Horváth Ferenc: Utazás a szívem körül (Két vers)
Egy tarokk-kör honlapjára
Hogy végül is kikopunk a világból,
jelzi például térdünk fránya porca:
azt, hogy reményünk hiába világol,
hisz’ tartósabb nálunk a gatya korca,
Bízunk, hogy lábunk a bajból kilábol,
olykor hisszük, hogy tudjuk, mi a forsza;
kiutakat keresgélünk akárhol –
s hasztalanul: mindőnknek ez a sorsa.
Könnyen romló akármiféle szervünk:
s dugába dől legottan bármi tervünk,
ha, mondjuk, szívünk megadja magát.
Gyorsan kopunk, s mert ezt nehéz lenyelnünk –
tarokkozunk: ott segít néha nyernünk
a XXI-es, a skíz, a pagát.
Utazás a szívem körül
Szívemnek mindkét pitvara
hajdanán tip-top, fitt vala,
miképpen a két kamra is;
már egyik sem a régi friss –
megfáradtak és megkopottak,
falaik recsegnek-ropognak,
s belül lomok fölül-alul,
csupa olyan, ami avul:
számos rím-csengettyű, törött,
s más romlók, lila köd mögött,
melyen átüt a mész fehére…
S ahova kell, a vér elér-e,
például a bal pitvarig?
Mi tagadás, alig-alig:
nehezen járható az útja,
szűkül ereim koszorúja,
aortabillentyűm szorul,
az egész rendszer dől, borul…
A kedv, a tett, a dal konyul –
hja, így van ez, ha alkonyul.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
