Kiss Zsuzsánna: Pesti esti
„Mit kezdjünk az idillel?”
Talán a koszban elnyúló bősz területfoglalót,
a lomok fölött megittasult szennyes emberarcot,
a szorgos nihiltől menekvőkkel szemben kutatót
majd mégsem riadva látom.
Álmomon át hánykódik, komorlik a szennylé, akár
beteg gyomorban a fekély, bár a lomtalanítás
haszonelvűségen nyugszik és csak az élővilág
láncolatos természetét
tükrözi.
Hajók fulladoznak, örök Titanicok borulnak
Homérosz borízű tengerén önnön sírjaikba,
hol itt, hol ott lángol a világ, kiég egy gondolat,
és közben horkantva alszik
a lélek.
Szűk zsákutca a szelíd bizalom, hordák sikoltják
gyermekek fülébe: tanulj, ne tanulj, és naivák
árulják maguk az elme hússá szabdalt piacán.
Harmonikaszó szivárog
kecsesen:
átvérzik
valahonnan a csodából,
dohogó gépek zúgnak, összefacsarodik a szív,
ám a rigók sem hagyják abba, fülünk a zaj tépi.
Ócska kocsmakertből sörszag és kalácsillat foszlik.
Bárány béget valószínűtlenül, hosszasan.
(2016. jún. 3.)
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
