Ádám Tamás: Anyám könyvéből
Francia sanzon
Zsákfaludban tüzet gyújt
néhány szökevény katona. Éhes
a szem, éhes a száj. Szuronyok
hegyén szalonna.
Nehezen túlélhető sebláz,
késleltetett tűzijáték ifjú
arcokon. Lehevert fűben olvadó
nap, szűkre szabott alkonyok.
Zubbonygombok szállnak
megittasult szélben, az egyik
szíven talál. A háttérben
felerősödő csatazaj.
Visszavonulás közben
reménytelen katonanóták,
távolodó, hegyekig habzó
francia sanzonok.
Elhelyezlek
A harcba induló kemény
bogarak páncélja alá kellene
nézni, anyám. Megérteni, hogy
veszett el, mi sosem volt;
a maréknyi önfeledt szabadság.
Kifeszíteni eldobott vásznakat,
ráfesteni lágy ütközéseink
kékülő kontúrját s meghagyni,
ami még maradt: az izgatott
készülődést és várakozást.
Nem helyezlek el időben,
de elhelyezlek a táguló térben,
mely most szűkül. Ellentmondok;
itt állok kicsontozva, vállamon
nagyétkű, nehéz madarakkal.
Illusztráció: Korányi Gábor A madár c. festménye (részlet)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
