Novotny Gergely: Az őr
(Egyfelvonásos)
Szereplők:
Fiú = az őr fia
Anya = az őr felesége
Őr
Börtönőrök kórusa
Karvezető
Fiú
Ma újra láttam Laiosz fiának lányait,
a palotába mentek gyászosan és ünnepélyesen,
s ahogy néztem ruhájuk libegését, sápadt arcukat,
belém égett a kép, mint birkába égetnek bélyeget,
és elfelejtettem a szóbeszédeket,
pletykát, ócsárlást, isteni rendeléseket,
családi szennyet és értelmetlen háborút,
s megbabonázva jártam Thébai züllött kövei között.
Anya
Mit papolsz nekem Laiosz unokáiról,
mikor apádért küldtelek?! Szedd össze már magad,
fiam, ne a szerencsétlen királylányokat nézd
tátott szájjal, mikor apád, a mindig jó
és családjára gondoló oszlop
már három napja nincs sehol.
Fiú
Apámat nem féltem, mert ravasz és ügyes,
tudtommal épp ő volt mindig az őrök főnöke,
az urak buktak, jöttek, mentek, ő maradt.
A lányokat meg miért ne nézzem meg?
Anya
Mert szerencsétlenek.
Fiú
Aki szerencsétlen, attól még szép lehet.
Anya
Ne vitatkozz velem, te ostoba,
a lányok apja bűnös volt és megvakult,
száműzetésben és nyomorban érte a halál,
az anyja felakasztotta magát, testvérei
egymást leöldösték, itt nincs gyönyörködés.
Őrizkedj attól, akit üldöz a sors és az istenek,
irtózva fordítsd el fejed és tőlük fal válasszon el,
félj, mert a szerencsétlenség átragad.
Fiú
Miért? Attól, hogy szerencsétlen, még lehet
jó és gyengéd, kedves, szelíd és gyönyörű.
Anya
Nem lehet. Nem érted, hogy nem lehet?
Aki szerencsétlen, az ronda, attól menekülni kell.
Örülj, hogy nincs hozzá semmi közöd.
Fiú
Nem tettem semmit és nem is teszek,
ahogy kell, úgy viselkedem, mégsem tagadhatom,
hogy láttam őket és a lányok tetszenek.
Anya
Ostoba vagy, fiam, csak az orrodig látsz,
és ha egy lány ellépdel előtted
lesütött szemmel, lengő ruhában,
felejtesz és fejedre köd ereszkedik.
Fiú
Mit felejtek el?
Anya
Azt, hogy ki vagy,
azt, hogy honnan jöttél te és
hogy honnan jött a lány,
azt, hogy miféle veszély fenyeget.
Fiú
Miért fenyegetne engem bármi is?
Anya
Mert apád három napja nem jött már haza,
pedig pontos ember, becsületes, családját szereti,
lehet, hogy munkája itt-ott kemény,
de csak azért, mert úgy szólt a parancs,
és amit rábíztak, elvégezni, az a becsülete,
ám ugyanilyen kegyetlen pontosan
teljesíti azt is, amit miértünk tenni kell.
Akármi volt, nem vártam még hiába,
bárhogy esett, nem késett el soha.
Fiú
Értem, anyám: apám a mintaőr, mintahóhér
és mintaférj. De hidd el, ő nem veszhet el,
úgy nézek föl rá, mint a hegyekre,
fák hajlonganak és por repül,
felhő száll, de ő nem mozdul soha.
Anya
De nincs itthon és nem üzent, és nyugtalan vagyok,
mit bízott rá az új király, Kreón?
Ismeri-e őt és benne megbízik-e?
Akadt talán jobb embere?
Tudom, apádnak épp azért,
mert oly becsületes, okos és szigorú,
irigye, bosszulója sok akad.
Munkája is veszélyes. Baleset nem érte-e?
És míg töprengek és viaskodom magammal,
és tervet terv után szövök, hogy megtudjam,
hol van, mi van vele, te jössz ezekkel az
Antigoné-féle lányokkal, akikhez semmi közünk,
pletykának jó talán, ha minden rendben megy,
ha este vendégségben elbeszélgetünk,
de így, hogy az enyéimért és magamért,
az uramért és érted félek én,
rossz hallgatnom gyerekes fecsegésedet.
