Von dem Graffen vnd thewren Ritter
Nicolaus von Serin,
wie er so Ritterlich in Hungern gestritten vnd gefochten hat, wider den erbfeinnd den Türcken.
|
A dicsőséges Gróf Zrínyi Miklós lovagról,
mint harcolt ő Magyarországon, lovagi módra hősiesen az ősellenség, a török ellen
|
Wie gern wolt ich singen,
so sicht mich trawren an,
Jch weiß nit zu verbringen,
jedoch kann ichs nicht lahn,
Herr Gott dir thue ichs klagen,
den Jammer vnd die noth,
So sich vor wenigen tagen
newlich hat zugetragen,
laß dichs erbarmen Gott.
|
Szívesen énekelnék,
hiszen megígértem,
de el nem hallgathatom,
s nem hazudhat nyelvem:
Uram, panaszlom néked
a keservet s a kínt,
mely néhány napja történt,
szívünkből esedezvén
irgalmat Istentől.
|
Als man zelt fünfftzehen hundert,
auch Sechs vnd Sechtzigisten Jar,
Hat sich der Türk verwundert
mit einer großen schar,
vns Christen zu bekriegen,
mit Rauben Mort vnd Brand,
wolt Gott ich solt es liegen,
es wurd mir leicht verzigen,
wolt leiden diese schmach.
|
Jutottunk ezerötszáz
s hatvanhatodikra,
a török nagy sereggel
támadt országunkra,
a keresztény népekre
rabolva, ölve tört.
Ezt Isten így rendelte,
s nem adaték kegyelme
szenvedni e szégyent.
|
Ziget, die wol erbawet
und auserwelte vest,
Vor der dem Türcken grawet,
bewart aufs allerbest,
Darinnen ist gelegen
Graf Niclas von Serin,
Mit manchen kunen degen,
Tat große manheit pflegen,
Nach eren stund sein sin.
|
Sziget erős falú vár
és igaz menedék,
Jó vitézek lakták, s a
törökök rettegték.
E várban vitézkedett
jó gróf Zrínyi Miklós,
Ő rettentő kardjával
és nagy bátorságával
megbecsült, jó harcos.
|
Vnsern Christlichen Kayser,
hat er ein Eydt gethan,
als ein alter vnd greiser,
wolt er den feind bestahn,
die Vestung nit auff geben,
dem Türken in sein gewalt,
vil mehr darwider streben,
dieweil er hat sein Leben,
als jrs werd hören bald.
|
Esküvel megfogadta
a mi császárunknak,
hogy mint gyenge öregnek,
véget vet pogánynak.
A várat fel nem adja
törökök szavára,
Inkább megoltalmazza,
vagy életét áldozza
– halljátok, mint esett.
|
Jm Augstmon spate,
im vorgemelden Jar,
berent der Türk die Statte,
mit gewalt vnd großer schar,
mehr dann drey hundert tausend,
bracht er gerüst ins Land,
hat dann schröcklich gehauset,
drob manchen Christen grauset,
wenn solches wird bekandt.
|
Augusztus hava végén
a nevezett évben
A török Szigetvárra
tört, s nagy seregében
háromszázezer harcos
zúdult az országra,
megszállták ők a várost,
kínozva sok-sok lakost,
mint mindenki tudja.
|
An Sant Johannes Tage,
der enthauptung gewiß,
ist war wie ich euch sage,
der feind sich merken ließ,
der Ziget wolt er gewinnen,
auff den tag hant er glück,
daz mocht im nicht zurinnen,
der Graff ward solches bald jnnen,
er merkt jm auff sein dück.
|
Keresztelő Szent János
fejvétele napján
a török megmutatta
erejét a csatán,
Szigetre fájt a foga,
de ő szerencséje
aznap tőle elpártolt,
mert Zrínyi is résen volt,
tudván álnokságát.
|
Der Türk den Sturm ansinge,
auf den gemelten tag,
Was alles da erginge,
ich nit erzelen mag,
mein Herz ist mir gar schwere,
wenn ich gedenk daran,
der Türk wüdt grausam sehre,
man schuß hinaus je mere,
noch wolt er nicht abelahn.
|
A pogány ünnepnapkor
kezdett rohamozni,
Ám mindazt, ami történt,
le sem tudom írni,
túl nehéz hozzá szívem,
ha arra gondolok,
mint rombolt a török had –
de hiába ágyúztak,
mégsem győzhettek ott.
|
Jn sturmen hat er verloren
der Türk gar manchen Mann,
der Graff, so wolgeboren,
had jhm den schaden gethan,
mit seinen frommen Lantzknechten,
die wagten Leib vnd gut,
Sie stunden bei dem gerechten,
vnd theten manlich fechten
aus Ritterlichem muth.
|
A rohamban a pogány
sok katonát vesztett,
A méltóságos gróf úr
és a jó vitézek
nagy károkat okoztak
vérük hullásával,
mert jó oldalon álltak,
és igaz ügyért vívtak
ő vitéz kardjukkal.
|
Auch thet der Graff vermanen,
sein trewe Kriegsleut fromb,
Sie solten bei jhm wonen,
vnd jhm nit fallen vmb,
baldt haben sie geschworen
zusamen einen Eyd,
die Stadt war baldt verloren,
der Graf so wolgeboren
stund [d]es in großer leid.
|
Épp ilyen bátran küzdött
a gróf és serege,
kik véle voltak mind ott,
Sziget hadinépe,
s esküvel megfogadták,
hogy mind kitartanak,
ámbár oda a város,
de élükön a harcos
gróftól hitet kaptak.
