Szijj Márton: Három kispróza
302-es lakás
K. aznap sem jött ki a szobájából. Az anyja fel-alá járkált az ajtaja előtt és óránként bekopogott, hogy megkérdezze, minden rendben van-e. Ránézett a telefonjára. Tíz óra ötvenkilenc perc. Megint kopogott.
„K, odabent vagy?”
„Igen.”
„Minden rendben?”
„Nem.”
„De hát mi a baj, kisfiam?”
Semmi válasz.
Ekkor érkezett haza K. apja.
„Legalább válaszolj!”
„Még mindig nem jött ki?”
K. anyja a fejét rázta.
„Fiam! Napok óta bent vagy, ez így nem mehet tovább” – mondta a férfi és dörömbölni kezdett az ajtón. „Mi bajod van neked?”
„Semmi” – mondta K.
„Akkor gyere ki!” – mondta az anyja.
„Nem lehet.”
„Miért nem?”
„Még nem vagyok készen.”
„Négy napja ezt hajtogatod, K.”
K. nem válaszolt.
„Gyere, menjünk lefeküdni.” – mondta az apja. „Holnap talán kijön.”
„Uramisten, mi lesz ha baja esik?”
„A szobájában nem eshet nagy baja.”
Másnap reggel K. anyja bekopogott a fia szobájába, de hiába szólongatta, nem kapott választ.
„K., nyisd ki!” – kiabálta az apja és rángatni kezdte a kilincset. „A fenébe, hívni kell a lakatost!”
„De mi van ha valami rossz történt vele? Azt nem bírnám elviselni.”
A férje ránézett.
„Igazad van. Az szörnyű lenne.”
„Akkor mi legyen?”
„Nem tudom.”
„Szerinted ki fog jönni?”
„Nem tudom.”
„Meg kéne várni amíg kijön.”
„Lehet.”
„De úgy aggódom!”
„Majd csak megoldódik a dolog.”
„Remélem. Egyébként nem vagy éhes? Ma lehetne tészta az ebéd.”
„Jó, csinálhatnál hozzá valami halas szószt. A múltkor spagettit ettünk.”
„Dehogy, legutóbb túrós tészta volt.”
„Mindegy.”
„Szerinted K. nem éhes?”
„Nem tudom.”
402-es lakás
Kopogtak. G. kiment az előszobába ajtót nyitni. A postással találta magát szembe.
„Jó napot.”
„Jó napot.”
Borostás és szemüveges arca mögül kialvatlan szemek fürkésztek.
„Nem működik a csengő.”
„Már amikor ideköltöztem se működött. De ezt tudja.”
„Meg kéne javítani.”
„A főbérlőt sem ismerem. De majd intézkedem.”
„Köszönöm.”
Látszott rajta, hogy tipródik. Mégjobban meggyörnyedt és újabb ráncok ültek az arcára.
„Ma nem hoztam semmit” – mondta.
„Rendben.”
„Sajnálom.”
„Semmi baj. Nem kér egy kávét?”
„Nem, köszönöm. Még sok helyre kell mennem.”
„Oké.”
„Viszlát” – mondta, és gyorsan elfordult, mert könnyek gyűltek a szemébe, aztán sietve elindult a lépcsőházban.
G. visszament a konyhába és még hallotta a dübörgést, ahogy halad lefelé. Néha meg-megszakadtak a dübbenések, aztán újrakezdődtek, és végül abbamaradtak.
Rágyújtott, kortyolt a kávéjából és nézett maga elé. Biztosan gondolkodott valamin.
802-es lakás
„Írtam Neked valamit,
mert annyira”
Ez volt minden, amit írt, és V. letette a tollat. Egy ideig bámulta a majdnem üres papírt és a homlokát dörzsölgette. Töltött magának egy pohár whiskyt. Nem szokott berúgni az italtól. Megszokásból ivott.
A falak üresen verték vissza a fényt, bútor is alig volt a lakásban. V. felállt az asztaltól és az ablakhoz ment. Ahogy kinézett nyolc emelet magasból, vastagon terült el előtte a város minden szürkesége. Egyedül ilyenkor, hajnalban volt elviselhető a látvány, amikor a levegő friss kékje egybeolvadt a sárgán és vörösen világító utcalámpák visszavert fényével. A szürke ugyan veszített erejéből, de elgyengítette a többi színt.
V. megköszörülte a torkát és fellépett a párkányra. Lenézett a mélybe, aztán fel a távolba és elmosolyodott. „Ti nem is tudjátok” – mondta hangosan. „Nem tudjátok.” Állt még egy darabig, végül erőt vett magán és megemelte a jobb lábát. Alulról senki sem látta, a környező házak is mind alacsonyabbak voltak. Tartotta, aztán visszahúzta. „Majd holnap. Holnap is lehet.” Leült és előkotort egy cigarettát az oldalsó zsebéből. Amikor lerázta az első adag hamut, megreccsent alatta az ablakpárkány. Megpróbált visszamászni a szobába, de mikor ráállt a jobb lábára, újabb reccsenést hallott és eltűnt alóla a műanyaglemez. A gyomrát a torkában érezte és a szürkeséget mindenütt. Nem kiáltott.
Szijj Márton a 2016-ps Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
