Sárándi József: /Ön/vádirat
Ne mérj rám több csapást Uram
Látod mily elszántan pusztítom magam
Hagytál volna munkásnak egyszerűnek
asszonyhoz gyermekhez hűnek
ki családba simulva-ágyazódva
talán csak sejti mire lenne módja
De te valamit elrontottál bennem
kik szerettek mind elhagytam hessegettem
Az asszonyból magzatot kapartattam
Fáradt szomorú és üres vagyok – én akartam
Színes pokol az életem
mikor a bor vörös fényébe nézek
de ha jövőre gondolok: félek félek
Illusztráció: Johana Trayanova fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
