Pécsi Ilona: Már elég
Lelkünk fehér szirmain
több csepp vér nem fér el,
itt nem issza be a föld,
nem nyeli el a víz,
s akár a lángoló alkonyi fény,
olyan vörösen feszül
felettünk már örökké a menny.
Csendünk bús homlokzatán
több halál rovása nem fér el,
amíg félárbocon leng a sors,
féktelenül áradnak
túlcsordult gyászfolyók,
s közönyünk összes porát
zsákba töltve égig érő gátat húz
körénk a félelem.
Hitünk fáradt vállain
több gyűlölet árnya nem fér el,
térdre hullva nézzük,
a hajnal most is tisztán ébred,
végigcsókol új virágokat,
patakok fodrához simul,
és szétomlik ugyanúgy
eltört mosolyokon,
eltörölt könnyeken.
Pécsi Ilona a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
