Dobai Péter: Betelt serleg (Két vers)
BETELT SERLEG
Kint partok. De semmi bennem.
Nem tudtam, milyen: félni a félelemtől,
és milyen lakni a félelemben.
Kint tárgyak, de semmi bennem.
Kint dolgok, majdnem eszmék.
De semmi bennem. Én csak így-úgy élnék?
Mert vagyok egy elgondolt és adott van-ban
és ettől én már váltig-váltatlan én vagyok?
Kint esték. Alig bírok ülni a széken.
A szavaknak értelmet én adok?
Vagy én is, de más is? És én ezt, mások azt?
Ki mondja ki akkor kétszer a szavakat?
Kint: ti. És tinektek: én, az ők-ben.
Tudom. De semmi bennem. Egy tény sem.
Mit olvassak egy régi anyakönyvben?
Gyanús, hogy csak kívülről tudom magam.
Kint: én. Mint egy jóslat: egyedül.
De semmi bennem. A félelem figuráinak
nem lesz hosszú karneválja-:
rendet teremtenek soraikban a véletlenek.
V O L T A M É L N I
„Az emlékek látnak…” (Tomas Tranströmer)
Voltam élni.
Egy percet? Vagy éltem sok évszázadot?
Talán már másszor is éltem?
Nem emlékszem. Talán barátaim, szerelmeim
meg tudnák mondani… Vagy ők sem.
Elvégre nem élhetek örökké mások emlékezetében,
mint életükre települt parazita.
Egy biztos: a halál nem elég hosszú ahhoz,
hogy kipihenjük életünk fájdalmát, fáradtságát.
Előre ijeszt, hogy a lélek halhatatlan, rémít,
hogy egyszer megszólalnak az angyali harsonák,
félek, hogy lesz Feltámadás, erőszakos Feltámadás!
Félve-félek az Örökléttől, az ön-nemző,
szerelemtől, ölelés nélkül is
szépséges angyalok hideg körétől,
örök kórusától, suhogó szárnyaiktól, az angyaloktól félek,
akik még a halált, a nemlétet sem ismerik, nemhogy az életet,
az e g y s z e r i t, az e m b e r i t,
a sebes és sebző idő-múlásba belevetettetett…
És attól is félek, és félő, hogy nemhiába:
az Öröklétben nincsen emlékezet – – –
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2013)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
