Baley Endre: Psziho utolsó útja
Emlékezés Vathy Zsuzsára (1940. április 15. – 2017. január 6.)
Két napja, csütörtök este beszéltünk telefonon. Azt mondtad, nem érzed jól magad, mert beadattad az influenza elleni védőoltást, és felszökött a lázad. Pihenj sokat, Zsuzsi, kértelek, és elbúcsúztunk, abban maradva, hogy másnap mindenképpen hívlak.
Péntek délelőtt foglalt volt a vonal, majd egy órával később már csak az üzenetrögzítő kapcsolt be néhány sípszó után. Üzenetet hagytam neked, de nem tudom, meghallgattad-e még, mielőtt elindultál a sürgősségire. Azt hiszem, most már nem is tudhatom meg.
Emlékszel, Zsuzsi? Amikor először találkoztunk – talán hat vagy hét éve, egy nyári napon -, kicsit késve érkeztem a megbeszélt helyre. Te épp angol óráról jöttél, és amikor végre odaértem, rögtön megláttalak. Rettenetesen megilletődve léptem hozzád, akiről tudtam, kiváló író vagy, ráadásul még Lázár Ervin özvegye is. Bemutatkoztam, és abban a pillanatban már úgy éreztem, összeköt bennünket valami. Nem emlékszem már rá, beültünk-e valahova, vagy csak az utcákat járva beszélgettünk, de ez nem is érdekes. Valami egész más dimenzióban jártunk, és ez a dimenzió megmaradt nekünk egészen csütörtök estig.
Elmentél, Zsuzsi. Utolsó könyvemet neked és Horváth Zsókának ajánlottam, mert mindig hittetek bennem. De most mi lesz, Zsuzsi? Hiába nézem majd a postaládámat, jött-e levél tőled, és a hangodat sem hallom többé; nem lesz több “Figyelj, Bandika!”.
Átkozott ez az űr. Vajon miként írna erről Psziho, aki a világot oly analitikusan szemlélte? Pillanat-pontos írásaid pótolhatatlanok.
Elmentél, Zsuzsi, és veled együtt elment Psziho is. Remélem, odafönn Ervin már szaladt eléd, és újra együtt vagytok! Írjatok tovább az angyaloknak – kicsiknek és nagyoknak –, én pedig megígérem, itt maradsz bennem mindaddig, amíg odafönn újra nem hallom:
Figyelj, Bandika!
Jó volt tudni, hogy Vathy Zsuzsa velünk volt. Éltető erő. A most őt búcsúztató Baley Endrét is – karolásával – ő vezette hozzánk. Ezentúl már csak szellemiségének ereje marad velünk. És példaadó életereje, igen. Meg műveinek eleven lüktetése. Írásművészetét a készülő Magyar irodalom önlexikona című könyv részére korábban fogalmazott, eddig közöletlen “önszócikkével” idézzük meg. Életéről szól, derűsen. Emlékét emberként és irodalmi műhelyként – megőrizzük, ápoljuk. (A szerkesztőség)
Illusztráció: Vathy Zsuzsa (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele, 2016)
Ezek is érdekelhetik!
Haikuest / Tájékoztató →
Rövidesen megjelenik a Napút 2020/02. száma! →
Toót-Holló Tamás Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült →
