március 15th, 2016 |
0Kiss Anna: Cérnaszálon
Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett költőt köszöntjük
a Napút 2013/4. számában megjelent verseinek felidézésével.
Ó, LÁTTAM ÉN MÁR
SZÉTHULLÓ VILÁGOT
függ, mint egy
alma, cérnaszálon,
amivel egy nyavalyás
macska játszik.
TÜNDÉREK HELYE
Övék az eresz alja
alkonytól hajnalig.
Érzik a szilvaillatot,
jönnek-mennek,
belelépnek kinn hagyott
sarlókba, ebbe-abba,
elbotlanak a babszalmában.
Egyszer az
egyik tűbe lépett, s
nem jöttek soha többé.
RÉJA
Hogy jött át
havon, mezítláb a
másik falu bolondja?,
„hej, réja, réja”, lenn
réjázik az ablak alatt,
guggolva, éhen
járja a rókatáncot,
„keresztanyám,
három napja nem ettem”!
Mindenki „keresztanyja”,
kitől ételt kap, rongyot a
lábára, anyánkat is
megleli, mint a sírás,
anyánk sír,
vert hadaknak
nyújtja a tál szilvát,
nincs más – ország se –
meg se látják az esőben,
hej, réja, réja, macskák
babrálnak az égről
függő szálon.
SZALAGRA MONDTA
HERVAY GIZELLA
Irdatlan, széthulló-
összeálló szöveg,
magyar Odüsszeia,
emlékszem, ahogy
éli, panaszolja,
ül a ládámon hajnalig,
regénynek írná, de
sirató lesz abból is!,
sirató, érte –
mikor az utolsó
határon is átszökött!
ELGONDOLTUK ÉVÁVAL
jó lesz megvénülni,
kiülünk két
meggyfára és
varjúvá változunk.
Illusztráció: Farkas István Szirakuzai bolond c. festménye