Guillaume Apollinaire: Égöv
Végül elunod ezt a régi világot teljesen
Pásztorlány ó Eiffel-torony hidak nyája béget ezen a reggelen
Az antik Athénban Rómában éltél már éppen eleget
Itt még az automobilok is olyan ősrégiek
Csak a vallás maradt vadonatúj a vallás az időben
Maradt egyszerű mint a hangárok a légikikötőben
Európában az antik időkből csak a kereszténység maradt elevennek
X. Pius Európában ön a legmodernebb
De téged kit ablakok figyelnek a szégyen visszatart hirtelen
Hogy betérj egy templomba és meggyónj ezen a reggelen
Prospektust katalógust plakátot olvasol amelyek
prospe harsányan dalolnak
Ők a költészet ezen a reggelen a próza az újság és a sok lap
A ponyvafüzetek bűnügyekkel tömve darabjuk 25 centime
Nagy emberek fényképei meg ezer és ezer cím
Ma reggel egy kedves utcát láttam a nevét is tudtam valaha
Napfriss naptiszta volt és sárgaréz trombita
Az igazgatók a munkások meg a szép gyors- és gépírólányok
Hétfő reggeltől szombat estig naponta négyszer itt kószálnak
Reggelenként háromszor itt sziréna bődül el
Egy dühös kis harang délben csaholva visszafelel
A tűzfalak cégtáblák betűi kiabálnak
A reklámoszlopok elszegődtek mind-mind papagájnak
Szeretem ezt a kedves utcát műhelyeivel
Párizsban a Rue Aumont-Thiéville és az Avenue des Ternes
párizsközött nyúlik el
Íme a kamasz utca és te még kisgyermek vagy
Anyád kékbe és fehérbe öltöztet csak
Nagyon jámbor vagy és te meg legrégibb pajtásod René Dalize
Mindenen túli szerelme a fény a templomi dísz
Kilenc óra van lopóztok a gáz lecsavarva egészen kéken ég
kilencalszik a szoba
A kollégiumi kápolnában imádkoztok egy álló éjszaka
Míg az imádandó ametiszt mélység szüntelenül
Forog a lobogó fénykoszorú Krisztusotok körül
Ez a szép liliom a kerti hófehér
Ez a vörös hajú fáklya amelyet nem olt el a szél
Ez a fájdalmas Szűz sápadt és kigyúló arcú egyfia
Ez az imáktól roskadó égi fa
Ez a kettős bitó becsületé és örökéleté
Ez a hatágú csillag
Ez az Isten aki pénteken meghal és vasárnap új életre virrad
Ez a Krisztus ki mennybe száll följebb mint bármelyik pilóta
A magassági világcsúcsot ő tartja évszázadok óta
Pupilla szemnek Krisztusa
A huszadik pupilla tudja mit csinál
S madárrá változik a század akárcsak Jézus az égbe száll
Az ördögök nyakukat csavarva lentről a mélységből figyelik
Egy mágust utánoz mondják Simont a judeait
Röpül a csirke ni kiáltják nézd a csirkefogót
Az angyalok a szép légtornásznak tartanak tornabemutatót
Ikarusz Énok Illés Thiamai Apolloniosz az elszánt
Körbe-körbe ússza az első aeroplánt
Kiszállnak olykor és elébe bocsátják akiket az Oltáriszentség
kilencmagával elragad
Ezek a papok az örök ostyanyújtók kik égbe szállanak
A repülő szárnyát becsukva leereszkedik
A mennybolt egyszerre millió fecskével megtelik
Jönnek nyilazva szárnyukat a sólymok baglyok meg a hollók
Érkeznek Afrikából az íbiszek marabuk flamingók
A mesés rokmadár miközben a költők rajongva csodálják
Libeg karmában tartva az első emberfőt Ádám koponyáját
A sas a látóhatár alján kiáltozza krí-krí
S Amerikából jön a sok pici kolibri
Kínából a pihik a légiesek és gyönyörűek
Egy szárnyuk van és föl csak párosan röpülnek
Aztán meg a galamb lélek szeplőtelen
Kíséri lantmadár és páva pávaszem
A magamagát szülő főnix ez a máglya
Egy perc s betakar mindent izzó hamujába
A veszélyes szirtektől jönnek a három szirének
Hallik a csábító elbódító ének
És a kínai pihi a sas a főnix
A röpdöső géppel kergetőzik
Most Párizsban jársz-kelsz a nagy sokaságban egészen egyedül
Az autóbuszok csordája bőgve már a közeledbe gyűl
A torkod elszorítja a szerelem rettenete
Minthogyha ezután sosem szeretne senki se
Ha az idők mélyén élnél egy kolostorba állnál szerzetesnek
Titeket elfog a szégyen ha ima közben hirtelen észrevesznek
Kigúnyolod magad a nevetésed szétfröcsköli a pokol tüzeit
A nevetés szikrái életed legalját pírba szöktetik
Sötét homályos múzeumban lóg efféle festmény
