Hegyi Zoltán Imre: Béla
dögöljön meg az ilyen.
“Mondjuk élet az, ami narkotizál. Élet mint ájultság. Dohány, morfium, pálinka, kávé. Ide jutott szegény Faust és nyomorult…”
JAJ NE BÁNTSON!! JAJ! JÁÁÁÁÁ… mit üvölt, Béla? Csak a takaróját…
JAJ! NE BÁNTSON NŐVÉRKE JAJ! …hozzá sem értem, Béla!
“…Dionüsszosz. Az élet normalitása elveszett és sürgősen pótélményekről kell gondoskodni…”
TERI! ADJ INNOM TERI! SZOMJAS VAGYOK TERI…
itt egy pohár víz, Béla… JAJ LE NE ÖNTSÖN!!! JAJ!
tedd a cumisba… ne tekerje le! A szájába veszi, így…
“…egy desperát dialektika segítségével, amely fogalmakon, ha egyébről nem is, azok következményein (vérfürdő és bohózat) közepes józanság azonnal észreveszi…”
TERI! ADJ INNOM TERI! nem vagyok Teri, Béla. Itt nincs Teri nővér…
“…hogy azokat nem a megismerő értelem alkotta, hanem azok egy monomániás (pedáns és arrogáns) rendezés bornírt rögeszméi.”
alszik. ha alszik, horkol.
fuldoklik. mindjárt hajnali öt.
jönnek fürdetni a nővérek.
“Hérakleitosz azt a tudást írta le és helyezte el az efezoszi Artemisz templomában…”
JÁÁÁÁJ! NE ÉRJEN A LÁBAMHOZ! JAJ! NE BÁNTSOOOON!
…pelenkát kell cserélnünk magán, Béla… ne üvöltsön jóember! Felveri az egész kórházat! Na emeld…
JÁÁÁÁÁÁ! MEGHALOK! NE ÖLJÖN MEG KÉREM, NŐVÉRKE… húzd ki azt a kurva lepedőt… megőrjít ez a faszi…
mit küzdenek vele! nem tudom nézni. nem tudom nem nézni…
“Minden egy. A centrum, a lét egysége, a világértelem, a logosz. Az egész őskor ezen a brahmani tudáson nyugodott.”
legalább amikor a gyerekei
a lánya
a tehetetlen tenni akarás
hurka kolbász
sütemény
öt perce ugyanazt a falatot
nem tudom eldönteni. rossz színész
vagy tényleg ennyire szétvan.
apu legalább nekünk összekapta magát.
a fia
nyeli vissza
nem tudok a szemébe nézni
ahogy körbetekint
hogy kicsit ne az apját
Béla baszki legalább
amikor a gyerekeid!
“Szellem és hús, bizonyos tekintetben öntudat és vér. Valami, ami ellenállhatatlanul kitör, és valami, ami ezt az ellenállhatatlant megállítja…”
Tedd le a kezed, Béla! Ne babráld a pöcsöd, Béla, katéter van benne…
MOST NEM BÍROM TOVÁBB! KI KELL MENNEM! MERRE VAN A WC! BEHUGYOZOK!
Pisálj nyugodtan, Béla! Katéter van benned, pisálhatsz fekve nyugodtan
“Már a múlt században egész Európát meglepett álmélkodás fogta el, amikor Debussy lágy és derengő világoslila hangjai először megszólaltak… Puha és széteső zene, szabálytalan és megfoghatatlan, amilyen kellemes, olyan idegenszerű, inkább narkózis, mint zene…”
BEPISÁLOK! KI KELL MENNEM! MERRE IS… MINDJÁRT FELÁLLOK!
Nem tudsz felkelni, Béla. Pisálj nyugodtan. Ne feszítsd a hasad! Engedd el magad, Béla!
DEHÁT BEPISILEK! …katéter van benned, Béla, az a cső a katéter… tedd le a kezed, Béla! Lajos bácsi csengessen már a nővéreknek, félig kihúzta magából a tűt, nem folyik az infúzió…
“Azelőtt egy szonáta traverzekre épült, most a motívumok közt pókháló lebegett…”
JAJ! MINDJÁRT BEHUGYOZOK! …hugyozz be nyugodtan, Béla…
Most mondom harmincadszor, pisálhatsz fekve nyugodtan…
Jó. Akkor holnap. Haza. Végre! Holnap.
“…ha a lélek, amint az a többség esetében jellemző, ebben a zárt világban megmarad, és egyetlen egyszer sem tör át a másik lélek felé, és azzal nem talál érintkezést, a túlvilágon kozmosza éjszakájának börtönében végzetesen egyedül marad, segítség és kapcsolat nélkül, közösség nélkül…”
JAAAAAJ! Ne ordítson jóember! Azért vagyunk itt, hogy… JAAAJ A LÁBAMAT NE! …meggyógyítsuk, muszáj… DE NAGYON FÁJ! JÁÁÁÁÁJ! …igen, fekélyesedik. Fennáll a thrombophilia lehetősége. Ezt a testhelyzetet mikor vette fel? Mindenképpen nézzen rá egy orthopéd…” JÁÁÁÁJ! MEGÖLNEK! JÁÁÁJ! …dehogy öljük jóember, meg akarjuk gyógyítani…
“A dolgokból elég. Minden “van” bizonytalan. Az egyetlen biztos, hogy vagyok. Viszont ezt is el kell vetni. Mert ha valaki önmagát mint mástól és a lét egészétől elszigetelten élő éli, addig önmagát…”
JAJ! JAJ DE SZOMJAS VAGYOK! …itt van a flakonod, Béla! Várjál… igyál.
KÖSZÖNÖM, ATTILA! Nem vagyok Attila, de szívesen…
Attila a fiad, Béla. A fiad hívják Attilának.
“…a végső megszabadulást az ember egyénileg és külön úgysem érheti el.”
mindjárt hozzák a zárót.
kicsit szorít a cipő.
lazítsd meg, hülye!
soha többé olyat, hogy hazáig kibírod!
“Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van”
Hol vagy most, Béla? SZIGETSZENTMIKLÓS AUTÓBUSZ ÁLLOMÁS…
Nem. Kórházban vagy, Béla. Kistarcsán vagy a kórházban. Nem tudsz felkelni, Béla.
JAAAJ! DE NAGYON KELL PISILNI. JAJ! KI KELL MENNEM…
Próbálj felkelni, Béla.
…
…látod. Nem megy, Béla. Pisilj nyugodtan. Katéter van benned, jó helyre folyik.
“A mesterrel való találkozás az emberi életben semmiféle más eseménnyel nem hasonlítható össze… nyíltabb és világosabb távlat nyílik egy visszavonhatatlan életre…”
hopp! a töltőt ne hagyjam a falban…
és ne felejtsem elrakni a könyvet.
ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.
ne felejtsem el elrakni
Bélát.
Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, 2017. március 9-15.
* * *
Százhúsz évvel ezelőtt, 1897. március 23-án született Hamvas Béla. A fenti írás közlésével emlékezünk rá. (A szerkesztőség)
Illusztráció: Hegyi Zoltán Imre fényképfelvétele (2017)
Cimkék: emlékezés, próza, vers
