogy mi a baja. Ha tudok segíteni, segítek, ha nem, továbbmegyek.
zokogás Hogy tudna rajtam segíteni? Csak menjen tovább.
Azt mondja meg legalább, hogy miért sír.
A férjem miatt. A férjem ugyanis a hétfejű sárkány, és hiába csinálok akármit, semmivel nincs megelégedve.
Ejnye, fiatalasszony, ne beszéljen bolondságot, ilyen kis fiatal nőnek nem szabadna emésztenie magát egy ronda sárkány miatt. Tegye túl magát a dolgon és legyen boldog.
zokogás Azt mondta, hogy rendetlen vagyok.
Szemtelenség.
Pedig elmosogattam, mindent rendberaktam, takarítottam.
De kedves kis szépségem, durvaság magának ilyeneket mondani. Egyesek így akarnak nagy fiúk lenni, hogy ilyen drága teremtéseket gyötörnek.
Az ablakot is lemostam.
Kis tündérem, tegye túl magát a dolgon, meleg van, ragyog az esti kivilágítás, özönlik az esti nép a téren, maga gyönyörű, örüljön az életének.
Kedves uram, kérdezhetek valamit?
Csak kérdezzen nyugodtan, számíthat rám, válaszolok. Ne higgyen azoknak, akik azt mondják rám, hogy csavargó vagyok vagy rabló, akik így beszélnek, csak felületesen ismernek. Bennem van szív, csak beszéljen nyugodtan, panaszkodjon.
Mondja, uram, ez itt, ahol ülünk, tér vagy utca?
Tér. Miért kell ezt tudnia magának?
Mert édesanyám azt mondta, hogy utcán nem ismerkedhetem senkivel. De teret nem mondott.
Méghozzá Szent István tér. Ha ezen a téren és ebben az időben ismerkedik meg velem, akkor nem lehet semmi baja sem.
Magának mi a foglalkozása uram?
???
Igazán? Éreztem, mert olyan erő és biztonság árad magából.
Meghiszem azt. A legnehezebb pótkocsis teherautót is elvezetem. Pedig jogosítványom sincs.
Igazán? Én úgy félek azoktól a nagy teherautóktól.
Nem mintha én szeretném, de kitűnő kocsik vannak közöttük. Általában viszont luxuskocsikat lopok. Azt szeretem, az való az én markáns egyéniségemnek.
Igazán? Olyan jólesik hallani.
Magának tetszik a foglalkozásom? Pedig nehéz munka. Sok bajjal jár. És sokan nem szeretik. Az embereket megmérgezik az előítéletek.
Nem, nem a foglalkozása tetszik.
Hanem micsoda?
Az, hogy olyan magabiztos, erős ember. Egészséges.
Hála istennek nem voltam beteg soha. Egyszer furunkulus volt a nyakamon. Egyszer meg úgy betörték a képemet, hogy össze kellett varrni. Amúgy sosem volt semmi bajom.
Árad magából az önbizalom és az erő. Olyan jó magát hallgatni. Szegény férjem, ő mindig aggodalmaskodik, tele van szorongással, gyötri magát. Azért gyötör engem is szegénykém a takarékossággal, meg ezzel-azzal, mert saját maga is gyötrődik.
Nem férfi az olyan, aki egy ilyen kis finom nőt gyötör. Csak mutassa meg egyszer nekem. Majd meglátja, hogy hogyan fog reszketni előttem. Majd én kiigazítom.
Nem, ne beszéljen így a férjemről, úgyis olyan ideges és nyugtalan. De én most már megyek haza.
Mért akar hazamenni? Olyan jól ül itt. Ahhoz a sárkányhoz akar hazamenni?
Nem, nem. Most egyedül vagyok otthon. Ő csak késő este jön haza. Ki akarom még vasalni a zsebkendőket, meg elkészítem a vacsorát.
Tudja mit? Kiválasztunk itt egy szép kocsit, aztán hazaviszem.
Nem, nem. Az borzasztó lenne. Meg aztán én közel is lakom. Nem érdemes oda kocsival menni. Pár perc alatt ott vagyok.
