Zalán Tibor: Önszócikk
Született, mert az emberek születni szoktak, két évvel az ötvenhatos forradalom előtt, de ennek, ez utóbbi szempontjából, nincs túl nagy jelentősége. Született Szolnokon, de jobban szereti meghamisítva közzétenni ezt az adatot, mi szerint született Abonyban. Halva. Ezt nagy kedvvel hangsúlyozza, mert ebből arra következtet, hogy nem akart önként (se dalolva) belépni az életbe, már a kezdetek kezdetén sem; de ennek sincs túl sok jelentősége a rá következő több mint hatvan év szempontjából. (Belepofozták az életbe gondos ápolónői tenyerek). Apja, Lipák Pál kubikos és elhíresült vőfély, anyja, Halápi Ilona téglagyári munkás boldog és harmonikus gyermekkort biztosítottak a számára, nem az ő hibájuk vagy felelősségük (felelőtlenségük), hogy végül is költő lett belőle. Autószerelő bátyja negyven éves korában, apja után két évvel, meghalt, így most háromnegyed-árva. Iskoláit három helyen végezte. Abonyban (zeneóvoda, zenei általános, hegedüléshez és harmonikázáshoz figyelemre méltó tehetségtelenség – de művész- és jazz-dobiskola kivégezve kiskamasz fővel), Nagykőrösön (Arany János és Ady Endre és loboncos hajú süldőlányok folyamatos igézetében, Gimnázium, Cifrakert, Kollégium, álmos kisvárosi délutáni szerelmes csavargások) valamint Szegeden (magyar-orosz szak, Eötvös Kollégium-i titkár, első megjelenések, Tiszatáj, Alföld, egy összeállított, és ebben a formában és ezen a címen meg nem jelenő verseskötet – Heródes-idő –, egy hónap a stralsundi sörgyárban, ahol három társával sztrájkot szervez, így eltávolítják a gyárból, egy hónap Jaltában, ahol félholtra verik és kirabolják – az esettől pár kilométerrel tárgyalt ez időben Carter és Brezsnyev a világbékéről –, hat hét Odessza kábítószeres álmokkal, fél év Moszkva végeláthatatlan sakkpartikkal, az első dráma, Sakk-bástya, és itt születik meg az Ének a napon felejtett Hintalóért nagy szabad avantgarde-vers, melyet sokan korfordítónak tartottak a maga idejében; másodéves korában megismerkedik későbbi feleségével, Szentpétery Csillával, akivel mind a mai napig házasságban él). Egyetemi tanulmányai befejezése után Szeged városa – művészetellenes hagyományait nem meghazudtolva (Komócsin-birodalom, Pol Pot-megye) – ellökte magától (ez később előnyére vált talán, bár csak évtizedek múlva sikerült ezt a csorbát megszoknia, ha kiköszörülnie nem is, már ha az életet egy cserépedényhez, vagy halálos késpengéhez lehet hasonlítani), így a fővárosba emigrált. Budapest – több évnyi kényszerű közveszélyes munkakerülés, Szikszai Károllyal és Tóth Erzsébettel megalapítja a Csütörtök Esti Társaságot a Fővárosi Állatkertben és a Hungária márványasztalánál, megszövegezi a híres hat pontos JAK-követelést Lezsák Sándorral valahol Kisoroszi táján az éjszakában (a szervezet működését felfüggesztik), megszerkeszti nemzedéke avant-garde/képvers- antológiáját, a Ver(s)ziókat Kulcsár-Szabó Ernővel, megírja elhíresült esszéjét Arctalan nemzedék címmel. Végső soron versekkel és díjakkal megtűzdelt munkanélküliként lépett be az irodalomba és a pesti valóságba/valótlanságba; csövezett a szerelme albérletében Kispesten, a Gépmadár utcában, Jankovics József irodalomtörténész és Márton János nyomdász szomszédjaként és ivócimborájaként, életre szóló barátjaként, lakott mosókonyhában Mátyásföldön, ahol tüdőgyulladást kapott a nászéjszakáján, két gyereket nevelt föl feleségével, Sárát és Juditot. Számtalan helyen dolgozott tanárként, tanított és kirúgatott szakközépiskolákban/ból, gimnáziumokban/ból, főiskolán és egyetemeken. Dramaturgként dolgozott három színházban, egyből hiúságból (Kolibri Színház), egyből politikai boszorkánykodásból (Zalaegerszegi Griff Bábszínház) távolították el, a harmadikat, a Békéscsabai Jókai Színházat nyolcadik éve kenyérkereső munkahelyének tekinti. Könyveinek a számát nem ismeri, vagy csak nem tartja fontosnak összeszámolni őket. Úgy kéttucatra saccolja művei számát, de meglehet, háromtucatnyi is megvan már. Színházi bemutatói száma meghaladja a félszázat, rádióban elhangzott hangjátékainak jelentkezése ennek a felére tehető. Próza- és esszéköteteket, valamint gyerekkönyveket is ír. Hosszabb ideig az Élet és Irodalom című hetilap és az Életünk folyóirat kritikusa. Szerkesztőként dolgozott a Kortárs folyóiratnál (versszerkesztő), a chicagói-budapesti megjelenésű Szivárvány folyóiratnál (társszerkesztő), rövid ideig szerkesztette a Kelet folyóiratot (főszerkesztő), jelenleg a Kortárs Könyvkiadó ÚjLátószög elsőkönyves sorozatának a szerkesztője. Évekig a hévízi Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, egy idő óta alelnöki tisztséget tölt be az egyesülésben. Számos szakmai díja közül kiemelkedik a két József Attila-díj (Cleveland, Budapest) illetve a Magyarország Babérkoszorúja díj. Állami kitüntetése a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje. 2015. augusztus 20-tól Abony város díszpolgára. Nem tagja egyetlen politikai pártnak, sőt, egyetlen írószövetségnek sem. Műveit számos nyelvre lefordították, könyvei jelentek meg Amerikában, Németországban, Romániában és Ukrajnában. Francia nyelvű verseskötetén még dolgoznak a fordítók, drámáinak román nyelvű kötete a 2016-os Bukaresti Könyvvásáron debütált. Szabadgondolkodó írónak tartja magát, s vállalja is ezt a státuszt összes ódiumával együtt. Rövid önéletrajza összeállítása idején két mesekönyvön dolgozik, a Királylányok könyve második húsz meséjén, illetve a Rettentő magyar vitéz című mesekönyve kéziratán. Ötrészesre tervezett regényciklusának, a Papírvárosnak a negyedik kötetén 2017 januárjától szándékozik rendszeresebben munkálkodni. Lányain kívül a családját szaporítja még fogadott fia, Attila, és két unokája, a kétéves Zalán Árpád és az egyéves Zille Júlia. Óbudán él, Krúdy Gyula, Kassák Lajos, Orbán Ottó, Esterházy Péter és Göncz Árpád „szomszédságában”… (2016)
Illusztráció: Zalán Tibor portréja
Ezek is érdekelhetik!
Agócs Sándor: Önszócikk →
Acsai Roland: Önszócikk →
Hegyi Botos Attila: Önszócikk →
