Zila Teodóra: Ballade simple (Két vers)
Ballade simple
Az ajkad száraz meg fakó
és két fogad keresztbe áll,
réseken párolog a szó,
útjában sodort cigiszál
szokott medrében tűzre vár
– mély repedés a szájadon,
odvakban bent kering a nyál.
(Mi köt úgy hozzá, nem tudom.)
Kezed tömzsi zászlóshajó,
bőrömre – vékony vízre száll,
kötél az összes ér, s ha jó
a szél, sietve körbejár,
néhol megfeneklik, megáll
– hány tengert járt már meg vajon? –,
felmered árbocként a váll.
(Mi köt úgy hozzá, nem tudom.)
Combodon körben érfolyó,
partján káka-szőr, békanyál,
mély vízben úszó fáraó-
leány körül izomhínár,
egy anyajegy: mózeskosár;
fedi a nadrág lábadon,
cipődből lóg egy cérnaszál.
(Mi köt úgy hozzá, nem tudom.)
Herceg! Egy nő a kertben áll!
E furcsa játszmát már unom:
a teste én vagyok – kivár –,
mi köt még hozzá, nem tudom.
Matracon
Hogy itthagyott, azt nem tudja, a cigire meg a kajára gondol,
rámosolygok, az ingjén a rést begombol-
ja és megy, mert a munka, a munka…
Rá számíthatok, azt mondja, pedig épp az imént itthagyott,
most az ingét gombolja, a harmadik hónapban vagyok,
a tejfölt a szatyor kihordja és nőnapra talán virágot kapok.
Őt várja a munka,
de megnyugodhatok, mert most boldog,
amije volt, az szétfolyt a
matracon. Most már csak éhes,
én rámosolygok, közben hallgatok,
mert engem itthagyott,
nevetgélve áll előttem és az ingét gombolja.
Illusztráció: Tichy Gyula Az emberi lélek mélységei c. tusrajza (1910, részlet)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