Fiú
Én kőműves vagyok, nem porkoláb,
és gondolom, hogy jól neveltetek,
hidd el, belém hatolt a példa és a szó,
ahogy kell, élek is vele,
de hogy mit érzek, mit gondolok,
megszabni nem tudja sem apa, sem király,
az bennem él saját természetem szerint
akkor is, ha ellenében kötelességem megteszem.
Anya
Nem tudom hallgatni a fecsegést,
a szópufogtatást, amikor reszketek!
Egy szót se szólj többet, hanem keresd
apádat, s számolj be, ha megleled!
1. félkórus
Nehéz az őrnek dolga ott,
ahol az úr személye gyakran változik,
ha az uralkodó bizonytalan,
árulót kell figyelni szüntelen,
ha úr s ellenség folyton változik,
szaporodnak a gyanúsak, sok lesz a vádlott is,
foglyokkal telnek meg a börtönök.
2. félkórus
Mi nem haragszunk, mi csak dolgozunk,
keményen, pontosan és engedelmesen,
harag nélkül őrzünk, kivégzünk, kínozunk,
napi munkánkban nincs állati szenvedély,
akik hozzánk kerülnek, nem áldozataink,
csupán szürke napra kész munkadarabok.
Mi nem vagyunk mások, csak egyszerű
s megbízható, rendet fenntartó,
családot tisztességesen ellátó emberek.
Karvezető
Börtönőr és porkolábfeleségeknek gyöngye,
láttuk a férjedet és róla hírt hozunk.
Anya
Uram kedves barátai és munkatársai, mondjátok el,
hol van, milyen állapotban és mikor jön haza?
Karvezető
Éjjel-nappali ügyeletben őrségen voltunk.
Anya
Nem szeretem az ilyen ügyeletet.
Kórus
Tőlünk nem kérdezik, hogy ki és mit szeret
csak azt akarják hallani, hogy igenis, teszem.
Karvezető
A férjedet jelentéstételre fogadta a király.
Anya
Nem jó királyokkal beszélni, mert könnyen
azokon töltik ki bosszújukat, aki elébük kerül.
Karvezető
Ne féltsd uradat, ő okosan tud viselkedni,
ő megmutatja majd, hogy kell a dühöngő
királyt megszelídíteni.
Anya
Dühöng a király?
Ezt eddig nem mondtad.
Karvezető
Tudod, a király dühöng,
ez az előjoga és férjed királyokhoz
és dühöngőkhöz szokott, tud bánni velük,
hamar hazajön, ebben biztos vagyok.
Anya
Köszönöm a hírt, bár nyugodt nem lettem tőle.
Kar
Ez az emberlakta föld nem a nyugalom völgye,
ígérgetés, remény, válság és csőd
váltogatja egymást. Harmónia és nyugalom
sehol sincs, csak az istenszobrokon,
ahogy merev anyagból kifaragva, kiöntve állnak
templomban, téren, tanácsteremben,
de élő ember ezt nem éri meg.
Karvezető
Hagyjátok abba, társaim, a szép bölcselkedést,
rövid örömhír jobb, mint а nyúlós okoskodás,
ismerem őt, hosszú lépéseit, magas alakját,
lába nehézkes dobbanásait,
csak férjed lehet, mi meghúzódunk itt,
te üdvözöld, és ha kell, segítsd.
(Az őr bejön.)
Anya
Gyere, kedves uram, már vártalak, kész az étel.
Őr
Nincs időm enni, asszony, később hozd utánam,
rohannom kell.
Anya
Viszem, ha kell, de mire való ez a rohanás?
A dolgok és a végzet akkor is jön felénk,
ha meg sem mozdulunk, egyél nyugodtan,
addig elmesélem én, hogy a fiunk…
Őr
Hagyd a mesét és a kelekótyáról most ne beszélj nekem.
Anya
De mért, mi történt édesem?
Őr
Időm nincs, annyit mondhatok, hajszálon függ
a sorsom és fejem.
