Dato Magradze: Giacomo Ponti (részlet)
Prológus
Golyószóró hangjaként robbant ki az ágyból a vekker.
Hivatalok kávéillata terjeng, bódít az álom fele,
a kézmosás mestere, Pontius Pilátus inti emberünk:
Készüljön, közeleg a száműzetés ideje.
Ellenséggé vált az idő, mit tegyen?
– Vagy az idő győz le engem,
vagy magam győzöm le őt?!
Legjobb öltönyöm rég por takarja.
Minek is, hisz arctalan hétköznapokban
nincs hová felvegyem.
Mint szentek arca freskókon elhomályosul,
úgy illan el a tükörben gyermekkorom.
Nézem, mi maradt belőlem –
pusztuló virágok, kert, mely elvadul
ablakon, tetőn korom.
Szememet szomorúság függönyzi be
a papírt is átvilágító napfény elől,
s szavaim, mik régen könnyedén hullottak eléd
kötéltáncosként imbolyognak feléd.
…A „Nyugat-keleti dívány” előtt meghátrálnak,
a kiüresedett, elhűlő kezek írta megtervezett
lelketlen szavak bukdácsolnak források zöldülő
kövei között, úgy tűnik, minden elveszett.
S a költő morzsaként gyűjti a sziklák közt
hullámzó folyók szétfröccsenő cseppjeit.
Csókos pletykákkal etetve magát és téged is
a napfényes partra dőlve számolja unalmas perceit.
S a frissen nyomtatott könyv őrzi arcodat-
a költő sasorrú profilja múltba tekint.
Mint ki hegytetőről zuhan lefelé,
így sodorja magával múltját megint.
Mint ahogy dühös szél rázza
az eső áztatta plakátokat a vénséges
tér kávézó-teraszán,
költőnk idegszálait úgy tépázza
pletyka és igazság, sok minden kétséges….
A sorok árnyékai mögé bújó régi káderek
hálójából óvatosan kilépve elhajt egy lapot
a nagyi, s a balkon fémkorlátján
könyökölve téged vár, mint felkelő napot.
A küszöbre érve keresztet vet rád
s őrangyalt küld feléd, hogy védjen.
– Miféle emberek isszák itt a teát….
– Mennyire volt fehér a gallér, hogy értsem ?…
Gondolatokba, emlékekbe merülve,
mintha vonó helyett a szél hegedülne,
ifjúként állok tűnődve az éjszakai parton.
Nézem, közeleg-e hajóm a távol horizonton.
Már ifjú fejjel ért korán a sorscsapás.
Miként a februári nap a havat elolvasztotta,
ki nem lépett fel a főpróbán,
a főszerepet egyből elszalasztotta.
Papírra vetett soraim keserűség itatja,
mankóként magammal vonszolom.
Mi a sivatagnak is az életet adja,
szőlőtőkeként az esőt szomjazom.
Papírra vetett soraim keserűség itatja,
éjszakai hullámok sós illatát hozzák felénk.
– „Legyen meg a te akaratod!” – bátran kimondom,
hogy Krisztust idézzem elénk.
Papírra vetett… újból ismétlem borúsan,
számon harmadszor is kiszalad.
Mint vert hadak vezére tiszteleg háborúban,
s e búcsútól szíve majd megszakad.
Lelkemnek a kocsma a végső menedék.
Hátradőlve melegszem, akár ehetnék,
alig kezdek énekelni, valaki ostromol,
erre füstkarikákat fújok, ezért még meglakol:
– Amoor – éneklem üvöltve – hol vagy, szerelem?!
A szerelem elrejtőzött, bármily szomorú,
hiába keresed, meg nem leled. Amoor…
In vino, vino
vino veritas!… –
torokszakadva ordítom.
Az amorális elit nem tudja, mi a viselkedés…
Csak ülök és igyekszem megtisztítani agyam
a kellemetlen gondolatoktól,
ragadozó pofák szitkaitól és szamurájkardjaitól,
e hőbölgést nem állhatom tovább.
E városban éltem, mint zöldfülű gyerek,
a sors mégsem volt képes meghülyíteni,
s ma már új regiszter szerint
kitárt szívvel, nyitott inggel énekelek:
– RRRRidi Pagliaccio…
A reggeli lapokból minden kiviláglik,
hogy szabadság, ihlet többé nincs már,
szavaid a törvény kiforgatja,
s tömeggé silányul az egyén, a polgár…
Ez a haladás – minden mi másutt történik,
nekünk is jó legyen? Hajtsunk fejet vakon?
Vegyünk le a polcról egy könyvet –
de ki az, aki ebben az országban olvas?
Legfeljebb a panaszkönyvet.
Mi pedig, nekünk ez már bevett szokás –
bűzlő arakival eláztatva ássuk lövészárkaink.
– Nos mit tegyünk? Hűha…
Harcba visznek minket szép nőcsapataink.
…De olykor a világ ragyogására révedek.
S ha a hűs csapvízhez hajolok, nagy dolog –
Pilátust eltaszítom, ha odalépne –
hajnali pacsirtaként énekelek.
S hazám minden baja, fájdalma eloldalog.
Babirák Hajnalka fordítása
Dato Magradze (1962. július 28.) napjaink georgiai költészetének egyik legkiemelkedőbb alakja. Kedvelt műfaja a poéma és e műfaj legjelentősebb képviselője hazájában. Széles látókörű költő, akit „gondolkodó költőnek neveznek”, mivel műveinek filozofikus hangvétele az olvasót is gondolkodásra készteti. Sokszínű műveiben tükröződnek Európa, Ázsia és az egész világ mindannyiunkat érintő sajátosságai, problémái. Egy olyan ember világlátása és hitvallása bontakozik ki, aki Georgia szülötte, igazi patrióta, aki végtelenül szereti saját hazáját, költészete mélyen gyökerezik a georgiai földben és valóságban, ugyanakkor nem csak georgiai, hanem európai és világpolgár is, aki a világ dolgairól véleményt formál és ezt közvetíti az olvasókhoz. Költészetének sajátossága, hogy modern hangvétele komoly mondanivalóval, élvezetes nyelvezete időnként humorral, iróniával párosul, gyakran felbukkannak az ókori mitológia, a Biblia, a világtörténelem szimbolikus alakjai, valamint utalások a múltból, és a jelenből, a valóságból, melyben élünk, szűkebb hazájának mindennapjaiból.
Egy-egy művén belül is nagyon változatos formavilág jellemzi – dallamos, rímes-ritmusos részek váltakoznak szabad verseléssel, különböző műfajok kapcsolódnak össze és alkotnak egységes egészet. (A ford.)
Illusztráció: Dato Magradze portréja (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
