Zsigmondi Zsolt: TAJ-leíró költemény
Sürgős dolgom akadt. Miért várna?
Sorsom az Egészségügyi Pénztárba
vezet holnap reggel,
hogy azonosító jellel
távozhassak mihamarabb
ellátva.
S mivel délig tart csak
az ügyfélfogadás,
sietnem kell, lesz ám
rohanás… s az én hibámból?
Ugyan! Oka más: az egyetemi téón
mintha jópár éón
óta porosodó aktáim
környékén mostanság
nem lenne minden fájin’ –
s nekem viharos gyorsasággal
a tököm lett tele,
hogy az iskola a tébét
nem jelentette le.
Hogy lehet így élni? Mi bizonytalanság!
– Mert a kórház ilyenkor,
ha szükség lenne rája,
az infúziót cseppenként
nevemre kiszámlázza,
még a lázlap
sincs ingyé’!
így én,
szegény beteg, jaj, dőre!
mit tegyek
ha nem telik zsebpénzből
vastüdőre?
Hiába védekeznék, hisz
nem véd törvénycikk,
s az orvosom már emiatt
régóta tajtékzik –
pedig valaha én is taj-getosz pozitív
voltam! S most képembe
mégis egy csinovnyik ásít
és elkéri nyomban
az iskolalátogatásit.
És faxol.
Tiszta űrlapok! Ó, te sorbanállás!
Csak engedd, hogy végezzek, nekem nem kell más,
s holnap ilyenkor kártyám zsebre tévén
már biztos távolból kacagok a tébén!
(2009)
Illusztráció: Elekes Károly Új pásztor c. festménye
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