Anya
Az nem lehet, fülemnek nem hiszek,
hiszen te vagy a börtönőrök és pribékek főnöke,
ismerlek én és jól tudom, erős vagy és ravasz.
Őr
Okosságból most kell vizsgáznom, és lehet, hogy elbukom.
Anya
Az nem lehet, hiszen ilyen gonosz emberrel, mint te vagy,
mióta világ a világ, vele vannak az istenek.
Őr
Csak biztass, dicsérj, jólesik nekem, de indulok.
Anya
Csak egy szót, mit értesz vizsgán és
mi az, amit még nem tudok?
Őr
Ne kérdezz. Hosszú. Nincs időm.
Anya
Ha kell, eredj, a gondodat ne oszd meg énvelem,
de bánt, hogy nem beszélsz.
Őr
Figyelj, sietve mondom el.
Polüneikész büdös hulláját őriztük a réten,
mondhatom, a hulla egyformán büdös,
ha király vagy proletár.
Messzebb húzódtunk hát, szikla mögé és fa alá.
Anya
Hullát őrizni egyszerűbb, mint élőt,
gondolom női fejjel, hiszen nem szökhet el.
Őr
Na várj, a gyakorlat nem ilyen egyszerű,
parancs szerint sakál széttépheti
és marcangolhatja keselyű,
az állatot nem kell riasztani, sőt nem szabad,
s ha ott ülünk mellette, fél a vad,
tehát tisztes távolban, csendben rejtezünk.
Anya
Szerintem messziről kényelmesebb.
Őr
De asszony, értsd meg már,
őrizni bármit is távolról nem lehet.
Anya
Miért? Mi történt vele? Vagy ellopták talán?
Őr
Jobb lett volna, de szórtak rá homokot s gallyakat.
Anya
Örüljetek, a hulla így nem oly büdös.
Őr
De a parancs úgy szólt, hogy eltemetni nem szabad.
Anya
Remélem, volt a fejetekben annyi ész,
hogy lesöpörtétek a homokot és az árnyékban
ihattatok tovább.
Őr
Azt tenni féltünk.
Anya
Miért? A hulla nem harap.
Őr
Egymástól féltünk, hogy az egyik följelent.
Anya
De haverok
vagytok ti mind, szesztestvérek, ha jól tudom.
Őr
Barát, míg inni kell, de kis előnyért bárki ölni tud.
Anya
De azt nem
értem, hol itt az előny.
Őr
Te tyúkeszű,
ha én söprök, s a másik följelent, a fejem veszik.
S helyembe, mivel főnök vagyok, reméli, ő kerül.
Anya
Így értem már, söpörni miért nem mertetek.
S mit tettetek?
Őr
Én, nagy okos, mentem jelenteni.
Anya
Remélem, vége jó, mert ismerlek, te mindig jól beszélsz.
Őr
Várjál, mert vége nincs, az az őrült Kreón
most azt találta ki, hogy az ellenség
megvesztegetett.
Anya
Mivel, miért? Ez nem igaz.
Ostoba vád. Csak nem fogsz magad ellen vallani?
Őr
Tudod, mindig keresnek bűnbakot.
Anya
Most mit teszel?
Őr
Vagy szerencsém lesz, vagy menekülünk.
Anya
Amit szorgosan gyűjtöttünk, hagyjuk itt,
s menjünk oda, ahol mindenki idegen?
Őr
Ha rám fogják a bűnt, megsütnek, nyárson forgatnak,
mint egy fácánt vagy vaddisznót, úgy kikészítenek.
Anya
Ne ijessz meg. Te erre számítasz?
Őr
Fel kell készülnünk mindenre és készülj te is.
Anya
De hát itt vagy, elengedett.
Őr
Szerencsém volt,
Időt adott az őrjöngő király.
Anya
Mire adott időt?
Őr
A tettest fogjam el.
Anya
De hát fogalmad sincs, hogy ki lehet.
Őr
Ne félj, majd leskelődünk éberen,
s fogunk madarat, bűnbakot, akárki lesz.
Anya
Legyetek ügyesek.
Őr
Ne félj, hiszen fejünk forog kockán.