Elkísérem.
A szívem összeszorul, nem is tudom, mit mondjak.
Csak nem fél tőlem? Kemény gyerek vagyok, de az ilyen kis tündérszép filigrán nőknek nem kell tőlem félniük.
Nem, nem, nem is félek. Inkább meghatódom.
Mitől?
Hogy maga olyan gyorsan elhatározza magát. Egykettőre kész a döntéssel. Az én szegény férjem mindig tanakodik, töpreng, mindig emészti magát.
Nálam ilyesmi nincs. Én azonnal döntök és végrehajtom. A mi szakmánkban keménynek kell lenni és határozottnak.
Ne lépjen le, mert ott jön egy autó.
Mit érdekel? Majd megáll.
De én nem merek. Jaj, istenem. Várjuk meg, míg nem jön semmi. Csak akkor merek.
Na, idenézzen. Idelépek és megállítom azt az autót. Állj meg, öcsi, mert baj lesz! Na látja, hogy megállt a kisöreg. Azért ez sem akar bajt magának. Na, jöjjön. Jöjjön már, ne féljen. Megállt az egész sor. Nem látja? Csak a fellépésen múlik, higgye el. Ez kell az életben. Csak a fellépés számít. Ha az ember hagyja, akkor ezek csak rohannak, és azt hiszik, hogy mindenki szájtátva bámul, mert ők csak rohannak. Eléje kell toppantani, akkor aztán fékez. Látta. Akkorát fékezett, hogy majdnem kitörte a szélvédőt. Nem mer szólni, mert csak rám kell néznie. Látja rajtam, hogy csak odalépek, kiemelem onnan a kormánykerék mellől, és belerázom a nadrágjába. Az ember nem várhatja, míg a másik kegyeskedik előzékenykedni. Na látja, milyen szépen átmentünk ezen a forgalmas úton? Na, gyerekek, most már mehettek tovább.
Ismeri őket?
Nem én. Hogy ismerném?
Mert hogy tegezi őket.
Tegezem hát. Hogy beszéljek velük? A Markó utcai urakon kívül mindenkit tegezek, még azokat is tegezem gondolatban. Azt gondolom magamban, jól van, ülnököcskéim, csak ugráljatok, majd eljön az én időm, akkor ti benn köhécseltek a fülledt szobában, méritek a pulzusotokat, de lenn a kocsmában én leszek a császár.
Így beszél magában? És maga a kocsmába is be szokott járni?
Miért? Maga még nem volt kocsmában? Azért a szenteskedést nem szeretem.
Ne beszéljen velem így. Most már úgyis hazaértem. A harmadik ház.
Miért? Mit mondtam?
Tudja, hogy mit mondott. Én nagyon becsültem magát. Nem kellett volna így beszélnie.
Miért? Mit mondtam? Mit mondhattam? Nem sértegettem én magát.
Olyan jólesett a magabiztossága meg az ereje. Meg a határozottsága. Miért kell akkor elrontani?
De drága asszonyka, maga olyan kis földre szállt tündérke, én el vagyok magától ragadtatva, mit kell megsértődni, mikor azt sem tudom, hogy mi a baja velem?
Még azt sem bántam, hogy tegez mindenkit. Annyi idegen autót meg embert letegezni.
Na most már bökje ki, hogy mi baja velem, mit mondtam rosszul. Annyira tetszik maga nekem, hogy inkább leharapnám a nyelvemet, mintsem magát megbántanám.
Azt mondta, hogy szenteskedem.
Azt mondtam volna?
Pedig én mindig komolyan beszélek.
Lehetetlen. Lehet, hogy azt mondtam, hogy nekem nem szent, hogy kis szentem, vagy ilyesmi, mert maga rettentően tetszik ám, asszonykám, olyan kis törékeny és mégis telt, na meg az ártatlansága! A hétfejű sárkány felesége.
Nagyon köszönöm, hogy elkísért, de most már szaladok be.
Várjon már, ne szaladjon, akarok még valamit mondani. De sötét ez a lépcsőház!
