Csáji László Koppány: Önszócikk
Csáji László Koppány (1971). Nem ismerem eléggé; legalábbis sorozatosan meglepetéseket okoz. Kétséges, hogy egyáltalán egyetlen emberről van-e szó. Ismerek egy költőt, aki kisgyerek kora óra verseket körmöl, és nem átallja mások műveit – már amelyeket kívülről megtanulásra érdemesnek tart – szavaláskor az adott helyzetre szabva átírni. Tudok egy családapáról, aki azzal lázad a „korszellem” ellen (már ha van ilyen), hogy a rajongásig szereti nemcsak a gyerekeit, hanem a feleségét is, mi több, hűséges hozzá még 18 év házasság után is. Ismerni vélek egy világcsavargót, aki hátizsákkal bejárta Ázsia és Afrika eldugott zugait, nem holmi gazdag „nyugati” utazóként, hanem barátokat szerezve; ez az alak néha hónapokra eltűnik olyan helyeken, amikről még csak nem is hallottunk. Aztán ott van az ügyvéd, aki egy irodát vezet Újlipótvárosban. Végezetül ne feledkezzek el a néprajzkutatóról, aki az etnicitást és a Kárpát-medence új vallási mozgalmait, közösségszerveződéseit kutatja a diskurzuselemzés módszerével; arra keresi a választ, hogy egyes társadalmi csoportok hogyan alakították és alakítják saját önképüket, kultúrájukat. Ez az öt ember ritkán találkozik egymással, s ha mégis, alig férnek meg; nem mintha utálnák egymást, de civakodás származik belőle, ha egy légtérben vannak. Legfigyelemreméltóbb képessége, hogy ezt az ötöt egymástól elég jól el tudja választani, s úgy ugrik át egyikből a másikba, mint Lajoska, a bolha, a Hörömpő Cirkusz világszámában. Első verseskötete (Ég az út mögöttem, 2008), talán éppen ezért tartalmaz öt részt, öt világtájat.
Verselni és beszélni párhuzamosan tanult. Már gyermekkora első emlékei is a versekhez kapcsolódnak. Ül a kádban, megy az utcán, és torka szakadtából ordítja versikéit, amiket a környékbeliek kénytelenek végighallgatni. Szülei nemcsak gyerekverseket, hanem kedvenc szerzőik verseit is megtanították neki: így költözött be hozzájuk Appolinaire, Herédia, Baudelaire, Nagy László, József Attila, Weöres Sándor, Ady és mások. A család lakása – édesapja révén – a magyarországi tiltott avantgárd egyik műhelye volt; a felnőttek beszélgetéseibe már gyermekként belefolyt, és versjátékokat űzött Nagy Lászlóval.
Része volt az 1988-89-es rendszerváltó ifjúságnak, mégis eltávolodott a politikától. Később kiábrándult a kortárs irodalomiparból is, miután az 1990-es években egy művészcsoportosulást vezetett (quARTett), és folyóiratot adott ki. Egy képversével nyert első díja révén került a Polisz, majd megalakulásától a Napút folyóirat alkotói körébe. Naputas lett. Azóta is az, de immár szerkesztőként.
Gyerekként írónak és zoológusnak készült, ezért rengetegféle állatot tartott, majd öccsével és unokatestvéreivel tíz évesen megalapította az első balatoni állatkertet balatonakarattyai családi nyaralójuk kertjében. A középiskolából a történelem és irodalom szakra akart felvételizni, de diákszerelmének édesanyja érettségi előtt közölte, hogy „koldusképzős” diák nem járhat a lányával, ezért menjen inkább az ELTE jogi karra. Így tett. Aztán persze nem lett semmi e kapcsolatból, csak a jogi diploma. Amint befejezte az egyetemet, behívták katonának, szerencsére az „egyemisták és értelmiek” főiskolai századába, így kapott a BJKMF hadtáp és katonai logisztika szakán tartalékos hadnagyi diplomát. Bár a jogi egyetemen a nemzetközi jog és a filozófia érdekelte, sőt, a bristoli egyetemen is ilyen tanulmányokat folytatott, hiszen diplomatának készült, mégis ügyvédjelölt, majd 1999-től ügyvéd lett; principálisa Strasser Tibor volt, akivel azóta is kiváló munkakapcsolatban áll.
Elvégezte a pécsi egyetem néprajz – kulturális antropológia szakát, így vált néprajzossá, és beletanult a tudományos próza műfajába, mégsem feledte szépirodalmi elköteleződését. Sok külföldi egyetemen adott elő, és különböző etnológiai, folklorisztikai társaságok tagja lett (Magyar Néprajzi Társaság, MAKAT, SIEF).
1999-ben nepáli kalandjairól verses útinaplót jelentetett meg (Dzsánkrí), majd 2004-ben három vaskos kötetet a pakisztáni-afgán-kínai hármashatár térségének történelméről, népeiről, az ottani néprajzi gyűjtéseiről és természetesen verseiből (Tündérek kihalófélben I-III.). Egy ismeretterjesztő sorozatot indított 2007-től a Napkút Kiadónál (Ómúltunk Tára), és megjelentette a népek rokonságfogalmának újraértelmezésére, a különböző irányzatok összebékítésére tett kísérletként A sztyeppei civilizáció és a magyarság című kötetét (ennek hatására 2012-től meghívták az MTA Őstörténeti Témacsoportjába). 2010-ben A hajléktalan, a csók és a terrorista című novellakötetével kezdődött a kispróza iránti szerelme, majd szatirikus kabaréjeleneteket írt. Újabban rövid novellákat és verseket publikál, és a fiókban hever (tökéletesítésre várva) két verseskötete, egy drámája, két újabb novelláskötete és még sok más írása. Az idő szélmalmával viaskodva nem ritkán alul marad. Ennek ellenére sikerült három év munkájával elkészítenie a kirgiz Manasz hőseposz műfordítását, ráadásul az eredeti kirgiz verselés átültetésével; ezzel az irodalom eszközeivel nyitott ablakot a hajdani lovasnomád világra. Nemrég Erdélyben a Kőrösi Csoma Sándor emlékéremmel tüntették ki.
1998-ban megházasodott, majd jöttek a gyerekek, el kellett tartania a családját. Gyakorló görögkatolikus. Mivel pénzt, vagyont nem kapott, nem örökölt, mindent nyelvész-folklorista feleségével együtt kellett előteremteniük. Belekerültek a „nagy devizahitel-örvénybe” is, de megúszták. Mára egy takaros kertes házban laknak Budapest faluszélén, Szemeretelepen, ahol az emberek még köszönnek egymásnak az utcán, és figyelnek a szomszéd házára, ha elutazik. Gyerekeivel néha hónapokig tartó „váras játékokat” rendeznek: történetfolyamok elevenedtek meg, városokat, várakat, afrikai falvakat (mikor hol játszódik az adott jelenet) építenek fel kockákból, makettekből, pokrócokból és más anyagokból. Több száz, külön életúttal és névvel bíró aprócska bábut (embereket, állatokat) „beszéltetve”, humoros, horrorisztikus vagy épp romantikus jelenetek százait bábozzák el, és közben nagyokat nevetnek.
Gyakran mosolyog, mert tudja, hogy szeretet veszi körül.
Illusztráció: Csáji László Koppány portréja
Ezek is érdekelhetik!
Agócs Sándor: Önszócikk →
Acsai Roland: Önszócikk →
Hegyi Botos Attila: Önszócikk →
