Rauni Magga Lukkari: Örökanya (részletek)
Rauni Magga Lukkari (sz. 1943) – A legjelesebb kortárs számi/lapp írószemélyiségek egyike. Leginkább költőként, de íróként, műfordítóként és kiadóként is egyaránt tevékeny. A Norvégia és Finnország határán fekvő „kozmopolita” kisvárosban Ohcejohkában (finnül: Utsjoki) nőtt fel egy 13 gyermekes család legfiatalabb lányaként. 1980-as évek közepén Tromsøbe költözött. A 2000-es évig ő volt a Számi Írók Egyesületének az elnöke, 2002 óta a Gollegiella (Arany Nyelv) nevű saját kiadóját vezeti, amely kétnyelvű könyveket, valamint hangos könyveket ad ki. Lukkari drámaíróként is ismertté vált. Nagy sikert aratott 2008-ban Lihkkošalmmái darabjának norvég adaptációja (En lykkenes mann, Egy boldog ember). Tucatnyi verskötetéből számos norvég, angol, izlandi, német, magyar és finn nyelven jelent meg. Lukkari 1986-os számi verskötetét (Losses beaivegirjit, Sötét napló) az Északi Tanács Irodalmi Díjára jelölték. Lukkari nyolcadik verseskötete az Árbeeadni (Örökanya, 1997) elnyerte a Davvi Giriji Kiadó éves pályázatát. A jelenlegi versfordítások ebből a számi nyelvű kötetből származnak.
Odaértem
mielőtt teljesen elnémult volna
a háborút megjárt bátyám
Érezte jövök
hogy elkísérjem őt
Mosolyogni próbált
kereste az utolsó szavakat
melyekre már nem volt szükség
*
Bátyám
a legidősebb
Fogom a kezét
elmondom hogy jól vagyunk
Mesélek mindkét fiamról
az idősebb épp leszerelt a katonaságból
Bátyám mosolyogni próbál
Mesélek a lányomról és a kutyájáról
arról hogyan megy a legkisebbemnek az iskola
mesélek a barátomról
És megnyílok neki
*
Gyermekkor
nyári napjaira gondolok
mikor hálókat kivetni
és ellenőrizni
együtt jártunk
halászni
csónakokat építeni
legyeket fogni
Tisztán emlékszem
az első fagyos napokra
a hófajdvadászat
csapdáinak figyelésére
a puskagolyók megtöltésére
Emlékszem
milyen szépen
ívelődött
szánjának az orra
*
Bátyám
arcán mosoly
szeme lecsukva
Forró nyári napokra emlékszik
a mezőnkre
rám gyermekként
s elmosolyodik
résnyire felnyitja szemét
és még egy mosolyt próbál
*
Még néhány szót szeretne kipréselni
Talán
mondana valamit
anyáról
Én is szeretném
megkérni őt
hogy adja át üdvözletem neki
Most, ebben a pillanatban
szeretnék
pont úgy hinni
mint gyermekként hittem
a menny
boldogságában
*
Bátyám fekszik
keze a kezemben
fáradt szemei lecsukódnak
keze szorít és elenged
álomba merül
*
Még mindig ugyanazt a levegőt lélegezzük
még mindig ugyanazon a bolygón élünk
De ő indulni kész
itt hagyni mindent
torkom elszorul
Szeretném még egyszer
látni azt a mosolyt
hallani azt a hangot
érezni hogy megismer
De ő már többé nem akarja
Bátyám
mély álomban jár
Többé senki nem
érheti el őt
*
Még egy pillanatig
ugyanazt a levegőt lélegezzük
Már nem ismer meg
Amikor lejár az idő
megszorítom kezét
Hosszasan vesz levegőt
áhítattal
A fáradt test ellazul
és kiengedi
a felesleges levegőt
*
Az idő lejár
és minden lelassul
Elkezdem felidézni
életét
visszafelé
*
Bátyám
gyenge testét
megmossuk
és keresztény szokás szerint
szűk koporsóba
helyezzük
*
Nézem
csendes arcát
homlokát és az állát
hajválasztékát
és pisze orrát
Minden ránc
és barázda kisimult
úgy alszik
mint egy újszülött
Ilyennek
pont ilyennek
látta édesanyánk
legidősebb fiát
születése
után
Németh Petra és Domokos Johanna fordítása
Illusztráció: Rauni Magga Lukkari portréja (Jan Roger Østby fényképfelvétele)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