Be mer jönni utánam?
Maga után a pokolba is elmennék. Na né, hallom tisztán a kis cipője kopogását. Látok én az ilyen félhomályban azért. Nem tévesztem el a lépcsőt. Na látja, kis angyalom, nem is siettem olyan nagyon, mégis utolértem.
Ez a fölső zár, ez az alsó, ez a középső.
Jól beszárkóznak, nem mondom. Micsoda ajtó. Ki gondolta volna. Kívülről az ember nem is gondolta volna. Gyönyörű munka. Nem sokat értek a fához, meg a kárpitozáshoz, de ilyen szépen párnázott ajtót még nem láttam.
Maga bejött ide utánam a lakásba?
Mi van ezen furcsa? Kedves kis lakás. Micsoda vastag szőnyegek. Itt aztán el lehetne járni a dobbantós táncot, mégsem hallaná senki.
A kabátját is levette?
Miért ne vettem volna le? Egyedül vagyunk, nem igaz? Azt mondta, hogy a férje későn ér haza.
Maga mindig ilyen felszabadultan, nyugodtan mozog? Hogy hívják magát?
Én vagyok az Izmos Jancsi.
És maga, Jancsi, csak úgy bemegy egy vadidegen szobába és megnyomkodja az ágyat, megnézi a bútorokat és felszabadult mozdulatokkal jár föl és alá?
Úgy bizony, asszonykám, én már ilyen vagyok, nem félek én semmitől sem. Betörtem én már jobb lakásba is, meg rosszabba is, de a magukét nem bántom. Csoda rend van. Maga pedáns asszony. Ezt nem is mondta nekem.
Gondolja? Az uram sosincs megelégedve.
Lehetetlen.
Pedig úgy van. Ha hazajön, még az ágy alatt is megnézi, hogy nincs-e valahol por.
Micsoda alak lehet.
És ha a legkisebb porszemet találja, mindjárt a szememre veti, hogy ilyen disznóólban kell élnie.
Na, angyalom, ne vesztegessünk rá egy szót sem, hű a kutyafáját, ilyen szép vagy? Nem is gondoltam volna abban a kabátban.
Te meg olyan egészséges vagy és hatalmas és erős.
Rohanjunk be az ágyba.
Nem, nem szeretek rohanni. Szeretem húzni az időt, várni, védekezni, játszani, kibújni. Neked ezt tűrnöd kell, hiszen olyan erős vagy és magabiztos.
Tűröm, tűröm, csak vezesd a dolgot édesem, ahogy gondolod, de azért haladjunk, haladjunk.
Ismered a mesét az egérről és az oroszlánról?
Nem ismerem, de mit csináljak, lefeküdjek ide?
Igen, feküdje le, de nincs meleged?
De igen, rettentő meleg van itt. Mindjárt ledobálok magamról mindent. Na, gyere ide hozzám szépen.
Jövök, csak elmesélem ezt a mesét.
Mesélj csak, nagyon szívesen hallgatom a hangod, de mért akarod nekem elmesélni?
Csak azért, mert ezt a mesét mindenütt rosszul mondják, és én tudom, hogyan van igazán.
Ezt is levegyem?
Vedd le csak nyugodtan. Ideteszem a székre. A mese arról szól, hogy az egér megzavarta az alvó oroszlánt, és az oroszlán fölébredt és elkapta az egeret.
Aha, agyon akarta csapni. Ezt is levegyem?
Vedd csak nyugodtan. Milyen erős vagy, milyen hatalmas.
Te miért nem vetkőzöl?
Mindjárt, mindjárt, csak elmesélem. A kisegér akkor könyörögni kezdett, hogy ne ölje meg, és meghálálja, ha elengedi.
Na, már nincs rajtam semmi. Most téged vetkőztetlek.
Nem, nem, mondtam, hogy ne siessünk annyira. Megígérted.
Mit akarsz?
Most megkötözlek.
Mi a fene? Minek?
Megígérted, és te olyan erős vagy és hatalmas, és én úgy szeretek játszani.
Na, mesélj tovább.
