Szederkényi Éva: Ami a könyvből kimaradt
Kivilágos kivirradtig
Sem lesz elég erőm elmondani neked,
Mi vagy.
Én a fehérek csőcseléke voltam.
Miattad alakot váltottam,
Zsémbes kis proli lett belőlem,
Térdemig ér a mellem –
Satnya buborék.
Nem maradt alattam más, csak a késő,
Lenge, tétova nyár,
(Ha lenne).
Eb ura fakó, és az igazság fél nehézség.
Legfőbb a lelki egészség,
De nélküled már fél vagyok,
Vagy fél se,
Májam nem működik,
Epém se.
Fáradt emse vagyok.
Agyatlan, de nyakas
ahhoz, hogy félve
– bár nem vagyok egész, de fél se –
csendben kedvedet szegjem,
gekkó-nyelved
többé ne sziszegjen:
Majd szép lelked papírhajóin
úszva felkúszom a libanoni csúcsra,
hogy vigyázva, szépen
– épp hogy a lábaimmal érjem –
táncoljak medve vagy rókaszóra,
és sebesen ropjam az adaggióra –
ha lenne merszem, persze.
Szederkényi Éva a 2015-ös Cédrus-pályázat egyik közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Elekes Károly Disszonancia c. festménye
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
