május 14th, 2016 |
0Petőcz András: Önszócikk
Petőcz András 1959 augusztusában, annak is a 27. napján született, és kora gyermekkorától költő akart lenni. Egészen pontosan már ötévesen azt találta mondani egy szép napon az anyukájának, hogy “Anya, én költő leszek”. Ezt az ötévesen tett ígéretét/fogadalmát/fenyegetését azóta is igyekszik betartani, a maga módján, több, vagy éppen kevesebb sikerrel. Hogy ötévesen kimondott szavaihoz hű legyen, a költészet minden formáját kipróbálta, írt avantgárd verseket és klasszikus metrumokat, rajzolt képverset és mondott akusztikus verset, meg színházi akciókban, performance-okban is szívesen részt vett, eddigi élete során. Sőt, ezután is részt kíván ezekben venni. Mert javíthatatlan. Írt vagy 40 könyvet, és néha még a férfiúi nemét is elcserélte, vagyis költőnőként is bemutatkozott, Mecseki Rita Eszter, illetve Annette Labelle verseit ugyanis ő írta, de ő írta Seymour Glass különös haiku verseit is. Mindenféle komoly díjakat is kapott, de tudni lehet róla, hogy nem elégedett ezekkel a díjakkal, így aztán konok módon csak írja továbbra is a verseit. Ja, még regényeket is írt, már tíz évvel ezelőtt megírta az Idegenek című regényét, ami a jelenlegi menekültválságnak pontos látomása. Néha azt szokta mondani, hogy a világ úgy változik, hogy a regényei (mert több is van) mindig egyre aktuálisabbak legyenek. Nos, amit a Másnap című regényében megírt, azt nem lenne jó megélni egyszer…
Illusztráció: Petőcz András portréja (Stekovics Gáspár fényképfelvétele)