Megnézni egyszer-egyszer egészen közel mégy
Ma Párizsban jársz-kelsz az asszonyok be vannak mind-mind
kilencvéreződve
Így volt nem is akarok emlékezni rájuk így volt és a szépség
kilencelmúlt már mindörökre
Boldog Miasszonyunk aki buzgó lányok közt áll Chartres-ban
kilencrám pillantott
Elömlött rajtam vére Szent Szívének midőn egyszer jártam a
kilencMontmartre-ot
Óhajtok üdvözítő szóra belebetegedem
Szégyellni való betegség a szenvedő szerelem
S e kép uralkodik fölötted álmatlanságot küld rád és rettenetet
Ez az elmúló kép veled van mindenütt veled
Most a Földközi-tengernél vagy a citromfák alatt
Amelyek egész esztendőn át virágban állanak
Aztán a barátaiddal sétacsónakázol
Egy Nizzából való egy Meutonból és kettő meg Turbiából
Polipos mélységekbe irtózattal néz le a tekintet
A moszat közt hal úszik címered Megfeszített
Egy fogadó kertjében vagy Prága közelében
Az asztalon egy rózsa boldog vagy egészen
Figyeled bár eközben a mese is megtorpan a próza
A bogarat amelyet a szívén csicsíjgat a rózsa
Döbbenve látod Szent Vitus agátjain a saját arcodat
Szomorú volna halni ma hogy látod önmagad
Hasonmása vagy a Naptól megőrült Lázárnak
A zsidóváros óráin a mutatók mind visszafelé járnak
És visszahátrálsz lassanként te is az életedbe
A Hradzsin kaptatóin és hallgatva estelente
A cseh kocsmák mélyén dúdoló dünnyögést
És Marseille-ben vagy mennyi görögdinnye nézd
Íme Koblenzben ez az Óriás Szálloda
Íme Rómában ülsz beárnyékol egy japán naspolya
Íme egy csúnya lánnyal Amsterdamban kit szépnek találsz
kilencmajdnem
De hozzáadják egy diákhoz és a lakhelye már Leyden
Hol a szobákat cubicula locandaként latinul veszik ki
Három nap jutott rá és aztán Goudára ugyanennyi
Párizsban vagy a vizsgálóbíró előtt
Úgy fognak le aztán akár egy igazi bűnözőt
Fájdalmas és vidám utazásokban egyaránt volt részed
kilencnem egyszer
Mielőtt észrevetted volna hogy csalnak és azt hogy már öregszel
Húsz- és harmincévesen a szerelemtől fájtam
Úgy éltem mint egy bolond időmet elherdáltam
Nem mersz a kezedre nézni és minden pillanatban zokogni
kilencszeretnék
Miattad érte kit szeretek és mindenért amelytől megrémülsz
kilencnaponként
Nézed a könnyeket a szegény kivándorlókat a rongyos cugehőrt
Bíznak Istenben imádkoznak asszonyok szoptatnak csecsemőt
A Saint-Lazar-pályaudvar várótermét betölti a szaguk
Akárcsak a Háromkirályok úgy hiszik hogy jó a csillaguk
Argentínában argentinumot remélnek ők
Ezüstös visszatérést egy boldogabb jövőt
Az egyik család piros dunnát visz ahogyan ti a szíveteket
kilencviszitek
A dunna is meg álmaink is olyan valótlanok
A kivándorlók közül van aki itt reked sokáig
S lakja a rue des Rosiers vagy a rue des Écouffe nyomortanyáit
Esténként gyakran látom őket az utcán levegőzni
Nagy ritkán moccannak arrébb mint a bábuk a sakkban
Zsidók leginkább az asszonyok parókát hordanak
Ki se jön egy se üldögél a bolt mélyén sápatag
Egy romlott kocsmában támasztod a bádogpult tetejét
Az elesettek közt iszol egy két sous feketét
Vendéglőben vagy hogy eltöltsed az éjt
Ezek a nők nem rosszak csak gondjuk van és ezért
Gyötri halálra még a legcsúnyább is a saját kedvesét
Ez őrmester lánya a szülőföldje Jersey
Tenyere amelyet nem láttam kérges és durva kissé
Hasán a forradásokért annyira szánom őt
Most egy borzalmasan kacagó lányhoz alázom le a szám
Egyedül vagy közeledik a reggel
A tejesek az utcán kondítják a kannát
Mint egy szép meszticnő búcsúzik már az éjszaka
Ez ő a csalfa Ferdine vagy a jószívű Lea
Az égő szeszt iszod miképp a lét vizét
S a létet úgy iszod akár a szesz tüzét
Auteilbe mész gyalog akarod megtenni hazáig az utat
Hogy óceániai s guineai bálványaid immár elaltassanak
Más forma más hit Krisztusai valami
Sötét reménység mélyebb Jézusai
Ég veled Ég veled
Átvágott torkú Nap
Győri László fordítása
Illusztráció: Guillaume Apollinaire (1910)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