|
Nach dem thet er bald rucken
jns jnner Schlos hinein,
auff zug man die schlagbrucken,
das Türkisch Heer gemein,
thet jhm gewaltig nachdringen,
erst stelt man sich zur wehr,
die Püchsen hört man singen,
die Kugel vnd Kötten klingen,
verdroß den Türken sehr.
|
Zrínyi visszavonula
a belső vár felé,
felhúzták a hidat is,
s akkor már befelé
nyomult a török sereg
sok fegyveres néppel,
először puskáikkal,
szörnyű golyóbisokkal
rongálták a kaput.
|
Man thet gewaltig schießen,
vil Türken kamen vmb,
dennoch sie nicht nachliessen,
es war sehr groß die sumb,
der Türk mit gewalt thet treiben,
sein volk zum sturm hinan,
welcher wollt dahinten bleiben,
den ließ er entleiben,
sie musten alle dran.
|
Sűrű lövöldözésben
sok törökök vesztek,
de harcuk nem adták fel,
erősen küzdöttek.
A pogány minden népét
rohamra kergette,
ki hátul maradt volna,
maguk hányták kardjukra,
s mind előbbre törtek.
|
Da nun der graff vername,
wie es jm wird ergehn,
kein hülff jhm auch zukame,
mocht er nicht lang bestehn,
wolt er vmb gnad nicht werben
bey dem Türkischen hund,
der jhm dacht zu verderben,
drumb wolt er lieber sterben,
ehe sein Lob gieng zu grund.
|
Midőn a gróf már látta,
hogy mily sors vár reá,
S nem jön segítség, amely
megszabadítaná,
a harcot fel kell adni,
de nem fog töröktől
ő kegyelmet koldulni,
inkább együtt meghalni
a hős vitézekkel.
|
Zu leßt rufft er zusammen
sein Kriegsvolk in der still,
Sprach, wer in Christus namen,
bey mir verharren will,
Sein Leib vnd Leben wagen,
der glob mir an auffs new,
mit den Feind wollen wir vns schlagen,
da theit ein jeder sagen,
sie wolten halten trew.
|
Végül ő hadinépét
csendben összehívta:
„Krisztus nevére kérlek,
ki velem maradna,
az éltét és javait
ha kész feláldozni,
higgyen bennem!” S vitézi,
mellé álltak hősei
egytől egyig híven.
|
Nachdem stellt er sein sachen
frölich in Gottes hand,
That ein schlachtordnung machen,
es nahet jm sein End,
dem Feind zog er zuwider,
vnd stundt selbst voren dran,
er stach manchen Türken nider,
also wehr sich ein jeder,
bis auff den letzten man.
|
Majd sorsát ajánlotta
Istennek kezébe,
s csatarendet készített,
a végórát sejtve,
szemközt az ellenséggel
ő maga állt élre,
jó néhányat levágott,
vitézekkel kitartott
az utolsó szálig.
|
Der Türk het in bey dem leben,
gern gefenklich genommen an,
doch wolt er sich nicht ergeben,
der thewer Ritterliche Mann,
gleich wie ein Löw er stunde,
mit Ritterlichem muth,
sein Leib ward jhm verwunde,
zwen schuß er wol empfunde,
da vergos er auch sein Blut.
|
A pogány örült volna,
ha élve elfogja,
de Zrínyi, dicső lovag,
magát meg nem adta,
oroszlánként állt ellen
törökök kardjának,
de sebekkel borítva
két lövés eltalálta,
s vére ott elfolyt.
|
Entlich ist er gefallen,
hat sein Geist geben auf,
mit sein Kriegsleuten allen,
der Feind schickt balt hinauff,
ließ die Vesten erkünden,
ob noch Kriegsvolk drinnen,
wor zween oder drey sie sunden,
also hat (er) überwunden,
der Türk das Christlich Heer.
|
A gróf végül elesett,
s lelkét kilehelte,
véle összes vitéze –
a török sietve
berontott Szigetvárba,
vannak-e védők még?
Kettőt-hármat találtak,
így győzte le pogány had
a hívők seregét.
|
Auch ist der Graff gefunden,
wie ich vernommen hab,
verfehret mit mancher wunden,
sein haupt schlug man jm ab,
der Türk gen Rab es schicket,
zu vnsern Kayser gut,
halt er das annblicket,
sein Hertz jhm Leib verstricket,
war trawrich vngemuth.
|
Amint már elbeszéltem,
Zrínyit úgy találták,
sok sebben ott feküdt ő –
a fejét levágták,
s a török Győrbe küldte
császárunk kezéhez,
aki midőn meglátta,
a szívét felkavarta
a nagy szomorúság.
|
Das Haupt gar wirtigklichen,
lies er begraben schön,
es klagt noch arm vnd reiche,
den werden Ritters Mann,
sein ritterliche thaten,
breist man durch alle Land,
bey Fürsten Potentaten,
bey Bischoff vnd Prelaten,
wird sein lob hoch erkandt.
|
S a gróf fejét nagy szépen
ő eltemettette,
siratta szegény-gazdag,
hisz a lovag híre
bejárt ország-világot,
hercegek udvarát,
a sok püspök és főpap
dicséretéről szóltak
hosszú időkön át.
|
Christlich vnd Weltlich Herren,
habt kein vertrus daran,
diß Lied sing ich zu ehren
dem werden Ritters Mann,
hilff Gott das werd gerochen,
sein Ritterlicher todt,
Sein trew hat er nie gebrochen,
das sey lob jm gesprochen,
Genad jm der Ewige Gott.
|
Papok, világi urak,
nem hoz vigasztalást
számotokra énekem,
csak illő főhajtást.
Segíts, Uram, hogy hírül
adjam halálhírét,
a hűséges lovagnak
dicsőséget adjanak,
s Úristen irgalmat.
|
