Gyárfás Endre: EPI-EPILÓGUS
Az életet már megjárta,
a háborút abszolválta.
Mázlis fiú:
elkerülte bomba, golyó.
Volt cserkész, majd úttörő lett,
egyelte a gyapotföldet.
Motorgyárba
ment, bár nem az volt az álma.
Időzött a bölcsészkaron.
Bölcs lett végül? Kizárhatom.
Csatornázott,
s tönkretette a Hanságot.
Európába indult volna…
El is jutott az Európa
Kiadóba.
Szerkesztgetés lett a dolga.
Csak hogy képmutató legyen:
egy Tévének csúfolt helyen
dolgozgatott:
műsort műsorra halmozott.
Köpenyt öltött egy szép napon,
hogy középiskolás fokon
oktathasson,
s tanárbérből dúskálhasson.
Azt akarta, mint egy sziú,
hogy tollára legyen hiú.
Bárhogy verselt,
nem telt meg a malacpersely.
Bíbelődött regényekkel.
(Nagyprózához, bizony, segg kell.)
Bármit mesélt,
arról szólt csak, amit megélt.
S a szerelem? Ötven éve
szert tett egy szép feleségre.
Fiúgyermek
lett, kit együtt fölneveltek.
Balladákat fordít… S lám csak:
Fulbrightéktól apanázst kap!
Ezer csodát
mutat neki az Újvilág.
Csöndes fészek zöld lomb árnyán…
Mely sajátja… Rátalálván
el-elvárja,
hogy a Múzsa vizitálja.
Illusztráció: Gyárfás Endre a Könyvhéten
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