Ha nincs szerencsénk, akkor menekülünk; ha van,
találunk ízes bűnbakot, hogy a király
ne engem, hanem azt tépje szét.
(Az őr elmegy.)
Kórus
Sok veszélyes állat él a
földön,
de az ember köztük a legveszélyesebb,
okos fejével ő találta föl
a temetőt s a szeméttelepet,
s bármerre mész, merész művébe ütközöl,
ez itt kapu, az ott kerítés, börtönök,
jelzik, hogy itt működnek emberi fejek,
egyetlen állatfaj sem tudja úgy
gyötörni fajtársát, mint a csupasz majom,
s ha ölni kell, páratlanul ügyes.
A farkast ő formálta úgy,
hogy selyempincsi lett,
a mezőn futó szabad őstulok
a keze alatt lett bamba hústorony,
neki adnak tojást a tyúkok
és állatok a bőrüket
és az öreg Föld kérges ráncai
neki termik az érceket.
Érte dolgoztak végtelen korok,
érte küzdenek ravasz istenek.
Mesét szavalni ő tud igazán
és kitalálni rémtörténetet,
istent, oltárt, ideológiát,
a háborút, pénzt ő eszelte ki,
tud lövöldözni földön és vízen,
homokon, hóban, égen, víz alatt,
ő tud építeni kocsmát és templomot,
megszállottan követni szent jelet,
s ha elkövet valami iszonyút,
ő fűz hozzá szép magyarázatot.
A föld alatti járatokban él
és otthonos az ürge és vakond,
maga szőtte hálóban él a pók,
ember szavakból épít járatot,
és csapdát is a szavaiból sző.
Oly ügyesen teszi, hogy ledől minden akadály,
sikert sikerre halmoz, győzve győz,
a csúcson ragyog ő és versenytársa nincs,
és nincs még egy lény a földön,
mely így tudna hazudni
és így tudná dicsérni önmagát.
Fiú
Mióta láttam őt, állandóan rá gondolok.
Anya
Kire?
Fiú
A királylányt láttam, Antigonét.
Anya
Még mindig nem gyógyultál ki? Elment az eszed?
Fiú
Szép, szerencsétlen, segítségre szorul.
Anya
Ne legyen közöd hozzá, más majd megteszi.
Fiú
Amikor láttam, sírt és gyenge volt,
én meg erős vagyok.
Anya
Mesterlegények közt talán erős lehetsz,
de nincs erősebb, mint a megszokás,
és az tiltja a kapcsolatot köztetek.
Fiú
Akkor a szokás ellen támadok, lerombolom.
Anya
Te megbolondultál, azt nem lehet.
Fiú
Talán nem emberi jogom, hogy magam választhatok,
mit tartok rossznak és helyesnek?
1. félkórus
Ha úgy tetszik, választhatod a pusztulást.
2. félkórus
Kútba ugorhatsz, fejjel a falnak is mehetsz.
Anya
Fiam, te hozzánk tartozol, ehhez tartsad magad.
Kórus
Szegény, csak hiszed, választanod korlátlan lehet,
de csak korlátozottan vagy szabad,
lantot pengethetsz, furulyázhatsz, sírhatsz,
de mi szabjuk meg, neked, hogy mit tehetsz.
Anya
Elég a fecsegésből már, hosszú, nehéz útra készülhetünk,
ha apád tettest nem talál, elmenekülhetünk.
Fiú
Megértem, a gépezetbe szervesen illeszkednem kell,
amit érzek és gondolok helyesnek én,
azt rejtsem s titkoljam magamban.
(Az őr megérkezik.)
Anya
Itt vagy végre, úgy vártunk már, beszélj, mi lett?
Megmentettek vagy elárultak társaid?
És haragjában hogy szólt a király?
Beszélj, szeszélye hogy döntött, mi lett ítélete!
Őr
Szabad vagyok.
Anya
Szerencse volt, vagy isteni csoda?
Őr
A saját eszem, az húzott ki a bajból, úgy bizony,
találtam a magamé helyett egy jobb fejet.
Anya
Tudtam, hogy jó fej vagy, és a jobb kié?
