Aria Hotel (Poétai plener, 3.)
Poétai plener. Szerkesztőségünk szervezi: kigondol egy élményt ígérő helyszínt, előzőleg megállapodik három-négy költővel, akik – miután elfogadták a játékszabályokat – ránk bízzák magukat, s adott időpontban, megbeszélt helyen: találkozunk. Megérkezünk a helyszínre, a költők letelepednek (mozgásuk azonban nem korlátozott), s harminc percben megalkotják a látvány-idézte verset. Átadják kéziratos művüket. Teremtettünk pici utócsiszolásra is lehetőséget: a poéta másolatot vihet haza – majd küldi a begépelt véglegest. Az eseményt a helyszínen készült felvételekkel dokumentáljuk.
Harmadik alkalommal Hegyi Zoltán Imre, Orosz István és Szőcs Géza adta fejét a kalandra. 2017. január 31-én az Aria Hotelben (Budapest V., Hercegprímás u. 5.) vendégeskedtünk – köszönet érte a szálloda vezetőségének, és külön is Kui Médeának!
A “plener” szervezésekor még nem tudhattunk arról, amely hír február 24-én szerteröppent: “A budapesti Aria Hotel kapta a Világ legjobb szállodája díjat a New Yorkban megrendezett Tripadvisor Travelers’ Choice Awards versenyen.” Gratulálunk! (A szerkesztőség)
* * *
Hegyi Zoltán Imre
Szállodában I.
Belevendégeskedtem a más álmába itt
sétáltam: hőstenor terekben
por. A karfa ősrevés fáját simítom
álomban. Szemhéj mögött
hazavihetetlen.
Jól lakom. Amúgy. Panasz és félelem nélkül.
Óvó perceket gyűrve párnacihába.
Beköltöznék, ha tárul
a muzsikába?
Egy zongorahúr zengésébe hangnak –
irigység nélkül. Valahol por ül
egy padláson. Évülő haragszag.
Múlt padlásán por ül.
Csontbillentyűid közébe rejts el.
Harangkongás. Egy ütés a nap.
Egy leütésben mégis, mennyi reggel –
nincs helyem itt. És nem irigylem
attól, kinek léte az álom.
Sétálok: hőstenor terekben
por. Egy múltunk sem találom.
Sétálok hőstenor terekben,
lábak nyomán. Míg végleg nincs hova.
Csontbillentyűid közében őrizz
fekete zongora.
Szállodában II.
idegenbe szakadt
zengésben keresem
ismerős magam
itthon vagyok, csak…
magamtól most mégis
porszem legtávolabb
lehet, hogy így –
hogy igazából így
maradtam bárhol vendég
***
hangban alvókat
képzelek egy szobába
irigység nélkül
* * *
Orosz István
Ária Hotel, Budapest
Szobapincér szőnyegpadlón
Lábujjhegyen setten,
Verset költ egy államtitkár
Tűzvörös zsakettben,
Kaviárhoz pezsgőt rendelj,
A lazachoz óbort,
Stylist diktál és designer,
Tervezett a hóbort.
Szalonzene, dolce vita,
Mindig új celebbel
Bújsz az ágyba, s egy másikkal
Kell fölkelned reggel,
De szabadon áriázhatsz,
Hangosan és hosszan,
Színarany és hangszigetelt
Zuhanykabinodban.
* * *
Szőcs Géza
A magasban
Egy serpa áll egy zongoránál
a Himalája egyik csúcsán:
torkában Verdi-áriákkal
ezért is hallgat olyan furcsán.
Jó volna szállodában lakni.
Nem rossz feeling és nem rossz hakni.
Kilesni onnan a szállodából,
ahogy a baziliszkusz
a Bazilikából.
* * *
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona és Kállay Kotász Zoltán fényképfelvételei (2017)
Cimkék: poétai plener, vers