Az oroszlán nevetett, de elengedte a kisegeret, az meg elszaladt. Egyszer aztán az oroszlán csapdába esett.
Te még mindig nem vetkőztél le egészen.
Mindjárt levetkőzöm, csak itt még a lábadat is.
Furcsák ezek a kötések. Ezek így hozzá vannak szerelve az ágyhoz?
Ne kérdezősködj, édes Jancsika, most akarom a mesét befejezni.
Nem értem ezt a kötözést. Jó lesz ez?
Nem figyelsz rám.
De figyelek. Mit akarsz?
Be akarom fejezni a mesém.
Tudom a végét. Az oroszlán csapdába esett, akkor aztán jött a kisegér és elrágta a háló tartókötelét és megszabadította az oroszlánt.
Ez az, amit rosszul tudsz. Nem így van. Egyszerre csak rájöttem, hogy nem így fejeződik be.
Hanem hogy?
Úgy, hogy amikor az egér látta az oroszlánt a hálóban tehetetlenül, akkor csúfolta és harapdálta, és szalmaszállal szurkálta az orrát, mert élvezte, hogy a nagy oroszlán ki van szolgáltatva neki, és nem tehet semmit.
Micsoda mese ez? Fene a kis büdös egerét. Úgy megkötöztél, hogy alig tudok mozogni. Jössz már?
Jövök, jövök, Jancsika, csak kimegyek a fürdőszobába, és ott vetkőzöm le.
De hát arra az előszoba van.
Hát akkor az előszobába megyek levetkőzni.
Gyere már, mert elvesztem a türelmemet.
Ne veszítsd el, mert éppen azt szeretem benned, hogy olyan nyugodt vagy, és bízol magadban. Szegény férjem tele van félelmekkel, ideges, remeg a keze, mind a hét fején szemüveget visel.
Hagyd a férjedet, most gyere, játsszunk valamit.
Szeretnék én is játszani veled, mert nagyon tetszel nekem, olyan felszabadult vagy, olyan erős, olyan férfias, de nem lehet.
Micsoda?
Nem lehet, mert mindjárt jön a férjem.
Hű a kutyafáját, akkor engedj ki gyorsan, elmegyek.
Nem tehetem, mert a férjem a hétfejű sárkány, és ő most téged meg fog enni.
Micsoda?
Ne legyél hálátlan. Igazán olyan szeretettel csináltam.
Ezért ismerkedtél meg velem, ezért csaltál fel ide, hogy megvacsoráztasd a férjedet?
Hiába erőlködsz, azokat a kötelékeket nem tudod elszakítani. Nagyon erősek, de finomak, kellemes a tapintásuk. Nem igaz?
Nem. Szétverem ezt a házat.
Nem tudod szétverni, te szegény Jancsika, mert innen már nem tudsz kiszabadulni. Biztos, mert eddig még senki sem tudott. És most bekötözöm a szádat, hogy ne kiabálj. Úgy ni. Meg kell értened, mert te olyan erős vagy és olyan biztosan állsz a lábadon. Az életben. És a férjem meg szegény olyan kis nyiszlett azzal a hét kopasz fejével, nem tud igazán felengedni az emberek között, pedig milyen értékes képességei vannak. Neked olyan jó volt Jancsika, mindig olyan magabiztosan jártál keltél a világban, mindig győztél, erős voltál, egészséges, szegény pedig állandóan emészti magát, hol az embereken rágódik, hol a takarításon, hol a takarékosságon. Ha nagyon kínoz, és úgy érzed, hogy nagyon fáj, gondolj majd arra, hogy neked még mindig jobb azzal az egyszerű egészséges lelkeddel, mint neki a sok aggodalmával, gyötrelmével, és azzal a szerencsétlen, furcsa hét fejével. Nagyon szép vagy és nagyon tetszettél nekem. Most megyek ajtót nyitni, mert hallom, hogy jön már az én drága kis boldogtalan férjecském.
Illusztráció: Mesebeli sárkány szobra (Caters News Agency)
Cimkék: asztalfiók, dráma