Őr
Az őrhelyen nem töltöttük hiába az időt,
ahogy ott lapulunk a sziklák mögött s lesünk…
Anya
És isztok. Ismerlek én.
Őr
Kérlek, ne vágj bele.
Anya
Folytasd, ne húzd az időt.
Őr
Ahogy ott hajtjuk a legyeket
és szagoljuk a bűzt, megzörren a kavics.
Anya
Még szép, hogy részegen és csapkodás közt odafigyeltetek.
Őr
Csönd, asszony, mert elmegyek.
Anya
Egy szót sem szólok többet, csak beszélj.
Őr
Megzörrent a kavics, abbahagytuk a csapkodást,
bőrtömlőnket a kőre tettük óvatosan,
meleg volt, szinte állt a levegő,
közel egy szúnyog zümmögött, messze egy macska sírt,
s ahogy a napsugár nyila a levelekre lőtt
és az izzó homokra, a sugarakban
apró nimfák járták táncukat.
Anya
Mondd meg már, ki jött, mert reszketek.
Őr
Ha türelmetlen vagy, egy szót se szólok én.
Anya
Szerencsétlen az asszony és király,
akinek ilyen őrrel dolga van.
Őr
Megsértesz, asszony, és ez fáj nekem.
Anya
Egy szóval mondd el végre, kit fogtál te el?
Őr
Mondom.
Anya
Hallgatom.
Őr
Nem fogod elhinni.
Anya
Elhiszem.
Őr
Akkor figyelj.
Anya
Figyelek.
Őr
Antigonét.
Anya
Az nem igaz.
Őr
Mondtam, hogy nem hiszed.
Anya
Te megbolondultál? Elment
az eszed?
Őr
Nagyon tévedsz.
Sosem voltam sem ravaszabb, sem okosabb.
Anya
Egy bűnözőt akartak
fogatni veled,
s te hercegnőt fogtál.
Őr
Na és aztán, ha a bűnös éppen ő?
Anya
Azt gondolod, hogy valaki is elhiszi neked?
Őr
Már el is hitte, ez a csattanó.
Anya
Ki hitte el neked?
Őr
Ki hitte el? A nagy király.
Anya
S elengedett?
Őr
Vigyázz. Tiszta vagyok. Megtettem, amit rám bízott.
Anya
De ő bűnöst keres.
Őr
Az van meg. Épp most ítéli el.
Anya
Antigonét, azt a szerencsétlen kis gyenge lányt?
Őr
Mit fáj neked? Nem a tiéd, a király rokona.
Anya
Mire ítéltétek?
Őr
Én nem ítélek, én csak elfogok.
Anya
Mire ítélte a király?
Őr
Befalazzák. Fiam falazza be.
Anya
Ő már tudja?
Őr
Fogalma sincs, de majd örülni fog,
szép pénzt kap érte, sürgős munka, királyi falazás.
Fiú
Torkom szorítja undor, fájdalom,
ezt a munkát én nem végezhetem.
Őr
Csönd. Engedelmeskedsz. Neked itt nincs szavad.
Karvezető
Jó hírt hozok nektek, barátaim,
a királyi család halomra ölte egymást,
és aki megmaradt, öngyilkos lett.
Őr
Ez a királyi fa kidőlt, ez a dinasztia lehullt,
mi nyertünk most és ünnepelhetünk.
1. félkar
Örülhetünk, mert jó pénzért készítjük a sírt.
Faragunk kriptát és majd jó pénzért siratunk.
2. félkar
Örüljünk, mert jön az új király.
Őt is jó pénzért üdvözölni kell.
Kar
Szép, jövedelmező munka lészen,
és napokig tartó fényes dáridó.
Fiú
Rémülten nézem ezt az ünnepet,
undorodva és értetlenül.
Anyám, válaszolj, ha kérdezek:
ha múlik az idő, én is ilyen leszek?
Anya
Ilyen leszel, fiam, és rád büszkék leszünk,
én, szerető anyád, s apád, a börtönőr,
bízhatsz benne, hogy megsegítenek
hívő lelkek és elhitt istenek.
Illusztráció: Antigoné és a halott Polüneikész (Nikiforos Lytras festménye)
Cimkék: asztalfiók, dráma
